Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-135

A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. évi december hó 1-én, szerdán. 165 hogy maradjanak szigorúan a takarékpénztári jelleg mellett. Ez lehetetlenség. Itt már rendet csinálni igen nehéz volna. Visszatérve a községi takarékpénztárakra, a községi takarékpénztárak rendszere — "mondom — akkor alakult, amikor hitelszövetkezeti mozgalom még nem volt. Azokban az államokban, ahol előbb alapították a községi takarékpénztárakat, később pedig ßaiffc'eisen befolyása folytán a hitelszövetkezeteket, folytonos összeütközés van — elég baj — a községi takarékpénztárak és a hitelszövetkezetek között, még pedig olyan államokban is, mint Ausztria és Németország, ahol a községi takarékpénztárak -— mondhatni — igazi takarékpénztárak és nem nagy nyereséggel dolgoznak, főleg pedig nem foglalkoznak mindenféle banküzletekkel. Nálunk a törvényhozás már akkor határozott, mikor egyrészt elhatározta, hogy a postatakarékpénztár rendszerére tért át, mely a kisemberek takarékosságát van hivatva előmozdítani, másrészt áttért a hitelszövetkezeti rendszerre az 1898-as törvénnyel, amellyel a törvényhozás kijelölte az utat s ezért kár volna most mellékutra tévedni. (Helyeslés a baloldalon.) Ernst Sándor: Helyes, de városokban nem jó ! B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : A hitelszövetkezeti rendszernek előnye is van a községi takarékpénztárakkal szemben, hogy a hitelszövetkezetek sokkai demokratikusabb intézmények, amelyeknél maga a nép is befolyik, maguk az adósok is befolynak az Ugyvitelbe, és ez már népnevelési szempontból is óriási előny. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy hogy áll a kérdés a községi takarékpénztáraknál. Nekem volt bizonyos betekintésem ebbe. Ha jól emlékszem, 1908-ban a főváros forszírozta a községi takarékpénztár kérdését és erre 15 város, lekopirozva a fővárosi takarékpénztár alapszabályait, mind ugyanezt kivánta Azokban az alapszabályokban benne volt és bizonyára a jövőben is benne lesz, hogy a főváros, illetve a városok vezetői kívántak beülni az igazgatóságba. Ezzel már a városi vagy községi pártpolitikát is belevitték volna a községi takarékpénztárakba. Emellett határozott kikötés volt az is — és ehhez minden község és város ragaszkodott — bogy majdnem teljesen szabad kezet nyerjen az Ugyletek minősége tekintetében. Kifejezetten benne volt a telekspekuláció, a tőzsdeüzlet, nagy építkezések, szóval olyan üzletek, hogy ha ezt megengedte volna a kormány, (Felkiáltások a baloldalon : Azt nem hell megengedni!) akkor Budapest főváros talán csődbe ment volna, mert beleesett volna mindenféle spekulációba. De méltóztassanak megengedni, hogy kitérjek arra, hogy kis országban, amilyen — sajnos — most Csonka-Magyarország, igazán nem arra kell igyekezni a hiteléletben, hogy minél többféle és minél több intézet legyen, hanem arra, hogy minél kevesebb fajta és minél kevesebb intézet legyen. Itt egy uj típust megteremteni a Postatakarékpénztárral szemben, amely az egész Nagy-Magyarországon gyönyörűen prosperált, talán nem volna helyes, pedig ha ezen a vágányon tovább indulnánk el, ez uj tipus volna. Ez legalább most momentán nem volna időszerű. De méltóztassék tekintetbe venni azokat a veszélyeket, amelyeket a mostani gazdasági állapotok mellett a községi takarékpénztárak magukban rejtenének. Bizonyos naivitással egyes községek azt mondják, hogy kihasítanak vagyonukból — nem tudom — száz- vagy kétszázezer koronát és ez lesz az alaptőkéje a községi takarékpénztárnak Ez abszolúte nem állhat meg. A községi takarékpénztár nem kereskedelmi társulat, ott nem lehet korlátozni a kockázatot valamely alaptőkére, az se nem részvénytársassg, sem nem szövetkezet, hanem ez a város üzeme volna, amellyel a város mindenféle hitelUgyleteket kötne, nagy kockázatokat vállalna és ezért felelős a város vagyona, akármennyire kihasítunk a város vagyonából, vagy nem hasítunk ki, a hitelezőkkel szemben, sőt tovább megyek, felelős az egész polgárság vagyona is. Egy városi, vagy községi takarékpénztárnál, ahol feltétlenül klikk-befolyások fognak érvényesülni, —• ez minden városában a világnak igy van — esetleg odatesznek egy nekik kedves igazgatót, aki sok esetben talán nem is lesz kiváló szakember, aki protekció utján fog odajutni és az, ha belemegy merész spekulációkba, nemcsak a város vagyonát fogja veszélyeztetni, hanem a polgárok vagyonát is, mert ha a város deficite jut, ki kell majd vetni nagy adókat. Erről a kérdésről tehát addig, amig a községi takarékpénztárak Ugye törvényhozásilag szabályozva nincs, nem leket józanul beszélni. Ha ezzel a törvényhozás foglalkozni akar, meg lehet találni a szabályozás módját. (Felkiáltások bálfelöl: Est akarjuk!) Ereky Károly: Tessék, hát szabályozzuk[ B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : Én, különösen a mai időkben, egyáltalán nem tartanám kívánatosnak, hogy bármikép is szaporítsuk a takarékpénztárakat a városokban, annál kevésbé, mert minden városban úgyis túlsók pénzintézet van. Ereky Károly : Azokat kell megszüntetni, azoktól kell elvenni a betéti jogot. Miért akarja a községit megszüntetni a pénzUgyminister ur? B. Korányi Frigyes pénzUgyminister: Bocsánatot kérek, én nem akarom megszüntetni. Ereky Károly: Ez megszüntetés. A 4. § megszünteti ! B. Korányi Frigyes pénzUgyminister: Bocsánatot kérek, megszüntetni csak azt lehet, ami már van. Ereky Károly: Vannak már községi takarékpénztárak !