Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. vek. között vannak olyanok is, például Jókai Mórnak egy regénye »Akik kétszer halnak meg«, meg azután egy csomó ilyen könyv, amelyekre nézve nem tudom megállapítani, hogy erkölcstelenek lennének. De meglehet, hogy esetleg egyes könyv mégsem alkalmas arra, hogy fegyenc olvassa, de a f egy házi rendtartás módot nyújt arra, hogy az ilyen könyvet ne adják a kezébe. Sokkal régebben, mint a képviselő ur interpellált, történt is már intézkedés, hogy a könyvtárakat átvizsgálják és erre az apropót talán épen az nyújtotta, hogy meglehet, hogy a kommunizmus idején olyan iratok kerültek a könyvtárba, amelyeket esetleg ki akarunk onnan selejtezni. Épen azért még a tavasz folyamán elrendeltetett és a nyár folyamán ismét, hogy a lelkész urak nézzék végig az összes könyveket és félévi határidőn belül tegyenek jelentést azokról a könyvekről, amelyeket onnét ki kell selejtezni. Szóval ez az intézkedés megtörtént, azt hiszem a képviselő ur intencióinak megfelelően. Méltóztatott azt is mondani, hogy nincs tanterem a fegyház rendelkezésére. Tanterem igenis áll rendelkezésre, csakhogy sajnos, az a helyzet, hogy olyan sok a fegyenc és a beutalt letartóztatott, hogy a tantermeket is igénybe kellett venni elhelyezésükre. Maga a fegyintézet igazgatója még az interpellációt megelőzőleg jelentést tett ide, amelyben rámutat arra, milyen káros az, hogy nem tudják a tantermeket használni és kérte a ministeriumot, intézkedjék az iránt, hogy tehermentesítsük a fegyintézetet, hogy a tantermek ismét felszabaduljanak. Sajnos, a ministeriumnak ez még nem volt módjában, mert amint méltóztatnak tudni, legnagyobb letartóztatási intézeteink megszállott területen lévén, az itteni területen lévő intézetekben nem tudjuk elhelyezni a rabokat. Azért egy ideig kénytelenek vagyunk még a tantermeket is erre a célra használni. Ez tehát csak átmeneti dolog, amelyet a kényszerhelyzet indokol, amelyen segíteni fogunk, mihelyt lehet s amelyre vonatkozólag maga a fegyintézet igazgatója is sürgeti a mielőbbi reparálást. Végül méltóztatik kifogásolni, hogy egy fegyintézeti tisztviselő ellen, aki a kommunizmus idejében teljesített ott szolgálatot és aki az odautalt tisztekkel szemben állítólag durván, gorombán, kegyetlenül bánt, semmiféle igazolási eljárás, vizsgálat nem volt lefolytatva. Erre nézve vagyok bátor utalni arra, hogy az eljárás ez ellen a tisztviselő ellen igenis le lett folytatva már régebben, még a múlt évben, a többi tisztviselőkkel kapcsolatban. Az eljárás tökéletes lefolytatását nehezítette az a körülmény, hogy azokat a tiszt urakat, akik itt sértettek lettek volna, semmi módon sem sikerült kihallgatni. A fegyintézet igazgatósága a katonai parancsnoksághoz fordult és kérte, hogy tegyék lehetővé, hogy kihallgassák őket. Ez nem volt lehetséges. Ennek következtében a vizsgálatot arra kellett szorítani, hogy az ottani többi tanukat hallgassák ki ; ezeknek a vallomásából pedig megállapittatott az, hogy az a tisztviselő NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VIL KÖTET." évi december hó 1-én, szerdán. 177 semmi olyan dolgot nem követett el, ami miatt ellene fegyelmi eljárást kellett volna folyamatba tenni. Különösen arra a vádra vonatkozólag, hogy ezeket a tiszteket a veteményes gazdaságban alkalmazta, a tanúvallomásokból az szűrődött le, hogy ez abban az időben egy kedvezmény volt, és tényleg, ha visszagondolunk arra, hogy mi volt a kommunizmus idejében, emlékezhetünk, hogy tulaj donképen azoknak volt jó dolguk, akik kint a szabadban kapálással és hasonló mezei munkákkal foglalkozhattak. A fegyintézetben h ezek voltak a legszabadabbak és ezek részesültek a legjobb bánásmódban. Természetes, hogy az ilyen mezei munkával együtt jár az, hogy korán kezdődik, ez azonban nem súlyosbítás. Ez a foglalkoztatás tehát nem az illető urak sérelmére, hanem épen ellenkezőleg, javukra szolgált. Bátor vagyok jelenteni azt is, hogy az igazságUgyministerium tisztviselői között •— ez is a vizsgálat anyagából tűnik ki — vannak sokan még most is, akik a kommunizmus alatt is kénytelenek voltak szolgálni és akik akkor, amikor az akkori népbiztos a váci fegyintézetnek mostani és régi igazgatóját elcsapván, oda ezt a tisztviselőt nevezte ki, ezt bizonyos megnyugvással vették tudomásul, mivel ez az ember régi tisztviselő volt és sohasem volt kommunista. Bizonyos megnyugvásra szolgált tehát, hogy ő vezeti az intézetet, mert ez garancia volt arra nézve, hogy ott valami súlyos dolgok nem fognak történni. Minthogy az a vizsgálat, amelyet a váci fegyintézet vezetőségének módjában volt lefolytatni, olyan eredményekre vezetett, amelyek nem voltak terhelők erre a tisztviselőre nézve, azért azt javasolták a ministeriumnak már régen, hogy a fegyelmi eljárás megindításától tekintsen el és a ministerium ilyen értelemben határozott. Sajnálom, hogy ilyen sokáig untattam ezekkel a száraz adatokkal a t. Nemzetgyűlést. Azt hiszem, mindazokra a vádakra, mindazokra a kérdésekre, amelyeket a t. képviselő ur előadott, megfeleltem ; azt hiszem, hogy olyan adatokat voltam bátor produkálni, amelyek meggyőzhetik t. képviselőtársamat is arról, hogy az ő beállítása talán nem volt egészen megfelelő s most már a hivatalos adatok és akták, a számadások alapján megállapított rektifikáció után be fogja látni, hogy azok a vádak alaptalanok voltak. így tehát megállapíthatjuk, hogy a váci fegyintézetben, ugy az ipari üzemben, mint a mezőgazdasági üzemben, mint az egész számvitelben, a rabok büntetésének végrehajtása tekintetében minden rendben folyik és ott semmi kifogást tenni nem lehet. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezek után válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hornyánszky Zoltán : T. Nemzetgyűlés f Az igazságügyminister ur válaszát részben tudomásul veszem, részben nem. (Mozgás jóbbfelől.) Ezt, azt hiszem, megtehetem. Abban a részében tudomásul 23