Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920 nátus és képviselőház a trianoni békeszerződést, sokkal nagyobb rést üt a szerződésen, mint amilyen megerősítéssel a ratifikálás szolgál. De le kell szögeznünk egyidejűen azt is, hogy ugyanazok a franciák kétféle mértékkel mérnek. Millerand, Poincairé és Bourgeois, akik azt vallották, hogy »a trianoni szerződést csak elfogadni vagy visszautasítani lehet, mert az összes békeszerződések szerves egészet alkotnak, amelyen csorba esnék bármilyen változtatással«, ugyanezek az államférfiak maguk indítványozták a sèvresi békeszerződés revízióját, így történt, hogy a külUgyi bizottságba bekérték a békeszerződés szószerinti szövegét, és szakértőket hivtak meg a szerződés megváltoztatásának kérdésében. Szerfelett érdekes tehát gróf Sforzának a Dailly Telegraf munkatársa előtt tett nyilatkozata, mely szerint az entente-hatalmak végeredményben mégis legjobban teszik, ha megegyezésre próbálnak jutni Törökországgal, és ha valamely útonmódon ezt a békeszerződés reviziója által tudják kifejezésre juttatni. Poincairé maga is a »Revue des deux Mondes«-ban a sèvresi békeszerződést egy összetört sèvresi porcellán val hasonlitja össze. Mindezek után, azt hiszem, akkor járnánk el helyesen, hogyha mi is megindítanánk már most erőteljes akciónkat, mert amikor az entente látja, hogy vele szemben erő nyilvánul meg, amint a sèvresi békeszerződésnél látta Törökország példáját, mégsem tartja olyan nagy gravamennek, ha a békeszerződés szerves egészén csorba esik. És mi, úgy vélem, hogy épen à sèvresi békerevizióban precedenst is találunk megindítandó akciónkra. Mindezek alapján mulasztást követnénk el, ha akkor, amikor oly általánosságban nyilvánul meg az óhaj a békeszerződés revíziójára, mi ehhez a mozgalomhoz elsőként ne csatlakoznánk. Azonban minden téren nagyon nagy nehézségekkel találkozunk. Mert, hogy egyebet ne említsek, számolnunk kell azzal is, hogy vannak magyar földön született, magyarul beszélő és talán magukat magyaroknak nevező emberek, akik az ország integritása ellen mernek küzdeni. (Igaz! Ugy van! balfelől. Gyalázat!) Hogy ízelítővel szolgáljak, van szerencsém például a pécsi »Munkás« egy közleményét felöl vasni.Ebben Linder Bélaigy nyilatkozik a magyar béke ratifikációjáról : »A ratifikálás lényege az, hogy a békeszerződésben lefektetett határozatok teljesíttessenek. így Nyugat-Magyarország kiürítése, a tiszti hadseregnek és a sorozással kiegészített nemzeti hadseregnek leszerelése és egy 2000 tisztből és 30.000 legénységből álló zsoldos hadsereggé való átalakítása. Es ami a legfontosabb : lemondás minden imperialista törekvésről és irredenta üzelmekről, amelyeket a magyar kormány eddig a szomszédos államok területén bebizonyithatólag elkövetett.« (Mozgás.) Azt mondja továbbá Linder polgármester ur : »Pécs kiürítését a magyar kormány a békeszerződés értelmében csak akkor kérheti a főévi dec. hó 18-án, szombaton. 24-7 tanácstól, midőn már magyar részről a békeszerződés rendelkezései teljesíttettek, minthogy a teljesítést elsősorban mindig a legyőzött országnak kell eszközölni. Míg tehát a hadsereg leszerelése és Nyugat-Magyarország átadása be nem következett, kiürítésért Magyarország eredménnyel nem fordulhat az ententehoz. — De egyébként is Pécs sorsa a békeszerződés ratifikálásától teljesen független elbírálás alá esik, (Hallatlan!) mert mindaddig, mig Pécs dolgozó lakossága nem kéri Magyarországhoz való visszacsatolását, egyetlen kultúrállam sem fog hozzájárulni ahhoz, hogy Horthy bandái ide bevonuljanak. (Gyalázat!) Mindaddig, amig Magyarországon a munka tekintélye helyre nem lesz állítva és az ország teljes demokratizálása meg nem történik, addig mi nem akarunk Magyarországhoz csatlakozni és így nekünk elég időnk áll rendelkezésünkre, hogy megkezdett akciónk eddigi eredményeit tovább fejlesszük.« (Mozgás.) A Bácskai Hírlap is cikket közöl ilyen címmel: »Linder Béla és Jászi Oszkár Belgrádban tárgyalnak Baranya és Pécs sorsáról«. Méltóztassanak megengedni, hogy ebből is felolvassak egypár sort. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Csütörtökön este — írja a Bácskai Hírlap — Linder Béla volt osztrák-magyar vezérkari ezredes, hadUgyminister, Pécs jelenlegi polgármestere és dr. Jászi Oszkár volt magyar nemzetiségi minister Belgrádba érkeztek. Pénteken dr. Draskovich Milorád belügyminister fogadta őket kihallgatáson. Mielőtt a minister fogadta volna a pécsi delegációt, a Bácskai Hírlap belgrádi munkatársa meginterjúvolta őket utazásuk céljáról. Linder kijelentette, hogy azért jött Belgrádba, hogy tárgyaljon a Yesznics-kormánnyal a jugoszláv megszállásnak azon ideig való kitolásáról, mig Magyarországon fehér terror dühöng.« (Mozgás. Felkiáltások : Hallatlan ! Gyalázat!) »Megkérik a kormányt, hogy a békeszerződés szerint Magyarországnak ítélt, de jugoszláv megszállás alatt lévő területeken az adminisztratív vezetést adják át nekik, ők pedig a jelenlegi magyar kormány ellen fogják azt fejleszteni. A jugoszláv kormány küldjön Pécsre egy kormánybiztost, aki ellenőrzi a közigazgatást. Ily módon Baranyában egy autonóm kormányzat létesülne, amelynek keretén belül keresztülvinnék a kerületi s városi választásokat.« Egy másik hir azt mondja (olvassa) : »Linder és Jászi ma kihallgatáson jelennek meg dr. Vesznics ministerelnöknél, dr. Trumbics külUgyministernél és dr. Nincsics ipari és kereskedelmi ministernél.« Mikor azután már Linder és Jászi Oszkár megjárta Belgrádot, akkor Linder fogadta a »Bácsmegyei Napló« egyik munkatársát, akinek a következő intervjut adta (olvassa) : »A beográdi tárgyalások szoros összefüggésben állottak a magyar politikai helyzettel s Pécs és Baranya