Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. évi december hó 1-én, szerdán. 181 Utalok Lansing sürgönyére, amelyet október vége felé adott ki és amely módot és lehetőséget adott az oláhoknak arra, hogy betörjenek ide akkor, amikor tulaj donképen nem is voltak elkészülve és amikor ez a szándékuk tulaj donképen nem is volt meg. Utalok a közelebbi időkben az áprilisi román offenzívára, amit a nagy entente nem akart megengedni, és amely az entente tilalma dacára mégis megindult. Utalok Budapest megszállására, amely az entente tilalma ellenére történt ; utalok a Dunántúl egy részének elfoglalására és kirablására ; utalok Pest megszállására, amit még az akkor itt időző Sir George Clark sem tudott megrövidíteni. Állítólag 78 sürgönyt kaptak akkor az oláhok az entente-tói, hogy a.megszállást szüntessék be, illetőleg vonják vissza csapataikat, de igazán csak a legnagyobb nehézségek után tudta az entente ezt az akaratát keresztülvinni. Utalok mindazokra az atrocitásokra, amelyeket megszálló ellenségeink ma is elkövetnek Magyarországnak megszállott részein. Erdélyben és a Felvidéken. (Ugy van! Ugy van!) Es itt, t. Nemzetgyűlés, szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy gondolatban baráti jobbomat nyújtsam annak a bátor magyar urnák, aki a prágai nemzetgyűlésen (Éljenzés és taps.) bátorsággal és egyenességgel kifejezte azt, amit, azt hiszem, mindannyian érzünk. Pedig az ő helyzete ott még sokkal nehezebb volt, mint a mienk, és azt hiszem., mindenképen el kell hogy nyerje a Nemzetgyűlés elismerését. Ezért voltam bátor közbevetőleg ezt a körülményt itt felhozni. (Éljenzés.) Mindezekből, t. Nemzetgyűlés, azt látjuk, hogy ha egyezményt vagy szerződést valaha papirrongynak tartottak, akkor Bethmann-Holwegnek ez a szava leginkább az entente-ra áll, amely minden olyan megegyezést, amely ránk vonatkozik, vagy nem tudott, vagy nem akart megtartani, (Ugy van ! Ugy van !) Friedrich István : Mindig megcsalt minket ! Ereky Károly: Rákóczi óta mindig becsaptak ! Őrgr. Pallavicini György: Kelet-Európában, vagy jobban mondva a Balkánon, amelyben mi is benne vagyunk, a nagy entente tulaj donképen a kis entente rabszolgája és képviseli azokat az ideákat, melynek feltalálói Massaryk, Take Jonescu és Pasics. Azt hiszem, hiba volna túlságos súlyt helyeznünk a nagy entente-ra, annál is inkább, mert Amerikában végre győzött a jobb belátás és Amerika nem ratifikált s nem is fog ratifikálni, ami nekünk igen nagy reményt nyújt arra, bogy jobb jövő elé nézhetünk annál is inkább, mert, azt hiszem, hogy ezáltal a népszövetségben is oly változás fog beállni, mely, amennyiben ez a népszövetség egyáltalán életképes lesz, mindenesetre más formában fog ezután kifejezésre jutni. Friedrich István : Törökország sem ratifikált ! Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Ha most nézzük külpolitikánkat a bolsevizmus után, ugy elsősorban szembeszökő a románokkal való viszonyunk. Én azt hiszem, hogy a bolsevizmus letörése utáni időben volt egy rövid momentum, amikor lehetett volna egy modus vivendit találni az oláhokkal való megegyezésre. (Közbeszólás jobb/elől.) En azt hiszem, hogy nem azon az alapon ; egész becsületes alapokon is. B. Szterényi József : Gazdasági alapokon ! Őrgr. Pallavicini György: Én sajnálom, hogy ez nem történt meg akkor. Épen gazdasági alapra gondoltam. Természetes, hogy ők maguk rontották el ennek a lehetőségét azon rablások, fosztogatások és azon atrocitások után, amelyek most is folynak . . . Huszár Károly: Magyar területen ! Őrgr. Pallavicini György : ... amelyek még ma is folynak Magyarország még megszállott részein a kendőzött oláh tisztikar vezetése alatt. (Ugy i'an ! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Egy uj stádiumba léptünk azután, a mi alkotmányunk helyreállítása után, amikor a neuiUy-i békekonferenciára kellett békeküldöttségünknek kimenni. Itt, mélyen t. Nemzetgyűlés, azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a teljes elismerésnek és hálának kifejezést adunk Apponyi Albert igen t. nemzetgyűlési képviselőtársunk (Éljenzés a közéfen.) azon ragyogó munkája iránt. amelyet ő kifejtett és azon kiváló tudományos és irodalmi munkálatok iránt is, amelyeket kitűnő munkatársai ott végeztek, (Ugy van ! Ugy van !) De ezzel, azt hiszem, be is fejezhetjük. Azt a stádiumot, ami ezután következik, azt kivánom kritika tárgyává tenni. (Halljuk ! Halljuk !) Ugyanis akkor a külpolitikának egy olyan korszaka állott be, amely bizonyos reményeket ébresztett ebben az országban, amely remények azonban nem teljesültek. (Ugy van ! a közéiben.) Az akkori külUgy minister urnák igen gyakran volt alkalma nyilatkozni, amikor kérdezték a külpolitikai orientáció kérdésében és eredeti álláspontja az volt, hogy nekünk mindenfelé kell keresni orientációt. Én azt hiszem, hogy ennek a gondolatnak a hangoztatása nekünk igen súlyos károkat okozott. (Ugy van ! a, középen.) Azonkivül károkat okozott nekünk — nézetem szerint — az is, hogy a neuilly-i béke küldöttség azon impreszszió alatt, amelyet ott nyert, oly sokáig maradt ott és nem látta azt, amit, azt hiszem, ma mindenki lát : hogy mi az entente igazságérzetében egyáltalában nem bizhatunk. . . (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Dinich Vidor : Mondtuk is előre ! Őrgr. Pallavicini György : ... és azt a mézesmadzagot, amelyet akkor húztak el előttünk, a keletről fenyegető veszedelem hatása alatt alkalmazták. Hivatkozhatom Millerand levelére, amelyről oly kevés szó volt e Házban s amelynek néhány kitétele oly világosan mutatja azt a hipokrizist. amellyel az entente irántunk viseltetett, hogy szükségesnek tartom fel is olvasni. (Halljuk! Halljuk !). A többek közt azt mondja (olvassa) :
