Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

2i2 A Nemzetgyűlés 138. ülése 1920. évi dec. hó 18-án, szombaton. bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen!) így a mentelmi bizottság javaslata el lévén fogadva, Csizmadia Sándor képviselő ur köteles a Házat nyilvánosan ünnepélyesen megkövetni. Mayer János képviselő ur a házszabályok 215. §-ára való hivatkozással személyes kérdésben kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Mayer János: T. Nemzetgyűlés! A végnélküli világháború nemcsak gazdaságilag, de erkölcsileg is teljesen lezüllesztett bennünket. Ennek az erkölcsi züllésnek fokát csak azok tudják kellőképen mérlegelni, akik felelősségteljes állásban vannak. A megélhetés nehézségei, a gyors meggazdagodási vágy az embereket olyan cselekményekre sarkalják, amik arra mutatnak, hogyha vagyonhoz való jutásról, vagy másrészről a megélhetésről van szó, akkor az emberek nem válogatnak az eszközökben. Igen t. uraim! A legszebb némberektől kezdve a milliókig minden eszközt felhasználnak az embereik arra, hogy felelősségteljes állásban lévő egyéneket megtántoritsanak abból a célból, hogy maguknak vagyont szerezzenek. En, aki mint egyszerű szántó-vető kisgazda kerültem a törvényhozói székbe és felelősségteljes állásba, egyik gyengébb exponense vagyok annak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van. (Élénk éljenzés.) J)e amikor én, mint egyszerű kisgazda ebbe a felelősségteljes állásba jutottam, bevittem oda a magam puritán egyszerűségét és mert tudatában voltam annak, hogy milyen feladat vár reám, s hogy kit és mit képviselek ott, bevittem oda magammal a közhivatali tisztaságnak és megbízhatóságnak biztosítékait is. (Éljenzés.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az az igazi anarchia és az már azután ennek a nemzetnek a végzete, ha a közhivatalokat is megmételyezi a megvesztegethetőség. A nemzet összeomlását jelenti, ha már a felelősségteljes állást betöltő férfiakban sem találnak megbízható, becsületes embereket. Hála Istennek, találunk, igen, t. uraim, meg vagyok róla győződve, hogy találunk, de ennek ellenére, hogy engem mindenki és sok oldalamról ismerhet és tudhatják rólam, hogy megkörnyékezhető nem vagyok, mégis történtek kísérletek. E kísérletek azonban mindig hiábavalóknak bizonyultak, mert én tisztában vagyok azzal, hogy mint annak a szántóvető magyar gazdaközönségnek egyik exponense, ha ott levitézlek, nemcsak magamat kompromittálom, hanem azt a hatalmas osztályt is, amelyet én képviselek. Kompromittálom nemcsak egyénileg magamat, hanem egész osztályomat, és minden időre kompromittálom és lehetetlenné teszem azt az egész kisgazdatársadalmat, amelyből kikerültem, példát szolgáltatva arra, hogy ennek az osztálynak fiaiból nem lehet alkalmas, megbízható és hozzáférhetetlen embereket felelősségteljes pozícióba ültetni. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Egy rendkívül fontos tárcaközi ankétről jövök ebben a pillanatban. A megfelelő gazdasági testületek bevonásával és az illetékes szakministeriumok részvételével a keleti marhavészről tárgyaltunk. Amikor beléptem ide ebbe a terembe, azzal fogadtak, hogy súlyos megtámadtatásban volt részem Huszár Elemér t. képviselőtársam részéről s erre a megtámadtatásra t. képviselőtársamnak egy tegnap odavetett megjegyzésem adott okot. Huszár Elemér t. képviselőtársam ugyanis tegnap azt mondotta, hogy el kell venni az autókat a ministeriumoktól. Én erre csak ugy könnyedén, anélkül, hogy őt sérteni akartam volna, odavetettem : »Hiszen te is autón jársz !« Huszár Elemér képviselőtársam ekkor keményen megütötte a mellét és azt mondta: »Igenis, autón járok, de a magam pénzén, a saját vagyonomból tartom fenn azt az autót, amin én járok.« (Zaj és közbeszólások balfelől : Igaza van ! Joga van hozzá!) En előbb emiitett megjegyzésemmel semmí különösebbet nem akartam mondani, ezt a megjegyzést minden sértő szándék nélkül tettem. Azt mondtam, hogyha Letenyei Pál kisgazdatársam kifogásolja, hogy a ministerek autón járnak, l

azt meg tudom érteni, de ha Huszár Elemér, aki maga is autón jár, teszi ezt a megjegyzést, bár joga van a kritikához, megjegyzése talán mégis kevésbé érthető és furcsa, ha ő, aki autón jár, el akar robogni a minister mellett, aki országos Ugyekben mondjuk egy konflison baktat. (Ugy van ! jobb/elöl) Én az államtitkári autók elvétele ellen sohasem emeltem szót, amint sohasem szóltam az államtitkári állások beszüntetése ellen sem. (Igaz! Ugy van! jobb/elől), Ha a közérdek ezt követeli, ha a pénzUgyi és gazdasági helyzet szanálásaképen ennek kell az első lépésnek lennie, ez ellen szólhat bárki, én azonban soha erre észrevételt nem tettem, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől), de amikor Huszár Elemér képviselőtársam megüti a mellét és azt mondja, hogy ő a saját pénzén tartja fenn az autót, akkor neki, mint olyan birtokosnak, akinek módjában áll a maga pénzén autót tartani, legyen annyi kötelességérzete, hogy a közérdekért annyi áldozatot meg tudjon hozni, hogy az ország néhány ministere is autón tudjon járni, mert az idő pénz, a ministernek gyorsan kell járni, gyorsan kell az egyik ministeriumból a másikba eljutni. (Zaj. Elnök csenget.) Én tehát nem azért tettem ezt a megjegyzést, mintha az autókat félteném, vagy mintha Huszár Elemér t. képviselőtársamat sérteni szándékoztam volna, én pusztán odavetettem ezt a megjegyzést. Meskó Zoltán : Ministerek nem lehetnek lógósok a villamoson ! (Derültség.) Mayer János: Azt is mondta t. barátom, hogy bár válság van, én nem mondottam le. : Igenis én lemondottam és nagyon rosszul volt