Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-136

204 A Nemzetgyűlés 136. ülése 1920. évi dec. hó 2-án, csütörtökön. Balla t. képviselőtársunk itt előadott. T. i. egy nyilatkozatnak a végét közölte. Ezt a nyilatkoza­tot mi — Steuer államtitkár ur nem volt közöttünk — a hazai németség nevében adtuk le, sok száz sürgöny és csatlakozó irás alapján, amelyet október végén az ország minden részéből kaptunk. Ez akkor volt, amikor Hodzsa el akarta vezetni tőlünk a tótokat, amikor Goldis, Maniu és a töb­biek elvitték az oláhokat, Brandsch próbálta a németeket elvinni. Akkor mi összeállottunk, hogy kifejezzük a magyar állam és a magyar haza mellett való hűségünket és akkor leadtunk egy nyilatkozatot, — sajnos, a nyilatkozat nincs itt — amelynek első pontja — jól emlékszem — az volt, hogy ragaszkodunk minden áron, életünkkel és vérünkkel Magyarország integritásához, (Elénk éljenzés és taps.) a második pontban az volt, hogy ragaszkodunk a . politikai magyar nemzet fogal­mához, {Éljenzés half elől.) a harmadik volt, hogy elismerjük a honalapitó és hazát fent ártó Magyar­ország szupremáciáját. (Általános helyeslés és éljenzés.) Hu ber János (közbeszól). Balla Aladár : Huber a nagy hazafi ! (Nagy zaj balfelől.) Ernst Sándor: Olyan hazafi, mint más! Huber János: Felelni fog ezért! Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek ministere : Ezt, hogy az országban tudomást vegyenek róla és hogy az akkori forradalmi kormánnyal is közöl­jük, igenis bejelentettük Károlyinak és a végén tettünk olyan nyilatkozatot, amely azonban egé­szen hasonló ahhoz, mintha én pl. Balla igen t. képviselőtársamnak levelet irnék és azzal fejezném be, hogy kiváló tisztelettel. (Élénk derültség és taps balfelől. Nagy zaj jobb felől.) Szmrecsányi György : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. (Hall­juk ! Halljuk !) Balla Aladár személyemet kapcsolatba hozta először a forradalmi Károlyi-kormánnyal, azután a köztársaság kikiáltásával, amelyhez én, szerinte, mint képviselő asszisztáltam. Ez egy nagy tévedés, mert amint nagyon jól tudja a képviselő ur, én 1917 júniusában lettem pozsonyi főispánná ki­nevezve, akkor mandátumomról lemondottam, amivel megszűntem a régi országgyűlésnek tagja lenni. Tehát a november 16-iki köztársasági kikiáltásnál nem asszisztálhattam. Ezt mondtam is közbeszólás alakjában a képviselő urnák, amire ő megint ugy állitott be engem, mintha én novem­ber 16-án még mindig pozsonyi főispán lettem volna. A történelmi hűség kedvéért a következőket állapítom meg. Mikor a szerencsétlen forradalom kiütött és a Károlyi-kormány ki lett nevezve, Batthyány Tivadar volt a beiUgyminister. Akkor mi főispánok valamennyien megállapodtunk abban, hogy hazafias kötelességünk, hogy ki-ki a maga székhelyére siessen haza, ott igyekezzék azt annyira, amennyire tőle telik, biztositani. (Helyeslés.) Ennek a feltevésnek engedtem akkor, amikor november 1-én az utolsó gyorsvonattal Pozsonyba utaztam. Balla Aladár : Akkor mentem én Zágrábba. Szmrerecsányi György : Mikor azonban Po­zsonyba jöttem és láttam azt, hogy ott egy nemzeti tanács van, és pedig olyan destruktiv, haszon­talan szabadkőmives, többnyire zsidó elemek­ből, akik magukhoz akarták ragadni a vezetést, és mikor erről telefonon értesítettem a kormányt, és azt az utasítást akarták nekem adni, hogy ezzel a destruktiv haszontalan társasággal vigyem az Ugyeket tovább, ott rögtön telefonice bejelen­tettem lemondásomat, csomagoltam, elmentem és november 4-ikén megkaptam Írásbeli felmentése­met is. Azután volt megint összeköttetésem a Ká­rolyi-kormánnyal és nagyon csodálom, hogy a kép­viselő ur, ha már ezt a kérdést felhozta, erről nem emlékezett meg. Engem december hó elején az érsekújvári honvédelmi bizottság elnökévé választott meg és nagyon természetes, hogy mint ilyen kénytelen voltam Károlyi Mihályhoz for­dulni és tőle támogatást kérni. ígértek fegyvere­ket, municiót, pénzt stb., ami ehhez kell és Fried­rich István akkori államtitkár ur volt az, aki minden tekintetben legmesszebbmenőleg ennek az akciónak rendelkezésére állt. Mikor ezekre az Ígé­retekre való hivatkozással az ottani népet össze­gyűjtöttük és mikor azután a csehek, illetve a Piccioni-féle olasz dandár ellenünk megindult, néhány napig tudtunk is ellenállni, a Vág mellett, de tovább nem tehettük, mert a Friedrich által Budapestről elindított municiós vonatokat a szo­ciáldemokraták — nem tudom, Károlyi Mihály­nak micsoda szerepe volt ebben — Vácott, Szé­kesfehérvárott, Komáromban feltartóztatták, mi pedig nem tehettük ki a népet annak, hogy az olaszok, illetve a legionáriusok fegyverének essék áldozatul fegyvertelenül. (Helyeslés.) Nekem ez volt a második és utolsó összeköttetésem ezzel a szerencsétlen, és az ország vesztét okozó kormány­nyal ; egyébként ezzel semmiféle nexusba ne tessék engem hozni. (Helyeslés és taps.) Elnök : Balla Aladár képviselő ur ÉL ház­szabályok 215. §-ára való hivatkozással Taván szólni. Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Személyes megtámadtatas címén kérek szót. Bleyer minister ur a ministeri székből szellemesen fejezte be fel­szólalását. Én csak utalok memorandumának arra a kijelentésére, hogy »lélekkel helyezkedünk a forradalom alapjára« és a Ház bölcs megítélésére bizom, hogy kell-e erre még behatóbban vála­szolni. Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólni. Benárd Ágost népjóléti és munkaUgyi minis­ter : T. Nemzetgyűlés ! Igen sajnálatos, szomorú jelenségnek ítélem, hogy a t. Ház túlsókat fog­lalkozik szemétyes kérdésekkel. (Igaz ! Ugy van 1) Nem vonatkozik ez a most elhangzott vitára, amely inkább politikai vita volt, csak általános-

Next

/
Thumbnails
Contents