Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-138
248 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920 sorsával. A beográdi politikai körök meleg rokonszenvvel fogadták látogatásunkat. A legirányadobb körök véleménye a magyar politikai helyzetre vonatkozólag az, hogy csak a tökéletes demokráciának kiépítése teremtheti meg az ország konszolidációját befelé s a békés szomszédi viszonyt kifelé.« Majd azután azt mondja (olvassa) : »Jugoszlávia Pécsnek és Baranyának megszállását a trianoni békeszerződés végrehajtásának biztosításául szolgáló kézi zálognak tekinti (Hallatlan !) s igy e megszállott területeket nem fogja addig kiüríteni, amig Magyarország a trianoni békeszerződés valamennyi pontjának eleget nem tett.« Folytatólag annak a nézetének adott kifejezést, hogy a megszállott Pécs és Baranya teljes autonómiával ruháztassák fel. Majd ezt mondja : »Draskovich belügyminister urnái együtt voltam Jaszival, ugyancsak együttesen látogattuk meg Pribicsevics közoktatásügyi minister urat. Vesznicsnól és Trumbicsnál Jászi külön tett látogatást, akik rendkívüli figyelemmel és nagyjelentőségű helyesléssel fogadták mindazt, amit Jászi a magyar kibontakozás Ugyében előadott. Mindketten hangsúlyozták azt a meggyőződésüket, hogy Magyarországon csak akkor áll helyre a belső rend s a külön nyugalmi helyzet, ha politikai rendszere a haladott demokrácia útmutatásai és célkitűzései szerint alakul át. Jászi Oszkár Beográdból Scotus Viator meghívására Bukarestbe utazott.« Pécsett azután tudvalevőleg nagygyűlést tartottak, amelyen megjelent Hoffmann Uttó volt országgyűlési képviselő és Lovászy Márton. Ha méltóztatnak megengedni, a nagygyűlésről szóló tudósításból is felolvasok néhány részletet. (Halljuk ! Halljuk f) A Pécsett megjelenő »Hir« december 10-i száma teljes részletességgel számolt be a gyűlésről. Hoffmann Ottó beszédét igy kezdte : »T. népgyűlés ! Ismeretes önök előtt a népgyűlésnek a célja. Hirdetni kívánjuk férfias nyíltsággal és messzehangzó szóval, hogy elégedetlenek vagyunk a magyarországi állapotokkal, hogy az ott uralkodó közéleti anarchiának, (Mozgás.) a katonatiszti különitmények betyárvilágának ideplántálása ellen tiltakozunk.« Azt mondja azután tovább (olvassa) : »Kérni akarjuk ünnepélyesen a megszálló hatalmak kormányát és a győztes hatalmak illetékes tényezőit, hogy mindaddig, mig a magyarországi politikai rendszer, illetőleg a rendszer nyomában feltámadó konszolidáció lehetővé teszi a trianoni békének teljes végrehajtását, ez alatt az átmeneti idő alatt ezen a megszállott területen megalkothassunk egy olyan önkormányzatot, amely a becsületes demokráciának jegyében a társadalmi békének legyen a legvonzóbb mintája. (Hallatlan !) A Magyarországon elnyomott tömegek érdekében is mi emelünk vádat a magyarországi keresztény kurzus ellen.« (Hazaáruló!) Majd igy folytatja (olvassa) : »A kereszténynek nevezett kurzus megakadályozza azt is, évi dec. hó 18-án, szombaton. hogy a hivatalos Magyarország megfelelő, sikeres külpolitikát folytasson. A vezetés célszerűség helyett egy tehetetlen és bűnös kapkodás, amely egész külpolitikánkat lehetetlenné teszi, amely a megaláztatásnak, a pénzUgyi és gazdasági lezüllésnek, a kudarcoknak kálváriautját járatja Magyarországgal.« Azt kérdi tovább (olvassa) : »Micsoda lelkiismeretlenség van ott, ahol felelős tényezők nem a maguk, hanem egy megmaradt kis népnek a vérét kínálják fel az orosz vörös hadsereg megfékezésére?« Patacsi Dénes : Gyalázat, hogy magyar ember ilyet beszél! Karafiáth Jenő: Azután igy folytatja (olvassa) : »Hát, t. népgyűlés, itt az ideje, hogy ennek véget vessünk. Es minthogy a Nemzetgyűlés kisgazdapártjának egy kis csoportja minden erőfeszítése dacára nem képes megbirkózni a reakciós többséggel, s minthogy az elkábító, hazug jelszavaknak, a katonatiszti különitmények fegyvereinek terrorja akadályozza a nemzeti közvélemény igaz megnyilatkozását, élve szabadságunkkal, nekünk kell erre a magyarországi rendszerre a halálos csapást mérni. A népakarat a tiszti kardbojtnak az osztályuralmát még akkor sem tűri, hogyha a rendszernek vezére egyik kezében nemzetiszínű zászlót lobogtat, a másik kezével pedig a keresztet emeli magasra.« Meskó Zoltán : Majd a mogendovidot fogja emelni! (Zajos derültség.) Karafiáth Jenő: Hoffmann Ottó beszédét igy fejezte be : »Mi, t. népgyűlés, a demokráciának szigetét akarjuk itten megteremteni. Mi, mint Magyarország testének a trianoni békeszerződés szerint is egy része, ennek a testnek karja leszünk, amely a békevágy őszinte, felajánlásával nyúl a győztes hatalmak és elsősorban a megszálló hatalom felé, és ezt a kezet el fogja fogadni az a szerb nemzet, amely a demokráciának mindig mintaképe. A mi küzdelmünket meg fogja könnyíteni az, hogy nemcsak a dolgozó tömegek vesznek benne részt, hanem irányítani segit egy tapasztalt, kitűnő és nagynevű vezér: Lovászy Márton, akinek megjelenése lelkesedést önt belénk, aki fel fogja világosítani a magyarországi tömegeket is, akinek személye bizalmat ébreszt a győztes hatalmak tényezőiben és akinek megjelenése, szava és politikája össze fogja dönteni a magyarországi reakciónak amúgy is omladozó várát.« Ezután egy határozati javaslatot terjesztett elő elfogadásra, amelyből Ízelítőül a következőket olvasom fel (olvassa) : »Pécs város és Baranya megye megszállt területének polgársága és földmivelő népe 1920 december 12-én tartott népgyülése kijelenti, hogy a Magyarországon uralkodó politikai rendszert elitéli és ennek további fennmaradását ugy belpolitikai, mint külpolitikai okokból végzetesen károsnak tartja. Minthogy ez a magyarországi politikai rendszer a további megszállást provokálja, arra kérjük a
