Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. beszédében e kérdésre vonatkozólag is a maga álláspontját és konstatálta a nagy ententenek teljes désintéressementját atekintetben, hogy belUgyi kérdéseinkbe és igy a királyság kér­désébe is beleavatkozzék. (Zaj.) B. Szterényi József: Ugy van! Csak ma­gyarok vagyunk! Nem tűrünk beleszólást! Meskó Zoltán: Fajmagyarok! (Élénk de­rültség és taps a jobboldalon.) B. Szterényi József: Én magyarokról szok­tam beszélni! Meskó Zoltán: Én meg fajmagyarokról! (Derültség a jobboldalon és balfelöl.) Őrgr. Pallavicini György : Es nem is hiszem, hogy az ententenek módjában állana beleszólni a mi belső Ugyeinkbe, mert hiszen láttuk azt, hogy az entente mint olyan, minden beavatko­zásra képtelen Európa Keletjén. (Igaz ! Ugy van !) Berki Gyula: Láttuk Görögországban! Őrgr. Pallavicini György : Görögországban is meg fogjuk látni ! Lehetséges azonban, hogy azok, akik az entente-ról beszélnek, a hatalmas kis entente-ot veszik figyelembe és akkor azt hi­szem, Magyarország integritása szempontjából talán elég rámutatnom arra, hogy mégis csak az a megoldás kell hogy a helyesebb legyen, amelyet szomszédaink nem szívesen látnak. (Igás! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Különben is igen szomorúnak tartanám azt a nézetet, ha magyar politikusok azt vallanak, hogy ez a kérdés egyáltalában bármilyen nagy vagy akármilyen kis hatalomtól is függhet. (Igaz! Ugy van! Általános helyeslés.) Beszédem végén még rá akarnék térni azokra az eseményekre, amelyek a krimi fél­szigeten történtek, vagyis Wrangel hadseregé­nek összeomlására, megkérdezve az igen tisztelt külUgyminister urat, vájjon helytálló-e az a hir, hogy Wrangel legyőzetéséhez sokban hozzájárult két olyan nagyhatalom, amely még a legutóbbi időkben igen ellenséges lábon állt egymással s amelyek egyike a mérges gázokat, másika a fegyvereket szállította. (Igaz! Ugy van! Zaj.) Friedrich István: Nagyon helyes! Őrgr. Pallavicini György: És ha igaz ez, vájjon nem szolgál-e ez ránk nézve útmutatóul, nem lesz-e befolyással egész külpolitikánkra, amikor mindnyájunk érzése szerin, a jövő ta­vasszal igen kritikus idők elé megyünk. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennyit akartam elmondani, t. Nemzetgyű­lés, és összegezve mindezt, arra kell jutnom, hogy az a politika, amely nyíltan keresett min­denütt barátokat és végeredményben nem talált barátokra sehol, az a rövid fellángolás, amely Franciaország felé irányult, csak rontotta hely­zetünket (Igaz ! Ugy van ! balfelöl,) és rontotta a többi államokkal való barátságunk lehetősé­gét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tudom, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy egy nemzet csak akkor épülhet fel sebeiből és akkor NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIL KÖTET. évi december hó 1-én, szerdán. 185 válhat ismét virágzóvá, ha saját erejére támasz­kodik és csak saját ereje fogja megmenteni, (Ugy van ! Ugy van !) de ez nem jelenti azt, hogy ne keressünk barátokat, támaszt, hogy legalább az ellenségeskedésnek azt az óriási nagy fokát tudjuk valamiképen enyhíteni, amely­lyel velünk szemben ma általában viseltetnek. Interpellációm a külUgyminister úrhoz a következő : »Hajlandó-e a külUgyminister ur a felvetett kérdések keretében külpolitikai helyze­tünkről nyilatkozni? (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a báloldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a külUgy­minister urnák. A külUgyminister ur kivan szólni. Gr. Csáky Imre külUgyminister : T. Nemzet­gyűlés ! Mielőtt azon igen érdekes és tartalmas beszédre reflektálnék, amelyet Pallavicini kép­viselő ur most előadott, (Zaj. Elnök csenget.) legyen szabad néhány régebbi interpellációra kitérnem és azokra a feleletet megadnom. Elsősorban válaszolni szeretnék Kardos Noé t. képviselő ur interpellációjára, amelyet az apát­falvi elhurcolt lakosok Ugyében hozzám intézett. (Halljuk ! Halljuk !) Erre vonatkozólag kijelen­tem, hogy a kormánynak igenis idejében, mind­járt miután az eset megtörtént, tudomására jutott az a tény, hogy a románok megszállása idejé­ben 1919 július havában Apátfalva község la­kossága, nem tűrhetvén tovább azon hallatlan terheket, amelyekkel ez a megszállás járt, s azon rekvirálásokat, amelyeknek passzív szereplője volt, saját erejéből akarta lerázni magáról ezt az igát és kaszát-kapát fogva kiverte az abban a községben helyőrséget tartó román csapatokat. Ennek az lett a következménye, hogy még ugyanaznap délután... (Mozgás.) Szilágyi Lajos : Nem volt napirendre tűzve ez a válasz! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Csáky Imre külUgyminister: .. . nagyobb román katonai csapatok vonultak a község ellen s azt a község lakosainak hősies ellenállása dacára természetesen bevették, tekintve a fel­fegyverzésnek és a rendelkezésre álló erőknek aránytalanságát, azután pedig ott drákói szi­gorral jártak el. Ennek az esetnek áldozata volt ugy tudom több mint 20 odavaló lakos, aki a harcokban elesett, ezenkívül 86 egyént a román csapatok magukkal hurcoltak és ezeket Gyulafehérvárott börtönbe vetették. (Zaj. Hall­juk ! Halljuk !) Elnök : Az 1848. évi III. te. alapján a minister urnák bármikor joga van szólni a Házban, azonban bátor vagyok figyelmeztetni a minister urat, hogy amennyiben ez Kardos Noé képviselő ur interpellációjára válasz akar lenni,. . , Szilágyi Lajos." Házszabályellenes ! Elnök : ... nincs módomban határozatot hozatni rá, miután a házszabályok értelmében a minister urnák 24 órával előbb be kell jelen­24

Next

/
Thumbnails
Contents