Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

246 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920. évi dec. hó 18-án, szombaton. Keynesnek kiváló csillogó logikájú, munkájáról, amelyben a béke gazdasági következményeiről szól. Keynes nagy felkészültséggel ostorozza azokat a gyarlóságokat, amelyekkel a békét megalkották. Pellengérre állítja annak minden résztvevőjét. Büszke határozottsággal mondja ki, hogy a béke feltétlenül revíziót igényel azért, mert tájékozatlanul, kirivó tudatlansággal készítették azt az arra hivatottak. Hogy csak pár rövid sort olvassak fel az ő munkájából, azzal fejezi Be müvét (olvassa) : »Mióta ember az ember, soha ilyen halvány lánggal nem égett még lelkében az »általános emberidnek tüze. Ez az oka annak, hogy még nem szólalt meg az uj nemzedék igazi hangja, már pedig a vélemény csak akkor válik testté, ha megtalálta a szavakat. A jövő világnézet megszületésének ajánlom ezt a könyvet.« Hivatkozhatnék még Normann Angelnek könyvére is, azonban Normann Angel pacifista lévén, csak annyit akarok erről megemlíteni, hogy teljesen elfogulatlanul és objektive gondolkodva az érveknek egész tárházát hozza fel és abból is. csak arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a béke revíziójának gondolata teljesen indokolt. (Ugy van!) Sokkal jelentősebb fázisba jutott ez az általánosan jelentkező mozgalom akkor, mikor Nitti, a volt ministerelnök, a porondra lépett. Mikor Nitti megvált a ministeremöki széktől, ő, aki maga is résztvett ezekben a dolgokban, szabad kezet nyert és leplezetlen nyíltsággal és őszinteséggel mutatott rá, hogy milyen helytelenül fogják fel az entente-hatalmak győztes mivoltukat és a legnagyobb energiával adott kifejezést abbeli nézetének, hogy mennyire perhorreskálták volna az entente-hatalmak azt a hangot, amelyet azután ők használtak a legyőzött hatalmakkal szemben. Nitti eredetileg Amerikának szánta ezt a cikkét, amit később a »Béke nélküli Európa« címen két olasz lapban helyezett el. Nitti kijelentette, ha kétségkívül indokolt is az a része a békének, amely a kártérítési kérdéseket tartalmazza, annál helytelenebb olyan kártérítéseket meghatározni, amelyek meghaladják a legyőzött államok teherbíró képességét. Ha nem is tartja kétségesnek, hogy szükség van területi változtatásokra, teljesen abszurd állapot az, hogy olyan területi változtatásokat vigyenek keresztül, amelyek azután már egy legyőzött népnek tönkretételét vonhatják maguk után. Alig hangzottak el Nitti szavai, Londonban az »Union of Democratic Gontroll« gyűlésén impozáns tüntetéssel fogadták el Grill kapitánynak javaslatát, amely a versaillesi békének revízióját sürgeti. De lia mindentől eltekintünk, ha nem is helyezünk különösebb súlyt azokra a francia, angol és olasz lapokban megjelent cikkekre, amelyek általános emberi érdekből követelik a béke revízióját, ha nem is helyezünk súlyt arra, hogy Scotus Viator, legnagyobb ellenségünk is azt mondta, hogy »a szövetséges hatalmak túlságos könnyelműek voltak a kisállamokkal szemben«, ha eltekintünk attól is, hogy a trianoni békeszerződést mindegyre tágabb körben a civilizáció botrányának nevezik, akkor is, az angol parlamentben elhangzottak fölött és Nitti szavai fölött nem térhetünk egyszerűen napirendre. Ugyancsak foglalkoznunk kell azzal, amit De Monsie szenátor, a francia szenátus kiküldöttje, valamint Danielou, a francia képviselőháznak a trianoni békeszerződés előadásával megbízott tagja mondott. Nagyon jól tudjuk, hogy De Monsie szenátor is leszögezte, hogy ilyen határok között Magyarország nem élhet meg. (Ugy van!) Nagyon jól tudjuk azt, hogy az érve az volt, hogy Közép-Európa számára egy Balkánt, egy uj háborús állapotot jelent ez a helyzet, tehát Franciaország szempontjából is feltétlenül szükséges a trianoni béke revíziója. Kutkafalvy Miklós: Nem is lesz addig béke! Karafiáth Jenő : Azt is tudjuk, hogy Danielou is azt a jelentést küldte előbb Parisba, hogy feltétlenül szükséges volt az ő idejövetele, mert hihetetlenül tájékozatlanok francia körökben a dunamenti államok helyzetéről. (Ugy van!) Különböző szempontokból világította meg ezt a kérdést Danielou. Elismeréssel adózott Magyarország iránt azért, hogy a civilizációt szolgálva, a bolsevizmus elleni küzdelemben olyan jelentős szerepet vitt. Azután a hadsereg kérdésével is foglalkozott. Az Eclairben irt cikkében »a zsoldos hadsereg veszélye a legyőzött népekre« címmel beigazolta, hogy ebből a szempontból is lehetetlenség megkövetelni Magyarországtól, hogy zsoldos hadsereget tartson el és hogy évi 1000 korona helyett 30.000 koronára rúgjon fel egy katona ellátása, ami teljesen meghaladja az ország teherviselőképességét. Ha ez a hadsereg verbuváláson alapulna, ugy leginkább olyanok vennének abban részt, akik bolsevista tanokra könnyebben hajlanak. Inkább az ipari munkásokból kerülnének ki a hadsereg tagjai, mint a földmivesek közül, akik a megbízhatóbb elemet képviselik. Egy ilyen hadsereg könnyebben állhatna egy pártnak, egy érdekszférának szolgálatában. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, feltétlenül el kell ismernünk fontos érvként, hogy lehetetlenség számunkra egy zsoldos hadsereg fenntartása. Danielou célzott továbbá a kisebbségi védelemre is, amelyet igen gyengének ítél, és végül oda konkludált, hogyha a francia képviselőház jóvá is hagyná ezt a . szigorú szerződést, találkozni fog majd mégis egy szerencsés mód, mely által az igazságtalanságok helyreigazítása lehetővé válik. Danielou kijelentései ránk nézve igen fontos érveket szolgáltatnak, mert alkalmasak lesznek arra, hogy azokat további küzdelmeinkben felhasználjuk. Ha ezek után is ratifikálja a francia sze-