Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-136

204 A Nemzetgyűlés 136. ülése 1920. évi dec. hó 2-án, csütörtökön. Balla t. képviselőtársunk itt előadott. T. i. egy nyilatkozatnak a végét közölte. Ezt a nyilatkozatot mi — Steuer államtitkár ur nem volt közöttünk — a hazai németség nevében adtuk le, sok száz sürgöny és csatlakozó irás alapján, amelyet október végén az ország minden részéből kaptunk. Ez akkor volt, amikor Hodzsa el akarta vezetni tőlünk a tótokat, amikor Goldis, Maniu és a többiek elvitték az oláhokat, Brandsch próbálta a németeket elvinni. Akkor mi összeállottunk, hogy kifejezzük a magyar állam és a magyar haza mellett való hűségünket és akkor leadtunk egy nyilatkozatot, — sajnos, a nyilatkozat nincs itt — amelynek első pontja — jól emlékszem — az volt, hogy ragaszkodunk minden áron, életünkkel és vérünkkel Magyarország integritásához, (Elénk éljenzés és taps.) a második pontban az volt, hogy ragaszkodunk a . politikai magyar nemzet fogalmához, {Éljenzés half elől.) a harmadik volt, hogy elismerjük a honalapitó és hazát fent ártó Magyarország szupremáciáját. (Általános helyeslés és éljenzés.) Hu

ber János (közbeszól). Balla Aladár : Huber a nagy hazafi ! (Nagy zaj balfelől.) Ernst Sándor: Olyan hazafi, mint más! Huber János: Felelni fog ezért! Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek ministere : Ezt, hogy az országban tudomást vegyenek róla és hogy az akkori forradalmi kormánnyal is közöljük, igenis bejelentettük Károlyinak és a végén tettünk olyan nyilatkozatot, amely azonban egészen hasonló ahhoz, mintha én pl. Balla igen t. képviselőtársamnak levelet irnék és azzal fejezném be, hogy kiváló tisztelettel. (Élénk derültség és taps balfelől. Nagy zaj jobb felől.) Szmrecsányi György : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok 215. §-a alapján kérek szót. (Halljuk ! Halljuk !) Balla Aladár személyemet kapcsolatba hozta először a forradalmi Károlyi-kormánnyal, azután a köztársaság kikiáltásával, amelyhez én, szerinte, mint képviselő asszisztáltam. Ez egy nagy tévedés, mert amint nagyon jól tudja a képviselő ur, én 1917 júniusában lettem pozsonyi főispánná kinevezve, akkor mandátumomról lemondottam, amivel megszűntem a régi országgyűlésnek tagja lenni. Tehát a november 16-iki köztársasági kikiáltásnál nem asszisztálhattam. Ezt mondtam is közbeszólás alakjában a képviselő urnák, amire ő megint ugy állitott be engem, mintha én november 16-án még mindig pozsonyi főispán lettem volna. A történelmi hűség kedvéért a következőket állapítom meg. Mikor a szerencsétlen forradalom kiütött és a Károlyi-kormány ki lett nevezve, Batthyány Tivadar volt a beiUgyminister. Akkor mi főispánok valamennyien megállapodtunk abban, hogy hazafias kötelességünk, hogy ki-ki a maga székhelyére siessen haza, ott igyekezzék azt annyira, amennyire tőle telik, biztositani. (Helyeslés.) Ennek a feltevésnek engedtem akkor, amikor november 1-én az utolsó gyorsvonattal Pozsonyba utaztam. Balla Aladár : Akkor mentem én Zágrábba. Szmrerecsányi György : Mikor azonban Pozsonyba jöttem és láttam azt, hogy ott egy nemzeti tanács van, és pedig olyan destruktiv, haszontalan szabadkőmives, többnyire zsidó elemekből, akik magukhoz akarták ragadni a vezetést, és mikor erről telefonon értesítettem a kormányt, és azt az utasítást akarták nekem adni, hogy ezzel a destruktiv haszontalan társasággal vigyem az Ugyeket tovább, ott rögtön telefonice bejelentettem lemondásomat, csomagoltam, elmentem és november 4-ikén megkaptam Írásbeli felmentésemet is. Azután volt megint összeköttetésem a Károlyi-kormánnyal és nagyon csodálom, hogy a képviselő ur, ha már ezt a kérdést felhozta, erről nem emlékezett meg. Engem december hó elején az érsekújvári honvédelmi bizottság elnökévé választott meg és nagyon természetes, hogy mint ilyen kénytelen voltam Károlyi Mihályhoz fordulni és tőle támogatást kérni. ígértek fegyvereket, municiót, pénzt stb., ami ehhez kell és Friedrich István akkori államtitkár ur volt az, aki minden tekintetben legmesszebbmenőleg ennek az akciónak rendelkezésére állt. Mikor ezekre az Ígéretekre való hivatkozással az ottani népet összegyűjtöttük és mikor azután a csehek, illetve a Piccioni-féle olasz dandár ellenünk megindult, néhány napig tudtunk is ellenállni, a Vág mellett, de tovább nem tehettük, mert a Friedrich által Budapestről elindított municiós vonatokat a szociáldemokraták — nem tudom, Károlyi Mihálynak micsoda szerepe volt ebben — Vácott, Székesfehérvárott, Komáromban feltartóztatták, mi pedig nem tehettük ki a népet annak, hogy az olaszok, illetve a legionáriusok fegyverének essék áldozatul fegyvertelenül. (Helyeslés.) Nekem ez volt a második és utolsó összeköttetésem ezzel a szerencsétlen, és az ország vesztét okozó kormánynyal ; egyébként ezzel semmiféle nexusba ne tessék engem hozni. (Helyeslés és taps.) Elnök : Balla Aladár képviselő ur ÉL házszabályok 215. §-ára való hivatkozással Taván szólni. Balla Aladár : T. Nemzetgyűlés ! Személyes megtámadtatas címén kérek szót. Bleyer minister ur a ministeri székből szellemesen fejezte be felszólalását. Én csak utalok memorandumának arra a kijelentésére, hogy »lélekkel helyezkedünk a forradalom alapjára« és a Ház bölcs megítélésére bizom, hogy kell-e erre még behatóbban válaszolni. Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólni. Benárd Ágost népjóléti és munkaUgyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Igen sajnálatos, szomorú jelenségnek ítélem, hogy a t. Ház túlsókat foglalkozik szemétyes kérdésekkel. (Igaz ! Ugy van 1) Nem vonatkozik ez a most elhangzott vitára, amely inkább politikai vita volt, csak általános-