Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-136
A Nemzetgyűlés 136. ülése 1920, évi dec. hó 2-án, csütörtöhön. 203 túlsó oldalon ülő urak, nem akarom itt megnevezni. (Egy hang a középen : Mesícó is főispán volt ! Zaj.) Meskó Zoltán : Én azt nem is tagadom. Inkább én, mintsem egy zsidó került volna oda. (Zaj.) Balla Aladár : Megkönnyebbült a lelkem, hogy végre a Nemzetgyűlés szine előtt rámutathattam azokra a momentumokra, amelyek hangulatkeltésből egyik-másik politikus ellen kihasználhatók. De ha mi a nagy célt nézzük, hogy ezekben a nehéz időkben a magyar nemzet összefogva, végre is kicsiny kis presztízst teremtsen a külföld előtt is, akkor fogadják el újból azt a kijelentésemet : konszolidációt gyűlölettel nem lehet megteremteni, csak objektivitással. (Helyeslés.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Elénk helyeslés jobb felől.) Elnök: A házszabályok 215. §-a értelmében szót kért őrgróf Pallavicini György képviselő ur. Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a lehető legrövidebb időre vegyem igénybe a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Az előttem szóló igen t. képviselő ur félreértette tegnapi beszédemnek egyes kitételeit. Többek között azt citálja, hogy azt mondtam, hogy akik az entente-tal érintkezést kerestek, a nemzetnek ártottak. Nem tudom, hogy igy mondtam-e ezekkel a szavakkal tavaly, de akkor mondtam és csak arra értettem, amikor a háború alatt bizonyos körök az entente-tal érintkezést kerestek és amikor háború közben arról a padról (A szélsőbaloldalra mutat. )JjOvászj Márton azt a hires kijelentést tette, hogy : entente-barátok vagyunk. Tehát azt, hogy az entente-tal érintkezést kerestek, csak arra az időre értettem, amikor ez nyilt és világos hazaárulás volt. Egészen természetes, hogy azután ki-ki legjobb tudása szerint keresett érintkezést az entente-tal, sajnos, mindannyian konstatálhatjuk, hogy az eredmény igen csekély volt. Ami pedig az igen t. képviselő urnák azt a kifogását illeti, hogy Millerand kisérőlevelét és annak tartalmát a hipokrizis flagráns példájának mondotta és csodálkozott, hogy sem a külUgyminister ur, sem pedig a Ház elnöke nem vette védelmébe a francia köztársasági elnököt, azt hiszem, egyiknek sem kötelessége ez. Mert nem tudom, olvasta-e a képviselő ur Keynes-nek hires könyvét, amely jóval a neuilley-i béketárgyalások előtt jelent meg, ott is mint a hipokrizisnek flagráns példáját mutatja be a kiváló angol iró az egész békekötés anyagát, aki igen fontos tagja volt a párisi békekonferenciának, hogy azt hiszem, én, mint magyar ember, bátran konstatálhatom ugyanazt, amikor Keynes azért a hipokrata munkáért, amelyet a négyes tanács végzett, nem vállalhatott felelősséget és emiatt le is mondott. • Az igen t. képviselő ur kifogásolja, hogy én a Rjecs és a Balkán számait nem, olvastam fel. En szerbül nem tudok, csak a fordítást olvastam fel és ezt szívesen rendelkezésére bocsátom a képviselő urnák. Nem akartam azért felolvasni, mert némely személyek elleni támadást nem akartam felolvasni, másrészt mind a két újság elutasitó nyilatkozatot tett. A lapokat, mondom, a képviselő ur rendelkezésére bocsátom. Méltóztassék megengedni, hogy még csak egészen röviden csodálkozásomnak adjak kifejezést, hogy a képviselő ur bizonyos fokig a szerb választások tisztaságát védte itt a magyar parlamentben akkor, amikor nagyon jól tudjuk, hogy a tőlünk elszakított részekben, Horvátországban is, ugy a magyar, mint a németajkú lakosság nem tudta kifejezni az ő akaratát. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Drozdy Győző : Ugyanezt mondta ő is S Őrgr. Pallavicini György : Az igen t. képviselő ur az eddigi külüg}a vezetést a Ballplatz paródiájának nevezte. Nekem nem feladatom védeni az eddigi külUgyi politikát, én azonban annak dacára, hogy bizonyos kifogásokat emeltem ellene, nagyban és egészben mindig egyetértettem azzal. Nagyon csodálkozom azonban, hogy akkor, amikor tudvalévő, hogy a kormány lemondását be akarja jelenteni, a képviselő ur ma fejezi ki bizalmatlanságát, miután hónapokon keresztül támogatta ezt a kormányt és nem tudom egészen világosan látni, hogy vájjon milyen külpolitikai vezetést akar, azokét-e, akik származásuknál és tudásuknál fogva alkalmasabbak külpolitikai vezetésre, vagyis Diener Dénes, Schwimmer Róza és Kéri Pál kollégáira gondol-e . . . (Derültség balfelől. Zaj jobb felől.) Balla Aladár : Kikérem magamnak ! Nem voltak kollégáim ! Őrgr. Pallavicini György: Egyidőben voltak követek. Balla Aladár : Ugyanakkor volt Andrássy négy napig külUgy minister. (Nagy zaj balfelől.) Gr. Andrássy Gyula: Nem áll. Engem a király nevezett ki. Az egyik törvényes kinevezés volt, a másik forradalmár kinevezés. Őrgr. Pallavicini György : ... vagy pedig olyan külpolitikai vezetést kiván-e, amikor bizonyos mellékkormányok megnyilatkozását, sajnos, ma is tapasztalhatjuk, amelynek egyik példája majdnem külUgyminister-válsághoz vezetett, amikor a múltkor megtörtént az, hogy a külUgyminister akarata ellenére és az ő tiltakozása dacára a honvédelmi minister ur nyomására két különben igen szimpatikus fiatal tiszt bizonyos külpolitikai tárgyalásokat vezetett egy külföldi országban, aminek következménye akkoriban az volt, hogy a külUgy minister helyettese, ez a kiváló diplomata és ma szerencsére ismét helyén lévő férfiú, kénytelen volt lemondását beadni. Elnök : Bleyer minister ur kivan szólni. Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek ministere : Személyes megtámadtatás címén kérek szót. Elnök : A minister urnák joga van mindig szólni, mindenféle cím nélkül. Bleyer Jakab a nemzeti kisebbségek ministere : Csak egy-két szóval akarok reflektálni arra, amit 26*
