Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

A Nemzetgyűlés 139. illése 1920. évi december hó 20-án, hétfőn. 267 séget nem fogták meg. Ennek először gyakorlati oka van: elkéstek vele. (Ugy van!) Az 1918. évi hadinyereségadó még mindig nincs kivetve és amikor én cikket írtam, hogy az Istenért, vessék ki már a hadinyereségadót, Szende Pál azt mondotta, hogy én igy akarom megakadályozni a felemelkedni kívánó néposztályok felemelkedését. Január—februárban tehát el kell végeznem az összes hadinyereségadó kivetését. Ezen gyakorlati bajon kivül azonban egy másik hibája, egy elméleti hibája is volt a mi hadinyereségadónknak és ez a következő : A mi hadinyereségadónk ugy van konstruálva, hogy valakinek kétévi jövedelmi adóalapját összehasonlítja, vagy az 1918. évit az 1913. évi jövedelmi adó alapjával, vagy az előző három évivel, vagy egy rendkivüli évével. A kettő közötti különbség az az összeg, ami a hadinyereségadó alapjául szolgál. Ami tehát nincs meg a jövedelmi adó alapjában, az nincs meg a hadinyereségadóban. Jövedelmi adónknak az a konstrukciója, hogy azelőtt a kereseti adón nyugodott ; ami tehát nincs benne a kereseti adóban, az nincs benn a jövedelmi adóban és nincs benn a hadinyereségadóban. Tehát mert a kereseti adóban nem volt meg a mai nyereség, ez nem ment be a jövedelmi adóba és kiesett a hadinyereségadóból, vagyis azért, mert egy hadinyereségadót konstruálunk a hadinyereségesek nélkül. (Derültség.) De más baj is van. A mi hadinyereségünk nem volt egyéb, mint a pénz romlásának megadóztatása. Ha valakinek 1913-ban volt 40.000 koronája és most van 100.000 koronája, akkor látszólag van 60.000 korona nyeresége, de tényleg sokkal kevesebbje van, mint azelőtt volt, mert a jövedelmet nem a nummus méri, hanem az általuk megvásárolható cikkek összessége, méri pjdig most 100.000 koronával sokkal kevesebbet vásárolhat, mint azelőtt 40.000 koronával, tehát nincs hadinyeresége és mégis megadóztatják. Ezen csak ugy lehetne segíteni — és ezen Korányi báró igy már segített i

s — ugy, hogy eltörülte a jövedelmi adót a kereseti adóval összekötő junktimot és csak a keresetet adóztatja meg. Itt talán valamit meg tudok fogni. De ez nem elég. Ennélfogva két dolgot tervezek. Az egyik az, amit Belitska t. barátommal megkísérlünk. Hogy sikerül-e, nem, tudom, mert Európában még sehol sem próbálták meg. Én akarok egy visszamenő hadmenetességi dijat, (Zajos helyeslés és taps.) még pedig ugy, hogy az a hadköteles korban lévő gazdag ember, aki nem volt a harctéren, fizessen egy milliót azért, hogy ő nem volt a harctéren. (Élénk helyeslés és taps.) T. barátommal már tárgyaltunk azon, (Halljuk ! Halljuk !) hogyan lehetséges ez igazságtalanság nélkül megállapítani ugy, hogy a korok is tekintetbe vétessenek és figyelembe vétessék az is, hogy szolgált-e az illető, vagy nem. Ismétlem, ez egy kísérlet, de meg kell tenni. Ha nem sikerül, nem tehetünk róla, mi ketten meg fogjuk tárgyalni, és ha lehet, a Nemzetgyűlés elé hozzuk (Általános élénk helyeslés. Felkiáltások : Meg kell csinálni !) Ezenkívül a vagyonadó kérdésénél fogom jelenteni azt, hogy van egy tervem : az egymillión felüli uj vagyonok megadóztatása. (Élénk helyeslés.) Ezzel szerintem a hadinyereség kérdése el van intézve. Többet nem lehet tenni. Ami elszaladt, azt már nem birom megfogni, ami itt van, azt megfogom. Most következik a probléma központja : a vagyonadó. Én az általános egyszeri vagyonadónak nem vagyok hive é3 azt állítom, hogy az általános vagyonadóval való fenyegetés nálunk tönkretette magát a vagyonadót. (Ugy van ! jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezt bővebben kifejthessem. Az általános vagyonadónál azért nehéz beszélnem, mert az, aki oly nagy tekintélyt méltán megérdemel a közgazdasági életben és az, akihez engem rendkivüli becsülés és barátság — azt hiszem, kölcsönösen — füz, Teleszky János t. barátom a leghatározottabban hive a vagyonadónak és a tegnapi ankéten is kijelentette, hogy nem enged ebből. Ha nekem nem volna erős a meggyőződésem, nem mernék előállni ezzel. A vagyonadóval a dolog ugy áll, hogy a háború alatt mindenki nagyon lelkesedett érte, de amikor próbálták megcsinálni, erről a legjobbat mondotta Lord Chalmers, a brüsszeli konferencián Anglia követe, aki azt mondotta : »T. uraim, mi az egyszeri vagyonadóért lelkesedtünk, de amikor megpróbálkoztunk vele, kisült, hogy nem lehet megcsinálni. Többet nem gondolkodunk róla.« Az angol parlament 300 szavazattal 27 ellen elvetette a levy on capital-tés a bizottságban nem birtak rá előadót találni, akár nálunk a trianoni békére. Azonban megcsinálta négy ország, időbeli sorrendben : Csehorszá g, Németorszá g, Ausztria és Olaszország. Még egyik sem vitte keresztül, de Németország máris megakadt. Méltóztassék elolvasni Havenstein nyilatkozatát. Ök már megakadtak. Valami mást akarnak kitalálni, kényszerkölcsönt, mert az a meggyőződése, hogy ez nem vihető keresztül. Ha én valakinek egész vagyonát meg akarom vele vallatni, ahhoz nagy becsületesség kell, hiszen a kulcs Németországban 60, Ausztriában 65 százalék, ha el akarom ezt tőle venni, először őt kell megrögzítenem, amiként Németországban 28 évig nem mozdulhatnak meg, mert különben nem kapom meg az adót. Másodszor pedig meg kell mérnem a vagyont. Vagyont csak akkor mérhetek meg, ha van vagyonmérő, ha van pénz. A pénz pedig ma labilis és a vagyon értékét ebből akarják megállapítani. Igy circulusban vagyunk és minden egyszeri vagyonadó csak légüres térben működhetik. Ez a megállapításom, ehhez ragaszkodom és, azt hiszem, igazam is van, annál inkább, mert minden egyszeri vagyonadó mögött egy kis kommunizmus mindig van. Ha mindez nem is volna igy, a vagyonadó maga nem oly rossz, mint a vagyonadóval való 34*