Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-135
160 A Nemzetgyűlés 135. ülése 1920, Elnök: Az indítvány indokolására nézve később fogok javaslatot tenni. Következik az interpellációs-könyv felolvasása, Szabóky Jenő jegyző : Az interpellácóskönyvbe a következő ujabb bejegyzések történtek : Orgr. Palla'viciní György : A külpolitikai helyzet tárgyában a külUgyministerhez ; Mahunka Imre: Az ipariskolák reformálása érdekében a kereskedelemUgyi ministerhez ; Kerekes Mihály : A pénzlebélyegzés alkalmával elvont összegek visszaadása tárgyában a pénzUgyministerhez ; Karafiáth Jenő : Az egyetemi athletikai klubbal szemben elkövetett tanári erőszakoskodás tárgyában a kultuszministerhez ; Drozdy Győző : A kisüstön való szesztermelés tárgyában kiadott rendeletekről a pénzUgyministerhez ; Gaal Gaszton : A legújabb gabonarendelet tárgyában az összkormányhoz ; Cserti József: A tiszántúli elrekvirált lovak árának visszatérítése tárgyában a kisgazdaministerhez ; Dömötör Mihály : Sopron vármegye területén a sóellátás körül elkövetett mulasztások miatt a pénzUgyi és közélelmezésUgyi ministerekhez ; Huszár Elemér : Az interpellációkra elmaradt válaszok tárgyában az összkormányhoz ; Hegedűs György : A házhelyek és kishaszonbérletekről kiadott rendelet végrehajtása tárgyában a földmivelésUgyi és belügyministerekhez ; Berki Gyula : A nagyszalontai elitéltek tárgyában a külUgyministerhez ; Szabóky Jenő: A bírósági jegyzők statuses fizetésrendezése tárgyában az igazság- és pénzUgyministerekhez. Elnök: Miután tizenkét interpelláló van, s azonkívül két minister ur interpellációkra választ kíván adni, azt javaslom, hogy az interpellációk és a válaszok meghallgatására 12 órakor térjünk át. Méltóztatnak ezen indítványomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ekkép mondom ki a határozatot. Következik a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása, és pedig a 4. §. Szabóky Jenő jegyző (olvassa a törvényjavaslat 4. §-ái). Elnök: Szólásra fel van jegyezve? Szabóky Jenő jegyző: Frühwirth Mátyás. Frühwirth Mátyás : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslatnak ez a szakasza elősorolja mindazokat a pénzintézeteket, amelyek engedély nélkül, szinte automatice a törvény erejénél fogva tagjai lehetnek a Pénzintézeti Központnak. A javaslat csak két intézménnyel tesz különbséget ebben a tekintetben : a külföldi pénz. évi decefnber hó 1-én, szerdán. intézetek magyarországi fiókjaival és a községi és városi takarékpénztárakkal szemben. Ereky Károly: Ez lehetetlen, mert akkor azok nem kapnak betétet. Frühwirth Mátyás: A többi intézmény,bármilyen kezekben van is és bármilyen alakulás is, mind kivétel nélkül tagja lehet a Pénzintézeti Központnak. Egyedül a külföldi fiókokkal és a városi és községi takarékpénztárakkal szemben viselkedett a minister ur, illetőleg a törvényjavaslat olyan tartózkodással, hogy ezeket csak az ő engedelmével lehet a Pénzintézeti Központnak tagjaiul felvenni. A külföldi fiókokkal szemben teljesen indokoltnak tartom, hogy a pénzUgyminister ur ragaszkodjék ahhoz, hogy azt a feltételt, illetőleg az ő engedélyét a törvényjavaslatba felvegyék, azonban a községi és városi takarékpénztárakkal szemben teljesen indokolatlannak tartom azt, hogy csak a pénzUgyminister ur engedélyével lehessenek a Pénzintézeti Központ tagjai. Olyan szép eredményeket értek el a községi és városi takarékpénztárak, hogy ezekkei szemben ezt a rezervált álláspontot elfoglalni keresztény és magyar nemzeti szempontból teljesen lehetetlen. (Ugy van! balfelől.) B. Korányi Frigyes pénzUgyminister: Eddig is így volt ! Frühwirth Mátyás: Külföldön ezek a takarékpénztárak igen szép eredményeket értek el. Magyarországon eddig csak kétféle hitelintézménnyel foglalkoztunk: a hitelszövetkezetekkel és a részvénytársasági alapon szervezett intézményekkel. Nálunk eddig nem igen ismerték a városi és községi takarékpénztárakat; nálunk Magyarországon rendszerint a hitelszö\ 7 etkezetek utján elégítették ki a hiteligényeket és leginkább azok prosperáltak. Ausztriában a községi és városi takarékpénztárakkal kezdték meg a hiteléletet s ott ezek a takarékpénztárak gyönyörű szépen fejlődtek ki. Ausztriában pl. az 1917. évi statisztikai adatok szerint összesen körülbelül 700 ilyen intézet van s ezek közül 659 községi és városi takarékpénztár. Ezen takarékpénztárak működésére vonatkozólag csak azt az egyet legyen szabad megjegyeznem, hogy a városi vagyont és természetesen a betéteket is felhasználják arra, hogy a városok és a polgárság hiteligényét kielégítsék. A tiszta haszon oly nagy volt és ezen takarékpénztárak működése olyan szép eredményekkel végződött, hogy a 659 ausztriai községi és városi takarékpénztár között 450 volt olyan, hogy azoknak jövedelme teljesen fedezte az illető községek pótadóját. Ha csak ezt tekintjük is, ez a tény maga elegendő indok arra, hogy az egész közvélemény teljes erejével azon igyekezzék, hogy ilyen községi és városi takarékpénztárak alapíttassanak. Különösen most, mikor a faiura olyan nagy súlyt akarunk helyezni, amikor a faluban a kultúrát és mindazt, ami mint előny a kulturális életből folyik, meg kell
