Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. évi december hó 1-én, szerdán. 193 Ezek után még a következőkre hivja fel az alispán figyelmét (olvassa) : »Minthogy a sóelosztó bizottság által biztosított ezen ellátás a sószükségletet megfelelően kielégíti, nyomatékosan felhívjuk a t. Cím figyelmét, hogy ennek igénybe vétele iránt szükséges lépéseket haladéktalanul annál is inkább megtenni szíveskedjék, mert ellenesetben törvényhatóságuk területén a sóellátásban a későbbi szállítási nehézségek vagy esetleg más okok folytán netalán mégis beállható zavarokért a felelősség kizárólag a t. Címet fogja terhelni. Ezért felkérjük, hogy folyó évi szeptember hó 20-áig bizottságunkhoz igénybejelentését feltétlenül eljuttatni, annak hiányában pedig ama körülményt közölni szíveskedjék, mely miatt a bizottság által biztosított ellátmányt igénybe venni óhajtja.« Erre a körrendeletre majdnem egy hónap telt el, amig végre az alispán megmozdult és a következő választ intézte a sóelosztó bizottsághoz (olvassa) : »A sóellátásnak felemelt adaggal való biztosítása tárgyában múlt hó 27-én kelt levelére értesítem, hogy miután az elsőfokú hatóságoktól vonatkozólag nem érkeztek be a jelentések, vármegyém sószükségletének mennyiségét ez idő szerint még nem közölhetem. Az elsőfokú hatóságokat egyidejűleg megsürgettem, vonatkozó jelentésük beérkeztével sóigénylésemet megteendem.« Reischl Richárd : Szép közigazgatás lehet ott ! Dömötör Mihály: A sóelosztó bizottság várt két hétig és miután az alispáni hivataltól semmi sem érkezett, október 8-án a következő táviratot intézte az alispánhoz (olvassa) : »Sóellátás biztosítása érdekében szíveskedjék a törvényhatóság sóigényét legsürgősebben velünk közölni, só szállításáról és átvételéről intézkedni, mert ellenkező esetben a sószállitásban netalán később beálló zavarokért a törvényhatóság vezetőjét tesszük felelőssé és ez irányban a közélelmezésUgyi ministeriumnak jelentést teszünk. Sóellátó bizottság.« Erre a táviratra az alispán részéről október 13-án a következő távirati válasz érkezett (Olvassa) : »Október hóra sóra nines szükségem. Alispán.« A sóelosztó bizottság azonban nem nyugodott, hanem október 14-én újból értesítette az alispánt, hogy a sókészletek szaporodása folytán a fejadagot újból felemeli és egyúttal felszólítja, hogy intézkedjék a só átvétele tárgyában. Az alispán erre október 19-én a következőt válaszolja : (olvassa) : »A folyó hó 15-én kelt levélre értesítem, hogy a novemberi és decemberi sóilletményt most nem vehetem át, mert ez idő szerint elhelyezni nem tudom.« A sóelosztó bizottság élve, ugy látszik, azzal a gyanúval, hogy ennek a vármegyének mégis szüksége van sóra, október 27-én újból felkínálta a sót. Közli, hogy a sókészletek ujabb lényeges gyarapodása folytán az eddigi 70 dekagrammos sóadagot folyó évi november, december és a jövő évi január hónapra átmenetileg egy kilogrammra emeli fel és egyúttal értesiti arról is, hogy »az átvétel és elszállitás megkönnyítése céljából bizottságunk a fentiek szerint járó sómennyiNEMZETGYÜLlSI NAPLÖ. 1920—1921. —• VII. KÖTET. séget folyó évi november, december, valamint jövő évi január hónapokra egyszerre is kiutalja.« Erre a levélre az alispán részéről november 6-án a sóelosztó bizottsághoz a következő válasz érkezett. (Olvassa) : »Folyó évi október hó 28-án kelt levelében ajánlott sóleszállitásával az Áruforgalmi részvénytársaság soproni kirendeltségét bíztam meg. Válasza leérkezte után részletes aján]atomat megteendem. Wolf alispán.« Most következik az a fordulat, amikor az Áruforgalmi bekapcsolódik a kérdésbe, amennyiben az Áruforgalmi október 29-én a következő táviratot intézi a budapesti sóelosztó bizottsághoz. (Olvassa) : »Soproni alispán kiutalandó só átvételével bennünket bizott meg. Kérjük annak árát, átvehető mennyiségét, átvétel helyét velünk közölni azonnal lehívható lenne 10 vagon. Áruforgalmi.« Ez a távirat azért is érdekes, mert ennek tartalmából megállapítható elsősorban az. hogy az Áruforgalmi nem tudja a só árát, noha az általam ismertetett körlevélben a sóelosztó bizottság annak árát szabatosan megjelölte, nem tudja az átvétel helyét, noha ugyancsak abban a körlevélben az átvétel helye is meg van határozva és nem tudja az átvehető mennyiséget sem, holott a közölt fejadag és a lakosság lélekszáma alapján az Áruforgalmi ezt pontosan megállapithatta volna. Ez annyi tájékozatlanság egy csapásra, ami még az Áruforgalmi részéről is valóban meglepő. Már most, t. Nemzetgyűlés, ez a 10 vagon lehívott só, ami megfelel a lélekszám szerint körülbelül három hónapra lehívandó 3 kgr. 75 dkgrammos átlagnak és fejadagnak, néhány nap alatt Sopronba is érkezett. Ennek dacára azonban a lakosság nem tudott sóhoz jutni, mert amint interpellációm elején is már emiitettem, az Áruforgalmi soproni kirendeltsége a helyzetet azáltal élezte ki, hogy egyes kereskedőket kedvezményben részesített, viszont szövetkezeteknek, többek között a kapuvári Hangya szövetkezetnek sót nem adott, annak részére a só kiadását megtagadta és csak az én közbelépésemnek és intervenciómnak volt köszönhető, hogy a kapuvári Hangya szövetkezet némi sóhoz jutott. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok hosszasabb kommentárokat fűzni az előadott tényálláshoz, le akarom azonban szögezni elsősorban azt, hogy a sóelosztó bizottság ebben a dologban teljesen kifogástalanul járt el, azt mulasztás nem terheli, hiszen ez a bizottság a só átvétele végett egyenesen zaklatta Sopron vármegye alispánját. Interpellációm éle nem akar a vármegye alispánja és a vármegye közigazgatása ellen irányulni, mert, t. Nemzetgyűlés, én itt nem a közigazgatási tisztviselőket hibáztatom és nem az alispánt okolom, (Egy hang jobbfelől : Az is hibás!) hanem okolom, elsősorban azt a rendszert, amely olyan teendőket, olyan feladatokat akar rákényszeríteni köztisztviselőkre, amely teendőkkel ők nem szoktak volt foglalkozni, amely feladatokra ők nem készültek, amire sem hajlammal, sem tehetséggel, sem tudással nem birnak. (Ugy van ! jobbfelől.) 25
