Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
164 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920. évi december hó 1-én, szerdán. kalmából, hogy engedjen abból a merevségből, amellyel a pénzUgyministerium a községi takarékpénztárak felállítása iránt viseltetett, és a megnövékedetfc szociális terhek szempontjából, a városnak óriási adminisztrációja szempontjából, pénzUgyi, technikai, szociális és kulturális szempontból (Ugy van! a baloldalon.) méltóztassék az egész Nemzetgyűlés hangulatának megfelelően a községi takarékpénztárak felállítását engedélyezni. Hozzájárulok Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni? Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A pénzUgyminister ur kíván szólni. B.Korányi Frigyes pénzUgyminister: T.Nemzetgyűlés! Mindjárt azzal kezdem, hogy Frühwirth Mátyás t. képviselőtársunknak t a 4. §-hoz beadott módosítását elfogadom. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Méltóztassék várni, nem tudom, hogy azután meg lesz-e velem elégedve Frühwirth t. képviselőtársam. (Derültség.) Nem látom tényleg sok értelmét annak, hogy ha más pénzintézetet fel lehet venni a Pénzintézeti Központ kötelékébe, miért kössük ezt pénzUgyministeri engedélyezéshez a községi takarékpénztárakra vonatkozólag. Ezért járulok hozzá a módosításhoz, ámbár itt rá kell mutatnom arra, hogy amióta forradalmak voltak Magyarországon és a forradalmak előkészítése alkalmával a lelkek forradalmasítása először abban nyert kifejezést, hogy mindig a legfőbb kormányhatóságtól igyekeztek mindent függetleníteni, a legfőbb kormányhatóságoknak hatalmát igyekeztek lerontani és megtörni. Azóta egy kicsit átment — szinte öntudatlanul — a köztudatba az, hogy ha a kormányoknak valamely engedélyezési jogáról vagy más hatalmi köréről van szó, mindig szimpatikusnak látszik ezt a hatalmat egy kissé megnyirbálni. Ebből a szempontból akartam rámutatni arra, hogy ne méltóztassék azt a javaslatot, amelyet elejtek, ugy felfogni, mintha a kormány valami zsarnokoskodást akarna bárkivel szemben kifejteni, mert hiszen a kormányról fel kell tételezni, hogy a nemzetnek legelső exponense s egész nyugodtan rá lehetne bizni a kormány 'engedélyezésére, mert hiszen a kormány csak addig marad a helyén, amig a közbizalom összpontosul benne. (Felkiáltások a baloldalon : Nem mindig ! Derültség.) Akkor meg kell buktatni! Ereky Károly: De nem lehet megbuktatni! Nem lehet levakarni. (Zaj.) B. Korányi Frigyes pénzUgyminister: Nem akarok disputába bocsátkozni, de ezt a kérdést • nem szabad ugy felfogni, mintha kicsikarnék a kormánytól valamely jogát azáltal, hogy elejtem az .engedélyezést. Tényleg ugy áll a dolog, hogy erre nem helyezünk valami különös súlyt azért, mert a községi takarékpénztárak alakulatánál úgyis van módja a pénziigyministernek beleszólni ebbe a kérdésbe, mert a községek gazdálkodása a pénzUgyi kormányzat szempontjából nem érdektelen dolog, sőt nagyon kívánatos, hogy a községek gazdálkodásába a pénzUgyi kormányzatnak mentől nagyobb befolyása legyen, különösen a jövőben, mert az állam gazdálkodása ezentúl sokkal nehezebb lesz, mint eddig volt. Ami általánosságban a községi takarékpénztárakat illeti, bátor vagyok egypár szempontot a t. Nemzetgyűlésnek a figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Több szempontból lehet ezt a kérdést tárgyalni : az adó szempontjából, az időszerűség szempontjából és a törvényes alapoknak a kereskedelmi jogunk által adott helyzete szempontjából. A községi takarékpénztárak nagyon szimpatikusak olyan formájukban, ahogyan azt egyes külföldi államokban látjuk. A külföldön ugyanis mint karitatív intézmények keletkeztek, melyeknek célja volt főleg a szegény embereknek kis hitelekkel való segélyezése. Akkoriban a szövetkezeti mozgalom még egyáltalán nem volt meg s ezen az utón próbálták a kisemberek igényeit előmozdítani és a kisembereken segíteni. Az ilyen községi takarékpénztár elvben feltétlenül szimpatikus. De most azt a kérdést vetem fel, hogy ha ilyen községi takarékpénztárakat akarunk csinálni, akkor nem érjük el azt a célt, hogy 200% -os nyereségek legyenek, amelyek egy városnak vagy községnek budgetjében súllyal birnak. Ha nyereséggel dolgozik községi takarékpénztár, akkor nem altruista és Frühwirth Mátyás t. barátom nem egészen jól tette, mikor azokat a példákat sorolta fel, hol a községi takarékpénztárak 200%-os nyereséggel dolgoznak. Usetty Ferenc : A kettőt méltányosan össze kell kötni! B. Korányi Frigyes pénzUgyminister : Az ilyen községi takarékpénztár altruista lehet, abból a szempontból, hogy nem magánérdekek kielégítésére, nem egyes emberek zsebébe folyik ez a 200°/o-os nyereség. Nem lehet azonban altruista az adósaival szemben, mert végre is az adósaitól kell, hogy beszedje azt a 200°/o-ot. (Zaj.) Magyarországon egyáltalán nagyon összezavarodott a hitelszervezet azzal, hogy a takarékpénztári jelleg nem nyert pregnáns kifejezést. Egyes intézetek kiírják, hogy : takarékpénztár. Tessék megnézni, hogy mit csinálnak. Ugyanazt csinálják, mint a bankok, s a bankok ugyanazt, mint a takarékpénztárak. Ezen ma már évtizedes fejlődés után nem is lehet változtatni. Usetty Ferenc: Meg kell rendszabályozni őket. B. Korányi Frigyes pénzUgyminister: Nem lehet szétválasztani, amikor vannak 40—50 esztendős intézetek, nem lehet rájuk parancsolni,