Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

180 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920, Ami a fegyelmit illeti, azt a vizsgálatot az illető tisztviselő ellen az az igazgató vezette, akit a kommunizmus alatt elcsaptak, hogy helyébe ezt a tisztviselőt tegyék. Ez tehát bizonyára nem valami elfogult az illető tisztviselő javára. A vizsgálatot lefolytatták ; hogy a vizsgálat nem lehetett teljes, annak csak az az oka, hogy a tiszt urakat nem lehetett kihallgatni. Hiába idéztük meg őket a katonai parancsnokság stb. ujtán, nem lehetett őket megkapni. Az eljárás tehát kénytelen volt azokra az adatokra szorítkozni, amelyeket az ottani emberek kihallgatása nyújtott. Ezek az adatok igazolták az illető tisztviselőt. Kérem tehát még egyszer válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hornyánszky Zoltán : Az igazságügyminister ur válaszát abban a reményben, hogy a vizsgálatot el méltóztatik rendelni, tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés az igazságügyminister urnák Hornyánszky Zoltán képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem ? (Igen !) Igen. Határozatként kimondom, hogy a Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló ? Frühwirth Mátyás Jegyző : Pallavicini György ! Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Ha a belpolitikai kérdésekben a mai időkben mindenkinek szem előtt kell tartania a köteles óvatosságot és körültekintést, ugy még inkább áll ez a külpolitikai kérdésekre. Ezért én beszédem során mindazon bizalmas értesüléseket, amelyeket esetleg hivatalos vagy hivatalosnak látszó helyről nyertem, kerülni fogom, és kerülni fogom mindazt is, ami nem ezen az utón jutott tudomásomra és aminek közlésére még nem látom az időt elérkezettnek. Azonban azok a tények és tudatok, amelyek a közvéleményben élnek, a külUgyi kérdések szempontjából felemii tendők, mert azt hiszem, az őszinteség és a tiszta víznek felszínre törése minden politikának a főkövetelménye, és a secret de poliehinelle-ek elhallgatása egészen felesleges. T. Nemzetgyűlés ! Ugy látom, hogy a mi külUgyi helyzetünk ma rosszabb, mint volt azelőtt tizenöt hónappal. Es ha vizsgáljuk ennek okait, először is az entente-nak velünk szemben való helyzetét akarom vizsgálat tárgyává tenni. Kitérek röviden arra, hogy mi volt az entente a háború alatt és itt konstatálnom kell, — amit, azt hiszem, világszerte mindenki elismer — hogy azokon a helyeken, amelyeken mint ellenség találkoztunk, tisztességes fegyverekkel küzdöttünk ellenük, (Felkiáltások : A legtisztességesebb fegyverekkel !) mint olyan ország, amely minden harctéren csakis a legtisztességesebb, leglojálisabb és leglegálisabb fegyverekkel küzdött ebben a reánk kényszeritett, borzasztó világháborúban. Konstatálnom kell azt is, hogy talán egy ország évi december hó 1-én, szerdán. sem viselkedett az egész világon olyan humanitással és bánásmóddal az idegen ellenségek alattvalóival szemben, akik véletlenül az ország területén maradtak, (Ugy van! Ugy van!) mint mi. B. Szterényi József: Nem internáltuk őket! Őrgr. Pallavicini György : A mi bajaink az entente-tal mikor kezdődtek ? Elkezdődtek még a nagy összeomlás előtt, amikor bizonyos körök ennek az entente-nak barátságát kezdték keresni, ami a legpregnánsabb kifejezést nyert Lovászy Márton akkori képviselőnek abban a kijelentésében, amely itt a Házban hangzott el : Mi ententebarátok vagyunk ! Ott kezdődik országunk összeomlása . . . B. Szterényi Jőzset : Megfertőzése! Őrgr. Pallavicini György :... mely folytatódik az egész Károlyi-korszak alatt, mert azzal a fiktiv entente-kapcsolattal, amely soha nem létezett, a nemzet szeme elé káprázatos lehetőséget varázsolt és ezzel sok jóhiszemű embert is megtévesztett. Az ententenak velünk szemben való viselkedése milyen volt ? A Károlyi-korszak alatt megjelentek itt különböző missziók, akik nem ismerve Magyarország helyzetét, magyarán mondva, bedűltek a Károlyi-kormány kétszinü politikájának, mely az entente-tal szemben mindig mást hirdetett, mint amit befelé cselekedett. A bolsevizmus alatt országunk helyzetének meg nem értése az entente részéről csak folytatódott. Röviden akarok ismét utalni különböző misszióknak viselkedésére, pl. a Smuts-féle kísérletre, amely igazán nem volt célravezető s magát az entente-ot is igen komikus helyzetbe hozta, továbbá egész sorozatára azoknak a kísérleteknek, amelyekkel Kun Béla tulaj donképen az orránál fogva vezette az entente-ot. (Ugy van ! Ugy van !) Harmadik fázisa az entente-tal való érintkezésünknek már a mostani időkre tehető és ez az u. n. francia orientáció korszaka. Erről később akarok beszélni, és most csak megemlítem, mint ezeknek az érintkezéseknek egyik fázisát. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy attól az időtől kezdve, amikor összeköttetésbe léptünk az entente-tal, illetve közelebb álltunk szemben egymással, vagyis az összeomlás óta tulaj donképen mi is volt az entente magyar viszonylatban, akkor a következőket láthatjuk. Láthatjuk elsősorban azt, hogy akaratát semmiben keresztülvinni nem tudta. Kezdődik ez azzal a szerencsétlen, belgrádi fegyverszünetnek csúfolt, de tulajdonképen fegyverletételt jelentő és a BadoglieWeber-féle fegyverszüneti szerződést megrontó . . . B. Szterényi József : Becstelen hazaárulás volt. Őrgr, Pallavicini György :... fegyverszüneti egyezménnyel, amelyet Franchet tábornok kötött Károlyi Mihállyal. Látjuk azt, hogy még ennek az egyezménynek kikötéseit, pontjait sem tartották be, amit a legflagránsabban bizonyít annak 17. §-a, amely magyar közigazgatást kötött ki és biztosított az összes megszállott területeken is.