Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-134

A N emzei gyïâés 134. ïdése 1920. évi november hó 30-án, kedden. 141 tudtak megegyezni. Pedig ez elsőrangú fontosságú kérdés. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy Magyarországon közel 12 milliárd takarékbetét volt és Csonka-Magyarországon is 1917 végét véve alapul, kereken 8 milliárd korona betétet kezelnek a pénzintézetek. Ebből 4 milliárd magára Budapestre esik, tehát a nagyobb pénzintézetekre, vagyis a vidéki pénzintézetek — leszámítva a Postatakarékpénztár betétállományát — kereken 3 milliárd korona magánvagyont kezelnek minden lényegesebb ellenőrzés nélkül. Ebben a helyzetben nagyon természetes és nagyon helyes, hogy a pénzUgy minister ur megragadja ezt az alkalmat, amikor van egy alkalmas szerv, amely ma már a gyakorlatban bevált, amely ma már az 1916-iki törvény alapján kiindulva a revizió kérdésében is kellő tapasztalatokkal bir, mert hisz Csonka-Magyarország területét véve alapul, a 756 megmaradt intézet közül 312-nél már rendszeres revíziót eszközölt, mondom, nagyon természetes és helyes, hogy a pénzUgyminister ur most megragadja ezt az alkalmat és a revizió, valamint a betétek kérdésében végre rendet akar teremteni és meg akarja szerezni a gazdasági élet számára azt a garanciát, amely az adott helyzetben megszerezhető, hogy tudniillik a betéteket állami, vagy állami megbízás alapján gyakorolt ellenőrzés alá veszi. Szerencsésnek tartom az egybekapcsolást a kötelező revizió és a betét-elhelyezési engedély között. Szerencsésnek azért, mert habár hosszabb idő, legalább öt év lesz szükséges, mig a Pénzintézeti Központ ezt a kötelező revíziót az egész vonalon végrehajthatja, mégis maga az a tény, hogy azok az intézetek tudják, hogy revideálhatok, tehát egyik sem tudhatja, hogy melyiket és hányszor éri abban az évben revizió, már bizonyos garanciát jelent, ami mellett az átmeneti időre az is garancia, hogy a vidéki intézetek jelentékeny része fiókalapítása valamely budapesti nagy intézetnek, amely a saját érdekében már amúgy is revizió alatt tartja azt a vidéki intézetet. Hogy nem végrehajthatatlan ez a kötelező revizió, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ama 756 intézet közül, amely a 2800 intézetből megmaradt nekünk, 538 máris tagja a Pénzintézeti Központnak, tehát mindössze még 218 pénzintézet bekapcsolásáról van szó, amely, ha akarja, hogy nála betétek eszközölhetők legyenek, tartozik belépni a Pénzintézeti Központba és ezzel magát ennek az ellenőrzésnek alávetni. Én tehát örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését, mellyel egyidejűleg egy régi gazdasági kérdés megoldását is látom, tudniillik a pénzintézeti reformét, melyre immár tulajdonképen semmi szükség sincs. Áttérek a törvényjavaslat által kontemplált uj és kibővített hatáskör második részére, tudniillik a revizió kiterjesztésére minden olyan intézményre, mely közpénzeket kezel. A törvényjavaslat ugyanis kötelezőleg irja elő a revíziót a Pénzntézeti Központ révén mindazon egyesületekre, melyek gyűjtés utján közpénzeket kezelnek, melyek eddig tulaj donképen semmiféle ellenőrzés alatt nem állottak. A javaslat azonban megfeledkezik egy rendelkezésről, egy nagyon fontos tényről, melyre itt fel kell hívnom a figyelmet. Száz és százmillióra rugó állami pénzről van ugyanis szó, melyek, sajnos, mulasztások folytán rendeltetésüktől el vonattak. Értem a háborús központok, a háborús gazdasági szervezetek ellenőrzését. (Halljuk. ! Halljuk ! a jobboldalon.) Az indokolásban hiába kerestem az erre vonatkozó részletes adatokat. Speciális jogom is volfc ezeket keresni, eltekintve általános képviselői jogomtól, azért, mert minister koromban elrendeltem az összes háborús szervezeteknek rendszeres ellenőrzését és ezt az ellenőrzést ugy gazdasági, mint pénzUgyi vonatkozásaiban a Pénzintézeti Központra, ruháztam. Harminchárom szervezet állott akkor a kereskedelemUgyi minister alatt, kilenc szervezet a közélelmezésUgyi minister alatt, aki akkor szintén csatlakozott ahhoz az állásponthoz, hogy ezen szervezetek pénzUgyi ellenőrzése a Pénzintézeti Központ által történjék, s csak az akkori földmivelésUgyi minister az ő alatta álló öt szervezet ellenőrzését tartotta fenn közvetlenül saját ministeriumának. Ezek nem kerültek a Pénzintézeti Központ ellenőrzése alá. Egy külön hivatalt állítottunk fel a Pénzintézeti Központ mellé, melynek feladata volt a legszigorúbb ellenőrzés gyakorlása közgazdasági szempontból, hogy vájjon azok a központok tényleg azt a feladatot teljesítik-e, melyre állíttattak és magánkedvezmények, magánérdekeltségek nem érvényesülnek-e azokban. Hogy minő nagy anyagi érdekekről, minő nagy állami pénzUgyi érdekekről volt akkor szó, erre nézve legyen szabad utalnom arra, hogy csak 15 ma fennálló, 15 millió korona alaptőkéjű központnak — az alaptőke nem játszik szerepet, hisz méltóztatnak tudni, hogy ez tisztán formai jellegű volt az alapitásnál — 697 millió korona vagyona van, melylyel szemben áll 330 millió korona tartozás, s azonkívül 45 millió korona a tartalékalapjuk. Már itt egymagában kereken 400 millió korona olyan tőkét tudok kihozni, mely túlnyomó részében az államot illeti, mert ezen központoknak 5%-on felüli jövedelme teljesen az állam javára esik. Ebben a 15 központban nincs benne a Haditermény, a Cukorközpont, a Sertésforgalmi Iroda,« a Burgonyaközvetitő Iroda, a Faértékesitő Hivatal, a Korpaközpont, a Takarmányközpont, (Zaj.) vagyis a legnagyobb központok nincsenek közöttük és máris 400 millió korona felesleget lehet megállapitani. (Mozgás.) Hogy az októberi lázadás után a, Károlyikormány a mi intézkedéseinket is megsemmisítette és ezeket az intézményeket, melyek közül egyik-másik kiválóan működött . . . Tankovics János : Például a Haditermény !