Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

À Nemzetgyűlés 139. ütése 1920. ország szövetségese Amerikának, tehát szeretik egymást, Franciaoeszágnak volt Amerikától százmillió dolláros függő kölcsöne, ezt most jó barátja átalakította állandó kölcsönné ; fizet érte 13*5 százalékot. Belgium az entente gyöngye, öröme, ezt mindenki segiti, Amerika is. Adott neki dollárkölcsönt ; fizet érte 14'5 százalékot. Mit kérek én tőle? Semmit. Kölcsönt fogok kérni más célra: az önálló magyar bankhoz, de ez egy üzlet.. De ha nem lehet csinálni vagyonadót, nem lehet csinálni bankóprést és külföldi kölcsönt, akkor mit lehet csinálni? (Halljuk! Halljuk!) Ebből a negativ lemezből megkonstruálom az én képemet, és ez a következő : Okvetlenül kell, hogy a hiányt a vagyonos osztály fizesse. Okvetlenül kell, hogy gyorsan fizesse; okvetlenül kell, hogy egyszerűen fizesse és minden tortura nélkül. (Élénk helyeslés.) Ennek folytán konstruáltam egy vagyonváltságot, hogy épugy, mint aki nem volt a harctéren, kiváltotta magát egy millióval, hogy nem volt ott, ma is mindenki ki fogja váltani a vagyonát az államtól. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Ez a gondolat voltaképen a Mohács utáni időkből származik. Akkor is a törököknél ki kellett váltani a rabságot. Ma ott vagyunk, ahol Mohács után voltunk. Ez volt az én gondolatom. A megváltás akként történik, hogy azt mondom minden vagyonos embernek: hallgass reám, én nem veszem el a vagyonodat, de képzeld el, hogy az egész háborúban az nem jövedelmezett ; elveszem tehát annak legfeljebb öt évi jövedelmét, és a maximum, amit fizetned kell, 25%. Itt már meg fogok állni. A cseheknél 30% van, y

az osztrákoknál 65%, a németeknél 60%. És én még sem megyek tovább. Először azért, mert nem birunk tovább menni, másodszor pedig azért, mert akkor vagyonadó lesz belőle. Igaz, hogy t. ellenfeleim esetleg azt mondják, hogy a békeszerződésben benne van, hogy Magyarországnak legalább oly terhet kell viselnie, mint a többi középeurópai államoknak, de én azt mondom erre, hogy a mi vagyonadónknak másik felét elvitték a románok. Méltóztassanak visszakövetelni, ott van a másik fele. Én, aki a románokkal mindig jó barátságban voltam, azt mondom, hogy a románoknak szomszédi érdeke volna, hogy észrevegyék, hogy ezt vissza kell adniok, vigyék vissza a vagonlakókat és adják vissza a gyárak berendezéseit. Hiszen azokból a gyárakból, amelyeket emiitettem, ugy vitték el a gépeket, hogy sem ők nem tudják azokat használni, sem mi. Ha tehát visszaadják, rendben van, ^ha nem adják vissza, mi nem tehetünk róla. Én tehát a maximum 25%-nál magasabbra nem mehetek. Kérdem, mit csináljak? En nem kérek bevallást, mert nem hiszek a bevallásoknak. És ebben van valami. Egy párévi becsületes kormányzás kell ahhoz, mig az emberek megint vallhassanak, évi december hó 20-án, hétfőn. 26Ö mert ma mindenki azt mondja, — én is magamról — hogy, mert becsületes voltam, rosszul jártam a háborúban. Ezért én, harmadszor, nem kívánok nagy mechanizmust, mert a vagyonadónak az a szerencsétlensége, hogy a vagyonadót mindjárt elköltjük, a mechanizmusnak karbantartása pedig irtózatos sokba kerül. A vagyonváltság a következő. (Halljuk! Halljuk !)

f Én az állam szempontjából nézem a vagyonokat s amint előttem sorakoznak, aszerint vannak közelebb, amint államiak és aszerint messzebb, amint nem államiak. Elsősorban itt vannak az állampapírok. Az állampapírok tulajdonosai kifizették a vagyonváltságot azáltal, hogy a papírok értéke redukáltatott. Ez készen van. Látszólag a 4%-os koronajáradék és a záloglevelek nem fizették ki, ez azonban a redukció által el van intézve, mint méltóztatnak látni. A vagyonváltságnak tehát az állampapírokhoz semmi köze sincs. Mától kezdve mindenki vásárolhat magyar állampapírt, veheti olykép, amint neki tetszik, nem lesz semmi baja, utána vagyonváltságot nem fizet. Azt hiszem, az állam hitele szempontjából ez a tény nagy megnyugvással fog járni. Most jönnek a pénztulajdonosok. Mindenkit tör majd a nyavalya, hogy mi lesz a pénzével. (Derültség.) Azt fogják mondani, hogy megint le fogják bélyegezni. Nem lesz semmi lebélyegzés. Én a pénztulajdonosoktól a következőképen veszem „el a vagyonváltságot. (Halljuk ! Halljuk!) Ok Korányi barátomtól kaptak pénztári elismer vényeket és abban ki van mondva, hogy azokat felhasználhatják vagy földbirtok vásárlására, vagy vagyonadó fizetésére. Miután azonban vagyonadó fizetésére nem használhatják fel, valami mást kell velük csinálni. Tehát a következőt csinálom. Először is a jövő évben az 1000 K-nál kisebbeket vissza akarom fizetni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Megjegyzem, nálam minden mechanikusan s gépezetszerüleg történik, nem keresem, nem tudom, gazdag-e valaki, vagy szegény, nincs időm rá, hogy ezzel foglalkozzam, hanem az 1000 K-nál kisebbeket visszafizetjük és el van intézve. Abból indulok ki, hogy a háború összes igazságtalanságai közt igazságot tenni nem tudok, elindulok tehát a legegyszerűbb igazságtalanság irányában. Azt mondom, hogy te, akinek nem fizetem vissza, válassz, vagy földet veszel ezen a pénzen, de akkor nem kapsz kamatot, vagy kapsz a pénzutalványért egy sorsjegyet, melyet az előbb emiitettem, s mely államsorsjegyet azok is kapnak, akik be vannak lombardolva és melynek fedezetéről szó lesz. Ezzel a pénztulajdonosokkal rendben lenne. Ne féljenek, nem lesz devalváció. Nem lesz ujabb lepecsételés sem; semmi sem lesz. Ezzel a pénz el van intézve. (Egy hang balfelöl : Forgalomba jön a pénz !)