Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-139

266 A Nemzetgyűlés 139. ülése 1920. nem érdeke sem szomszédainknak, sem pedig Magyarországnak. Azoknak, akik tőlem mindig azt kérdezik, meddig áll ez a béke, ezt szoktam felelni. Megállni megállhat. A csepűrágó is megáll, ha feltesz egy széket féllábbal az asztal tetejére, annak a támlája hegyén elhelyezkedik a homlokával és késeket dobál. Megáll, csak az a kérdés, hogy mikor töri ki a nyakát. így van ez a békével is. Ez teljesen instabilis, fel fog borulni. De nekünk nem szabad ebben az irányban semmi erőszakos lépést tennünk. Ennélfogva semmi olyan költekezés nem lesz a hadUgyben, ami beleütközik a trianoni békébe. (Élénk helyeslés.) így fogok végigmenni valamennyi költségvetési tételen. Ezért kérem önöket, hogy dacára annak, hogy a költségvetés teljesen elavult és tárgyalása csak teoretikus értékű, mégis tárgyaljuk le a pénzUgyi bizottságban. Nem azért, mintha ez a költségvetés jó lenne, hanem azért, hogy a mellékelt jelentésben megmondhassuk, mikép akarjuk csinálni a jövő költségvetést. Általában nagy hiba volt önöktől, —engedjék meg, hogy ezt megmondjam — hogy nem tartottak budgetvitát. (Elénk felkiáltások : Folyton sürgettük !) Nem véletlenség az, hogy az angol alkotmány a budget-jogból származik. Szüksége van a nemzeteknek arra, hogy a parlament állandó ellenőrzés alatt legyen minden kiadás és bevétel tekintetében. (Helyeslés.) E budgetvita alapján meg kell vizsgálni a pénzUgyi bizottságban az összes monopolizált árudolgokat is. Ezeket nem lehet tovább folytatni. Ki kell mondanom : a szabad forgalmat helyre kell állítani ! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Csak akkor, ha önök segítenek nekem takarékoskodni s ha megadják azt az erkölcsi erőt, hogy én mint adós elmehessek és azt mondjam : az utolsó pénzemet odaadtam, de a becsületemet nem adom, — akkor tudok vállalkozni és akkor merek a szemébe nézni a magyar adózónak is, akinek most meg kell mondanom, hogy mit, mikor és hogyan fogok tőle elvenni. (Halljuk ! Halljuk !) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Most következik beszédemnek érdekesebb és izgatóbb része, az, hogy : ki mit fog fizetni. (Halljuk ! Halljuk !) Merem állítani, hogy az egész magyar termelést és fogyasztást irtózatos ködgomoly üli meg. Senki sem mer megmozdulni, senki sem mer újhoz kezdeni, mert nem tudja, hogy mi lesz. Ez a bizonytalanság halálos méreg. (Igaz ! Ugy van f) Bármilyen rossz is, de bizonyosságnak kell lenni. Ezt tovább halasztani nem lehet. Mindent el kell végeznünk, hogy teljesen tisztában legyünk. Be kell fejezni a háborút, hogy a békemunka megkezdődhessék. Tisztelt uraim ! Ez a bizonytalanság — szerintem — abból származott, hogy az előző kormányok és az elődeim is azt hitték, hogy még mindig háborúban vannak és a háború megkötöttségét folyton fokozták. Mindig több és több megszorítást alkalmaztak, mi g végre az összes ablakokat bezárták és a végén olyan miazmás helyzet keletkezett, amely meg is látszik a társa- . évi december hó 20-án, hétfőn. dalmi állapotokon. Ki kell nyitni az ablakokat és beereszteni a friss levegőt. Ez az állapot arra vezetett, hogy mindig több lett a megkötés, mindig kevesebb lett badság és ez megint ujabb megkötést kivánt, mert hiszen máskép nem lehetett fentartani. A mesterséges közgazdaságból csak mesterséges állapotok származhatnak. Ezzel szemben, ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mibe foglalhatnám össze mindazt, amit 30 évi egyetemi, elméleti és bankári pályám alatt tanultam, válaszom az, hogy ebben a mondatban : egy állam közgazdaságát sérvkötővből nem lehet összeállitani. (Derültség.) Ez az a szisztéma, amelyre rámentek és mindig mélyebbre belementek, mig azután tej lesen megakadtak. Olyanok voltak, mint az az ember, aki fejjel beleesik a lyukba és folyton körbeforog, azt hivén, hogy a fejével majd keresztül fogja fúrni a földet. (Derültség.) Ezt nem lehet. Ki kell bújni a lyukból, le kell tolni a nadrágot, esetleg még más nadrágot is, (Élénk derültség.) akkor azután meglesz a mozgási szabadság. Ebből kiindulva azt mondom : ez a bizonytalanság köde, ez a borzasztó konfúzió okozza azt, hogy az emberek nem gyalulnak és nem szántanak, hanem pénzUgyet csinálnak, ami nem az ő dolguk. Ez onnan származik, hogy azt hiszik az emberek, hogy a probléma egy. Ez nem ugy van. Á dolog négy külön problémából áll. Először abból, hogy a nemzet erkölcsi érzéke nincs kielégitve abban, hogy azok, akik a harctéren szenvedtek, azt látják, hogy itt mások gazdagodtak, róluk pedig nem gondoskodnak kellőleg. ( Ugy van ! Taps.) A második a vagyonadó kérdése, amelynek ehhez semmi köze nincs, s melyet ezzel mindig összezavartak ; a harmadik : az államháztartás rendje az adórendszerrel ; a negyedik : a pénz. Ez a négy probléma az, amelynek megoldására, amely megoldásának vezetésére vállalkozunk. (Halljuk ! Halljuk !) Ami az első kérdést illeti : Én átnéztem Európa majdnem valamennyi államának 1920-as költségvetését. Amint méltóztatnak látni, csakugyan készültem arra hosszabb idő óta, hogy ide fogok jönni. (Derültség.) Azt láttam, hogy két államot kivéve, — ez a két kis rokon finn-ugor állam, az észt állam és Litvánia, amelyekben nincs hadinyereségadó, — ez a hadinyereségadó a többi mindegyikében megvan. Ezekben valószinüleg azéit nincs, mert folyton haditerületet képeztek. Finnországban már van. Dániából jött az adó, ugy ment át Németországba és hozzánk. Legjobban Svédország és Anglia használták ki. Mellékesen mondva, hogy az angol költségvetés micsoda kolosszális dolgokat végez és hogy milyen becsületesek ott a polgárok, mutatja az, hogy a bevalláson alapuló két adó, az income-tax és a super-tax felemelése egy billió koronát eredményezett a múlt évben. Most már miért van az, hogy nálunk, ahol szintén megpróbálták a hadinyereségadót, nem sikerült ez ? Mert nem sikerült, a régi hadinyere-*