Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-139
270 A Nemzetgyűlés 139. illése 1920. évi december hó 20-án, hétfőn, Most következnek azok, akik a pénzüket nem otthon, hanem a takarékban tartották. Azért kellett expozémat három napig halasztani, nem mintha nem lettem volna ezzel készen, már hónapokkal azelőtt, hanem azért, hogy tegnapi rendeletem megjelenhessék, mert ha előbb mondom el mai beszédemet, akkor — épen az én családom ijedt meg a legjobban, hogy a betéteiből mennyit vettek el — (Derültség.) akkor mindenki szaladt volna és elvitte volna az egész pénzt. Én lekötöttem a betéteket 20%-ra. Ez progresszív lesz. 1000 koronáig mindent visszaadok. Azután kezdődik 5°/o-kal, folytatódik 10—15%-kal, mig a 100.000 koronán feliili betéteknek 20%-át veszem igénybe. (Helyeslés.) Méltóztassék elolvasni : ennek a rendelkezésnek, az elsőnek, amelyet komponáltam, két nevezetessége van. Az első az, hogy én a nemzetközi jog alapján a külföldieket nem adóztathatom meg. De a cseheknek a betéteit lekötöttem, mert szerintem Csehország megsértette a trianoni békét akkor, amikor az ottani magyar követeléseket lefoglalta. Ha ők ezeket a vagyonadó alól fel nem szabadítják, akkor én sem fogom az ő követeléseiket felszabadítani. (Élénlc helyeslés és taps.) De bevettem a rendeletbe egy másik szakaszt is, azt is, hogy azoknak a betétére, akik betűkre, nevekre vagy álnevekre helyezték el a pénzüket, szintén ráteszem a kezemet. T. i. ezek a külföldi siberek. (Ugy van!) Ezek azok, akik a vagyonadó alól való menekülés céljából ismeretlen nevekre helyezték el a pénzüket. (Elénk helyeslés.) A vagyoni váltságokkal készen vannak a betétesek. Most következnek az értékpapírok. (Halljak ! Halljak !) T. uraim ! Bármiféle vagyoni adónak, tehát akár a vagyoni váltságnak, akár a vagyonadónak az a kritériuma, hogy meg bírja-e fogni az értékpapírt, vagy nem. Mert, bocsánatot kérek, ahhoz, hogy egy finánc megtaláljon egy háromemeletes házat az utcán, nem kell nagy tudomány. (Derültség.) Az a kérdés tehát, hogy meg tudom-e fogni azt az értékpapírt, vagy nem ? Mit csinálnak külföldön? A németek egy dróthálót húztak az országuk körül 28 évre, amely folyton kilyukadt s vagy volt Loch ím Westen, vagy Loch im Osten, vagy pedig oly perek vannak, hogy hova mentek el a százmilliók, ami mutatja, hogy nem lehet az életet dróthálóba beleszorítani. Az osztrákok még furcsábbak. A könnyeim potyogtak, amikor elolvastam, a »Grosse einmalige Vermögensabgabe« 25-ik és 27-ik §-ait. Az osztrákok először is a részvényt akarták megfogni. Maga az egész osztrák törvény roppant mulatságos. T. i. szocialista akar lenni, de ezt nem meri megmondani, azonban ez az alap. Most jön a részvény. A részvényeknél olyformán csinálták, mint a Dummer August a cirkuszban, hogy mindig máshova megy, és mindig máshol ütik nyakon. így volt körülbelül az osztrák törvénnyel is. Az adó nekimegy a részvénytársaságnak, akkor eszébe jut, hogy Jézus Mária, a részvény valószínűleg a részvényesnél van, s akkor nekiindul a részvényesnek, de ott is fejbeütik, s akkor kijelenti, hogy hátha a külföldieknél van. A mi osztrák barátaink hetek óta nem tesznek egyebet, mint mindennap rendeleteket olvasnak, blankettákat töltenek ki, pecsételnek, bélyegeznek, részvényeket goboznak s végül azt hiszem, bele fognak bolondulni ebbe az adóba. Az olaszok mást próbálnak, ami szerintem szintén nem célravezető, t. i., hogy a nem névre szóló részvényeket átalakítják névre szólókká. Hamis nevek ellen nincs senki megvédve. Azt állítom, hogy ezzel szemben az én találmányom — mert az, — teljesen megfog minden magyar részvényt oly tökéletesen, hogy senki ki nem maradhat. (Mozgás.) Méltóztassék elképzelni, hogy egy budapesti nagy banknak összes részvényeit valaki feltette egy jámbor misszionárius autójára, elvitte Svájcba, letette a safe-ba, ráirta : »Armour et Co.« és felhúzta az amerikai zászlót. Yagy méltóztassanak elképzelni azt, hogy egy nagy iparvállalatnak összes részvényeit a francia kisasszonyok viselik. (Derültség.) Most bármi történik is, a részvények teljesen meg vannak fogva. Az én javaslatom a következő. (Halljuk! Halljuk !) Magyarországon minden rész vény társulat három hónap alatt köteles az alaptőkéjét felemelni 15°/o-kal s a részvényeket nekem ingyen átadni. Ezzel kivettem a részvény belső értékét és el tudtam érni azt, hogy az összes részvények meg vannak adóztatva. Most már, t. uraim, mi fog történni azzal a részvénnyel» amit nem lehetett eldugni? Ez azt jelenti, hogy az illető vállalat éntőlem visszaválthatja — mert váltság van — részvényét és én vissza fogom azt neki adni pénzért akkor, ha fizet nekem annyit, mint amennyivel ő legutóbb részvényeit adta, de nem válthatja vissza olcsóbban, mint az én mai beszédem alapján való tőzsdei árfolyamon. O visszaválthatja, én viszont kaphatok rá egy kölcsönt, a részénytársaság tehát többet, mint 15°/o-ot nem fizethet, kivéve egy esetet, A vagyoni váltságnak a földadónál való alkalmazásánál erős progresszivot alkalmazok; a legnagyobb birtoknál 25°/ 0-ot; előfordulhat tehát, hogy valamely részvénytársaságnak van egy olyan nagy birtoka, amely, ha magánosé lenne, 25 ü /o-ot fizetne, itt azonban van egy vagyonváltság részvénytársasági pótadó, amely ezt a különbözetet eliminálja. Több nincs. A falusi szövetkezetek vagyonából nem veszek el semmit. (Általános helyeslés, éljenzés és taps.)
