Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-138

â38 Â Nemzetgyűlés 138. ülése 1020. éri dec. hó 18-án, szombaton. pellációmra válaszolt és akkor még megengedhetőnek tartotta a képeslapokban megjelenő bizonyos agitációt, akkor én azt voltam bátor odamondani, hogy »Horthy Miklós jelentést tett IV. Károlynak«. mire valaki a túlsó oldalról — nem akarom megnevezni — azt mondta, hogy : »Ez a jövő képe.« Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a leghitelesebb forrásból megállapíthatom, hogy ez a múltnak sem a képe. Mert mi történt ennél az illusztrációnál ? öriási meglepetéssel hallottam magam is, hogy ez az illusztráció ugy született meg, mint az obsitos katonák képe. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy az obsitos katona mikor leszerel, kap egy nagy lapot, a huszár fekete lovon.i kivont karddal ül és a feje fel van ragasztva. (Derültség.) A bakánál szintén fel van a fej ragasztva vagy esetleg a baka kapja a huszár képét. (DerültBég a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés / Ebben az esetben az történt, hogy azt a jelentést IV. Károlynak nem Horthy Miklós tette, hanem egy tengerészkapitány, akinek a fejét voltak szivesék levágni s a feje helyébe Horthy Miklós fejét ragasztották. (Derültség és taps a jobboldalon. Mozgás balfelöl, felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !) Ilyen propagandából nem kérünk ! Meskó Zoltán : Ez a mi szerencsénk í Fangler Béla: Micsoda vicc ez ? (Zaj. Elnök csenget.) Jó vicc S Kovács J. István : Tudományosan volt lefejezve a kapitány és tudományosan volt odaragasztva Horthy Miklós feje ! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Ferencz József előszobájában állt napokig. (Zaj a jobboldalon.) nem ütközött a méltóságába! (Zaj.) Balla Aladár : Horthy most az államfő ! Elnök (csenget) : Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. A képviselő ur nagyon jól védi az ő álláspontját. (Derültség.) KováCS J. István : Nagyon köszönöm az elnök urnák megtisztelő osztályzatát. (Derültség a, jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Nagyon félek, hogy ha igy a tudományosság és komolyság kritériuma állíttatnék oda, akkor egy cenzor, amint az előző napokban láttuk, a fehérvármegyei főispán urnák — valóban nagyon nehéz parlamentáris kifejezést találnom — szerencsétlen fejtegetéseit. . . Fangler Béla: Te szerinted! (Zaj.) Szerintünk nem az. (Mozgás.) Kovács J. István : . . . valószínűleg tudományosnak ítélné, holott legyen szabad a ministerelnök urat is, s a belügyminister urat is figyelmeztetnem arra, hogy ha ilyen nézetek jelenhetnek meg a sajtóban, akkor nagyon félő, hogy pár nap múlva az összes többi, 1917-ben vagy 1918-ban kinevezett főispán megjelenik az uj főispánnál és kidobja őt a főispáni székből, (Ugy van! Derültség a jobboldalon.) és ha a t. ministerelnök ur nem gondoskodik arról, hogy senki se állhasson azon az alapon, hogy ő nem azért főispán, mert őt ez a kormány kinevezte, hanem azért, mert 1917-ben kinevezték s még most is ezen a jogon van ott, akkor a t. ministerelnök ur egyszer arra ébred . .. Túri Béla: Megcáfolták! Orbók Attila : Annál súlyosabb a cenzúra hibája! (Zaj.) Elnök (csenget) : Orbók képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben lenni. Meskó Zoltán: Akkor Ugron Gábor a belügyminister ! Kovács J. István : . . . akkor igenis, amikor bejön Teleki Pál, ott találja a maga helyén Károlyi Mihályt s ha bejön a belügyminister ur, akkor ott találja Batthyány Tivadart a maga helyén, mert ő az utolsó, IV. Károlytól kinevezett belügyminister. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Ha tényleg megjelenhetnek ilyen szerencsétlen dolgok, (Zaj.) akkor sokkal helyesebb, ha a t. kormány megfelelő cenzorok hiányában valóban arra az álláspontra helyezkedik, hogy mindenféle sajtópropagandát akár heti-, akár havi-, akár napilapban, akár képes lapban megtilt. Ezt mi sokkal nagyobb megnyugvással vesszük tudomásul, mint azt, hogy ilyen kritériumokkal, mint »tudományos« meg »komoly« egyes dolgokat megengedjenek, másokat megtiltsanak. (Ugy van! a jobb- és a ssélsobalóldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Mi megvádoltattunk azzal, hogy a legközelebb lefolyt — sajnos, nagyon is hosszura nyújtott — válságban ez a párt személyi motívumokat kelleténél nagyobb arányban kevert volna bele a válságba. Ha ez igy van, akkor ennek oka van. Ha mi, akik a királykérdésben egyező felfogást vallunk s a Nemzetgyűlés többségét alkotjuk, belenyugszunk abba, hogy ez a kérdés nyugvópontra helyeztessék és a elöntés hónapokra kitolassék, mig a megfelelő törvényhozási előkészítés munkáin át nem esünk, akkor azt az egyet méltán elvárhattuk, hogy azok a férfiak, akik ebben az irányban ünnepélyesen leszögezték magukat a mi álláspontunkhoz, a lehetőség határain belül megmaradjanak a kormányban. Itt a személyi kérdés a legnagyobb elvi kérdéssel kapcsolatban jelent meg. Ha ez a párt a meleg szeretetéről biztosította pl. a volt honvédelmi ministert, (Taps a jobboldalon.) akkor én nem habozom kijelenteni azt, hogy nekünk igenis, nem ilyen vagy amolyan ígéretek, hanem az volt a legfőbb garanciánk ebben a kérdésben, hogy a magyar nemzeti hadsereg dolgát olyan ember tartja kezében, aki felől biztosak vagyunk, hogy semmiféle puccsszerű dolognak az útjait nem engedi egyengetni. Szilágyi Lajos: Hát a mostani? Friedrich István: Es a mostani? (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Majd meglátjuk!) Kovács J. István : Kérem a mostani t. honvédelmi minister urat, hogy méltóztassék ebben a tekintetben ugyanazt a pártatlanságot, ugyanazt a szigort mutatni és — amint itt már tegnap is hangsúlyozta Czettler Jenő és ma is Sigray Antal gróf t. képviselőtársam — a ka-