Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

268 A Nemzetgyűlés 139. ülése 1920. évi december hó 20-án, hétfőn. folytonos fenyegetés. Magyarországon az történt, hogy, amióta Szende Pál azt a szerencsétlen dolgot mondta, amit egy hollandi lap közölt, hogy itt lesz a világtörténelem legnagyobb adója, ami ellen tiltakoztam és amiért a Károlyi-kormány elakart fogatni (nemcsak a bolsevisták), itt nincs nyugalom. Elszaladt minden, aminek lába kelt, úgyhogy az lesz a helyzet, ami mindig volt, hogy a háborúnak mindig a becsületes emberek itták meg a levét. Elbujt. ami elbújhatott és nem indult meg a termelés, ami megindulhatott volna, mert hátra volt a vagyonadó. Elszaladt először is, ami elszaladhatott, különösen az uj és ingó vagyonok elillantak. De nemcsak ugy tűntek el vagyonok, hogy kivitettek,^hanem úgyis, hogy a vagyon itt maradt, de a gazdája cserélt állampolgárságot, ennélfogva nem fogható meg az általános vagyonadóval. Van olyan ismerősöm, aki már négyszer változtatott állampolgárságot, aszerint, hogy milyen adórendszert követnek az egyes államokban. Uiabban még más módon is tűnnek el vagyonok. A családokban lévő francia kisasszonyok kezdenek milliomosok lenni, övék a papir. (Mozgás.) Tisztelt uraim ! így nem megyünk semmire. Ezeket megfogni igy nem bírom, tehát máskép kell megfogni. Másik baja a vagyonadónak az, hogy amióta minden hónapban megmondták, hogy lesz vagyonadó, az emberek nem mernek termelni, pedig termelés nélkül lehet ugyan törvényeket csinálni. de adót kapni nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) És itt nagy szemrehányásokat kell tennem t. elődömnek, az előző kormánynak. Magyarország a legnagyobb fokig vitte a korlátozásokat, amelyekre szükség nem volt, de amelyeknek veszedelmes következménye lehetett. Bn nagyon sokat foglalkoztam az amerikai magyarsággal és ha letelik itteni foglalkozásom, ismét ki szeretnék menni azért, mert azt hiszem, az országnak tudnék szolgálatot tenni. T. i. az amerikai közvéleményt bolondították el Massarykék akkor, amikor azt mondták ott, hogy Kassán csehek laknak és a rutének oda akarnak menni. Azonban Amerikában van magyarság, ott a közvéleményt meg lehet forditani és az amerikai papság, — mindenik felekezetbe]] — amellyel állandó összeköttetésben vagyunk, egy nagy organizációt képez, ott elkezdhetjük a munkát. Ezek a magyarok, akik állandó érintkezésben vannak régi hazájukkal, azt hitték, hogy a hazafisá gnak tesznek eleget, amikor magyar hadikölcsönt jegyeztek. Már most, elmúlván a háború, arra kérték a pénzUgyministeriumot, engedje meg, hogy a hadikölcsönt fizethessék. Én magam is másfél évig jártam a pénzUgyministeriumot, hogy erre engedélyt adjon. Nem, nem teljesítette a kérést, csak a legutolsó hónapban engedte azt meg olyan kontrol alatt, amelyet én el fogok törölni. Ez súlyos liiba ; de még súlyosabb az, ami a felső vidékről menekült, a kis középosztályhoz tartozó magyarsággal szemben történt. Ezek, amikor menekültek, batyujokat Budapesten hagyták. Ezek arra kérték a pénzUgyministeriumot, hogy kivihessék értékpapírjaikat. Nem, est sem teljesítette ; hanem annyira ment a ministerium, hogy megtagadta, hogy szerb alattvalók is elvigyék a vagyonukat, mert hátha olyan adó lesz, amelyet a szerbeknek is kell fizetniök. Hát ebbe bele lehet bolondulni. Bezárjuk az ablakokat és tönkreteszünk mindenkit, aki keresni akar és kereset nélkül nem tudok adót kivetni. ( Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Mindezek alapján azt állítom, hogy ma már nem lehet nagy vagyonadót csinálni és a közönség meg fog könnyebbülni, ha megtudja, hogy nincs vagyonadó, hanem egészen más lesz. (Halljuk ! Halljuk !) Az a kérdés, hogy mi lesz az a más? Kettőt ajánlanak; ezzel szemben én egy harmadikat ajánlok. Az első a bankóprés ajánlata. Ez a gondolat meg nem állhat, mert ha a bankóprést tovább működtetem, ez a vagyontalan tisztviselő adója, kitől az első fordulóra elmegy a zongora s ez a 100%-os zongoraadó, aztán következik a butoradó, ugy hogy nemsokára az ing-adónál leszünk. Ha tervem sikerül, akkor a bankóprés meg fog szűnni rövid idő alatt. A másik a külföldi kölcsön kérdése. Erről őszintén nyilatkozom; mint magyarnak nem szabad magamat ostoroznom. Ebben megint van valami abból az ősgondolatból, hogy mindig »valaki más csináljon« helyettünk mindent; ez nyilatkozik meg abban a felfogásban, hogy ha Kossuth Lajos »még egyszer azt üzeni, mindannyian elmegyünk«, de egyelőre nem teszünk semmit. (Élénk derültség. ) Ezt ostorozza Eötvös Józsefnek az a rettenetes keserű gúnyja, amelylyel a »Falu jegyzője «-ben azt irja, hogy a magyarok azért jöttek ki Ázsiából ide, mert meghallották, hogy itt a nap később kel fel és igy itt tovább lehet aludni. (Derültség.) Miután azonban én magam akarok segíteni magamon, és nem a külföld által, csupán azt állapítom meg, hogy a múlt héten még egyáltalán nem kaptunk volna külföldi kölcsönt és hogy a jövő héten kapunk-e, azt már nem is kérdezem, mert az első bankszabály az, hogy a kölcsönadónak kell a kölcsönvevő után mennie, nem pedig ennek a kölcsönadó után szaladnia. Bizonyára tudják önök, hogy az amerikai és európai csillagvizsgálóknak van egy megállapodásuk, amely szerint a csillagászok egyik része csak a firmamentum egyik részletét fotografálja. Ilyenek a nagybankok is; ezek is a pénzUgyi életnek egyes részeit fotcgrafálják. Igy a svájci, amerikai és a német bankok minden hónapban adnak ki egy lefotografált pénzUgyi firmamentumot. Ebből az igen érdekes pénzUgyi olvasmányból olvastam ki a következőket : Mi, amint tudjuk, szegények vagyunk, ahogy előbb elmondtam. Ellenben Svájcnak óriási a valutája; tehát Svájc kapott Amerikától kölcsönt és fizet érette 9*2 százalékot. Francia-