Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

248 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920 sorsával. A beográdi politikai körök meleg rokonszenvvel fogadták látogatásunkat. A legirányadobb körök véleménye a magyar politikai helyzetre vonatkozólag az, hogy csak a tökéletes demokráciának kiépítése teremtheti meg az ország konszolidációját befelé s a békés szom­szédi viszonyt kifelé.« Majd azután azt mondja (olvassa) : »Jugoszlávia Pécsnek és Baranyának megszállását a trianoni békeszerződés végrehaj­tásának biztosításául szolgáló kézi zálognak te­kinti (Hallatlan !) s igy e megszállott területeket nem fogja addig kiüríteni, amig Magyarország a trianoni békeszerződés valamennyi pontjának eleget nem tett.« Folytatólag annak a nézetének adott kifejezést, hogy a megszállott Pécs és Ba­ranya teljes autonómiával ruháztassák fel. Majd ezt mondja : »Draskovich belügyminister urnái együtt voltam Jaszival, ugyancsak együttesen látogattuk meg Pribicsevics közoktatásügyi mi­nister urat. Vesznicsnól és Trumbicsnál Jászi külön tett látogatást, akik rendkívüli figyelem­mel és nagyjelentőségű helyesléssel fogadták mindazt, amit Jászi a magyar kibontakozás Ugyé­ben előadott. Mindketten hangsúlyozták azt a meggyőződésüket, hogy Magyarországon csak akkor áll helyre a belső rend s a külön nyugalmi helyzet, ha politikai rendszere a haladott demo­krácia útmutatásai és célkitűzései szerint alakul át. Jászi Oszkár Beográdból Scotus Viator meg­hívására Bukarestbe utazott.« Pécsett azután tudvalevőleg nagygyűlést tartottak, amelyen megjelent Hoffmann Uttó volt országgyűlési képviselő és Lovászy Márton. Ha méltóztatnak megengedni, a nagygyűlésről szóló tudósításból is felolvasok néhány rész­letet. (Halljuk ! Halljuk f) A Pécsett megjelenő »Hir« december 10-i száma teljes részletesség­gel számolt be a gyűlésről. Hoffmann Ottó beszédét igy kezdte : »T. népgyűlés ! Ismeretes önök előtt a népgyűlésnek a célja. Hirdetni kívánjuk férfias nyíltsággal és messzehangzó szóval, hogy elégedetlenek vagyunk a magyarországi állapo­tokkal, hogy az ott uralkodó közéleti anarchiá­nak, (Mozgás.) a katonatiszti különitmények betyárvilágának ideplántálása ellen tiltakozunk.« Azt mondja azután tovább (olvassa) : »Kérni akarjuk ünnepélyesen a megszálló hatalmak kormányát és a győztes hatalmak illetékes tényezőit, hogy mindaddig, mig a magyarországi politikai rendszer, illetőleg a rendszer nyomá­ban feltámadó konszolidáció lehetővé teszi a trianoni békének teljes végrehajtását, ez alatt az átmeneti idő alatt ezen a megszállott terü­leten megalkothassunk egy olyan önkormány­zatot, amely a becsületes demokráciának jegyé­ben a társadalmi békének legyen a legvonzóbb mintája. (Hallatlan !) A Magyarországon el­nyomott tömegek érdekében is mi emelünk vádat a magyarországi keresztény kurzus ellen.« (Haza­áruló!) Majd igy folytatja (olvassa) : »A keresz­ténynek nevezett kurzus megakadályozza azt is, évi dec. hó 18-án, szombaton. hogy a hivatalos Magyarország megfelelő, sike­res külpolitikát folytasson. A vezetés célszerű­ség helyett egy tehetetlen és bűnös kapkodás, amely egész külpolitikánkat lehetetlenné teszi, amely a megaláztatásnak, a pénzUgyi és gazda­sági lezüllésnek, a kudarcoknak kálváriautját járatja Magyarországgal.« Azt kérdi tovább (ol­vassa) : »Micsoda lelkiismeretlenség van ott, ahol felelős tényezők nem a maguk, hanem egy megmaradt kis népnek a vérét kínálják fel az orosz vörös hadsereg megfékezésére?« Patacsi Dénes : Gyalázat, hogy magyar em­ber ilyet beszél! Karafiáth Jenő: Azután igy folytatja (ol­vassa) : »Hát, t. népgyűlés, itt az ideje, hogy ennek véget vessünk. Es minthogy a Nemzet­gyűlés kisgazdapártjának egy kis csoportja min­den erőfeszítése dacára nem képes megbirkózni a reakciós többséggel, s minthogy az elkábító, hazug jelszavaknak, a katonatiszti különitmé­nyek fegyvereinek terrorja akadályozza a nem­zeti közvélemény igaz megnyilatkozását, élve szabadságunkkal, nekünk kell erre a magyar­országi rendszerre a halálos csapást mérni. A népakarat a tiszti kardbojtnak az osztály­uralmát még akkor sem tűri, hogyha a rend­szernek vezére egyik kezében nemzetiszínű zászlót lobogtat, a másik kezével pedig a keresztet emeli magasra.« Meskó Zoltán : Majd a mogendovidot fogja emelni! (Zajos derültség.) Karafiáth Jenő: Hoffmann Ottó beszédét igy fejezte be : »Mi, t. népgyűlés, a demokráciá­nak szigetét akarjuk itten megteremteni. Mi, mint Magyarország testének a trianoni béke­szerződés szerint is egy része, ennek a testnek karja leszünk, amely a békevágy őszinte, fel­ajánlásával nyúl a győztes hatalmak és első­sorban a megszálló hatalom felé, és ezt a kezet el fogja fogadni az a szerb nemzet, amely a demokráciának mindig mintaképe. A mi küzdel­münket meg fogja könnyíteni az, hogy nemcsak a dolgozó tömegek vesznek benne részt, hanem irányítani segit egy tapasztalt, kitűnő és nagy­nevű vezér: Lovászy Márton, akinek megjele­nése lelkesedést önt belénk, aki fel fogja világo­sítani a magyarországi tömegeket is, akinek személye bizalmat ébreszt a győztes hatalmak tényezőiben és akinek megjelenése, szava és politikája össze fogja dönteni a magyarországi reakciónak amúgy is omladozó várát.« Ezután egy határozati javaslatot terjesztett elő elfogadásra, amelyből Ízelítőül a következő­ket olvasom fel (olvassa) : »Pécs város és Ba­ranya megye megszállt területének polgársága és földmivelő népe 1920 december 12-én tar­tott népgyülése kijelenti, hogy a Magyarorszá­gon uralkodó politikai rendszert elitéli és ennek további fennmaradását ugy belpolitikai, mint külpolitikai okokból végzetesen károsnak tartja. Minthogy ez a magyarországi politikai rendszer a további megszállást provokálja, arra kérjük a

Next

/
Thumbnails
Contents