Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

 Nemzetgyűlés 138. ülése 1920 respektálva, a döntést be nem várva, puccsot akar, az jár forradalmi utón, nem pedig mi. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Mi igenis nyugodtan, higgadtan, a nemzetóriási többségének és itteni többségünknek tudatában várunk, egészen addig várunk, amig a nemzet érdeke megfelelő törvényhozási előkészítés után ezt a kérdést minden vonatkozásban a döntésre megérleli, s a nemzet akaratának megnyilatkozása számára az ut és a lehetőség, egyedül a nemzet érdekétől vezérelve, meglesz. Csizmadia Sándor : A nemzet, az nem itt van, az kinn van az országban ! Elnök." A képviselő urat rendreutasitom. A nemzet itt van képviselve. Tartózkodjék olyan kijelentéstől, amely a Nemzetgyűlés méltósága ellen támadást involvál magában. Csizmadia Sándor: A nemzet nincs itt, az kinn van az országban. (Zaj.) Elnök .* A képviselő urat másodszor rendreutasitom. Csizmadia Sándor : Ki lehet dobni, de az országból nem lehet kiutasitani ! (Nagy zaj. Felkiáltások : Mentelmi elé ! Halljuk az elnököt.) Huszár Elemér Szégyen, gyalázat ! Csizmadia Sándor : A nemzet az országban van, nem itt van ! Elnök : A képviselő ur ellen, miután az elnök kétszeri rendreutasitásával szemben engedetlenséget mutatott, inditványozom, méltóztassék elhatározni, hogy a mentelmi bizottság elé utasittassék. (Elénk helyeslés.) Méltóztatnak ezt az indítványomat elfogadni, igen vagy nem % (Igen !) A képviselő ur Ugye a mentelmi bizottság elé fog terjesztetni sürgős jelentéstétel végett. (Éljen az elnök !) Csizmadia Sándor : Máskép beszélnek majd ! (Nagy zaj.) Elnök : Ha a képviselő ur tovább ellenkezik, a házszabályokban adott jogomnál fogva, további lépéseket fogok tenni a képviselő ur ellen, egészen a kitiltásig. (Felkiáltások : Ki vele !) Csizmadia Sándor: Ki fogok menni, de az országból nem megyek ki. (Felkiáltások : Ki vele ! Szegy élje magát !) Csizmadia Sándor : Szégyeljék magukat ! (Távozik. Felkiáltások : Népbiztos ! Bolseviài !) Meskó Zoltán : Egy-két pohárral beivott az öreg ! Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék folytatni beszédét ! Kovács 1. István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Az előrebocsátottak után tisztelettel kijelentem, hogy mi, igenis, megnyugszunk abban, hogy először is ez a kérdés kizárólag ugy oldassék meg, amint a nemzet akarata kivánja, minden forradalmi és puccskísérlettől menten. Másodszor teljeo mértékben osztozunk abban a nézetben, hogy ez törvényhozási utón, megfelelő előkészitéssel oldassék meg. (Helyeslés a jobboldalon.) örömmel vesszük tudomásul azt, hogy a kormány az önálló, minden más nemzettől függetévi dec. hó 18-án, szombaton. 237 len magyar nemzeti királyság álláspontjára helyezkedett. Ennél a pontnál legyen szabad megjegyeznem azt, hogy súlyt helyezünk arra, hogy »minden más államtól független«, mert a függetlenséget egyesek ugy is magyarázzák, hogy personalis unió alakjában, azonban közjogi kapcsolatban lehetünk más nemzettel. Ugron Gábor : Ha a nemzet ugy akarja ! Kovács J. István : Természetes. B. Szterényi József: Senki se gondolja. Kovács J. István : Igen t. képviselőtársam, vannak olyanok, akik igy gondolják. Ha előre méltóztatik nézni maga elé, talán lát is ilyet. MeskÓ Zoltán : Attól nyugodtak vagyunk ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kovács J. István : Azt iá helyesnek és elengedhetetlennek tartjuk, hogy a királynak a nemzethez való viszonya és a királyi hatalom jogköre teljes mértékben tisztáztamsék és körülbástyáztassak, mielőtt azután majd a személyi kérdéi, lehet két-három vagy több év múlva is, elővehető. Az ötödik ponthoz azonban, amelyet a t. ministerelnek ur volt szíves előterjeszteni, abban a formában, ahogy ő azt előterjesztette, nem áll módunkban hozzájárulni. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Nevezetesen azt mondotta, hogy ez a kérdés csupán itt, a Nemzetgyűlésen tárgyaltassék, •— ehhez utóvégre kétség nem férhet, hogy a Nemzetgyűlés szuverén joga ezt a kérdést, amikor helyesnek tartja, tárgyalni — azután azt, hogy ez a kérdés ezenfelül csupán tudományosan tárgyalható. Ezt nem vehetjük igy tudomásul. Nagyon félek ettől, nem azért, mintha ettől a meghatározástól félnék, hanem azoktól félek, akik ezt a tudományos jelleget volnának hivatva megállapitani. Ha gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunkat ültethetnék oda a cenzori székbe és nem fiatal, sajnos, legtöbbször tapasztalatlan és a jó Isten tudja, miféle gondolatkörben élő ifjak végeznék a cenzor munkáját, akkor talán ebbe is belemehetnénk, de abba, hogy egyes cenzorok bölcseségére legyen bizva, hogy mi a tudományos fejtegetés és mi nem tudományos, mi a komoly és mi nem komoly, ebből a megállapításból nem kérünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Vagy helyezkedjék a t. kormány, mint október 14-iki sürgős interpellációmban is voltam bátor kérni, arra az álláspontra, hogy ebben a tekintetben a sajtó terén mindenféle propagandát pro és contra megszüntet és a kérdést kizárólag a Nemzetgyűlés hatáskörébe utalja, vagy pedig engedjen meg mindenféle propagandát, de abból, hogy itt valami tudományos, vagy komoly, vagy más jelzők neve alatt kritériumot állítson fel és annak megállapítását aztán tapasztalatlan if jakra bizza, ebből nem kérünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy hogyan kezelik ezt a kérdést, arra vonatkozólag csak egyetlenegy rendkívül jellemző adatot leszek bátor felhozni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azért hozom fel ezt, mert amikor a minis terel nök ur október 14-én sürgős inter-