Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-134
138 A Nemzetgyűlés 134, ülése 1929, állása alatt is milyen hasznos és eredményes munkásságot fejtett ki és hogy mily hatalmas pillére a hazai hiteléletnek. Hiszem és remélem, hogy most, amikor a Pénzintézeti Központot ily módon megerősítjük, az még sokkal nagyobb mértékben lesz képes megfelelni azoknak a várakozásoknak, amelyeket hozzáfűzünk s ebben a reményben bátor vagyok a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben is a t. Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző : B. Szterényi József ! B. Szterényi József: T. Nemzetgyűlés ! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a háborús országgyűlés egy kritikus pillanatának emlékét idézi fel bennem, amikor a Pénzintézeti Központ megalakításának a terve azzal a veszedelemmel fenyegetett, hogy a háború tartamára az akkori kormány és ellenzék között létrejött megállapodás, amely szerint a kormány és az ellenzék a háború érdekében az ország belpolitikai helyzete tekintetében a békés megegyezés álláspontjára helyezkedjék, felborul. Az akkori kormány ragaszkodott a Pénzintézeti Központról szóló törvényjavaslathoz, abból indulva ki, hog3^ a háború következtében olyan súlyos gazdasági helyzet állhat elő, amely különösen a vidéki pénzintézeteket nagy veszedelemmel fenyegetheti, s erre a helyzetre az országnak fel kell készülnie, hogy olyan szerve legyen, amely gazdasági válságok idején kellő módot nyújtó oly eszköz lévén, amely nagyobb bajok elhárítására alkalmas. Az akkori ellenzék pedig ebben a javaslatban, amelynek szanálási rendeltetését készséggel elismerte, és amelyre nézve minden eszközt hajlandó volt megadni arra, hogy ezt a szanálási munkát sikerrel végezhesse, egy pártpolitikai eszközt látott ; attól az aggodalomtól eltelten, hogy az akkori kormány, a háborús időkben amúgy is rendkivüli hatalmi eszközökkel felruházottan, még egy külön hatalmi eszköz birtokába jut, ezt a törvényjavaslatot olyannak tekintette, mint amelynek keresztülerőszakolása egyszerűen megbontja azt a pártközi megegyezést, amely a háború tartamára köttetett. Az utolsó pillanatban, mikor már-már felborulással fenyegetett a helyzet, sikerült itt ebben a teremben megegyezést létesiteni kormány és ellenzék között ; ismét győzött a jobb belátás mindkét oldalon és oly megoldás találtatott, amely míg egyrészről lehetővé tette a válság elkerülését, másrészről megadta a módot arra, hogy gazdasági krizis esetére megnyerje a kormány azt az eszközt, amelyre szüksége volt, amelyet követelt. Nekem jutott a szerencse akkor, néhány barátommal együtt, az akkori ellenzék álláspontját az akkori kormánnyal szemben képviselni és létrehozni azt a megegyezést, amelyre az imént bátor voltam utalni. Ugyanerről a helyről, mint most, állottunk szemben az akkori kormánnyal a mi álláspontunk a képviseletében, eltelten politikai , évi november hó 30-án } kedden, aggodalmaktól, de viszont a legtisztább intenciók által vezéreltetve abban a tekintetben, hogy minden gazdasági eszközt megadjunk, mert az akkori ellenzék azon az állásponton volt, hogy épen maga sürgette ama gazdasági eszközök alkalmazását, amelyekre esetleg a háború kedvezőtlen gazdasági következménye gyanánt szükség lesz. A politikai loyalitásnak teszek tehát eleget, mikor akkori szerepemből folyólag ennél a javaslatnál ma felszólalok, egyrészt elégtételt adandó annak az államférfiunak. az akkori kormány pénz Ugyministerének, Teleszky János t. barátomnak, akivel szemben érvényesitettük a pártpolitika aggodalmait, másrészt elégtételt adandó annak az intézménynek is, amelyet az akkori törvény létrehozott. A mi aggodalmaink, hogy pártpolitikai célokra lesz ez a törvényjavaslat, illetőleg az annak alapján létesítendő intézet felhasználható, alaptalanoknok bizonyultak. Szilágyi Lajos: Mint a legtöbb vád, amely a munkapárt ellen elhangzott ! B. Szterényi József : Semmiféle pártpolitika ezen a téren nem érvényesült ; tisztán az az intézmény létesült, amely intézményt gazdasági, hitelUgyi, pénzUgyi szempontokból létesiteni akartunk. Époly alaptalan volt azonban az az aggodalom is, hogy a háború következtében a vidéki pénzintézetek tekintetében oly súlyos helyzetek állhatnak elő, amely helyzetek számára ily intézmény létesitése szükséges, mert a gazdasági viszonyok ebben a vonatkozásban oly örvendetesen alakultak, hogy amaz aggodalmakra teljesen rácáfoltak. Ama négy év alatt, amely időben ez az intézet működött, összesen kilenc intézet szanálása és felszámolása vált szükségessé, összesen tizennyolc millió korona alaptőkével, huszonegy millió korona passzívával, és hogy épen a Pénzintézeti Központ ennél a felszámolásnál mily körültekintéssel, mily példás gondossággal járt el, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy abból a 21 millió passzivából 20 és fél milliót a hitelezők meg is kaptak. Maga az a 25 millió korona biztosítéki alap, amelyet az akkori kormány a Pénzintézeti Központról szóló törvényben szanálási veszteségek címén bocsátott a Pénzintézeti Központ rendelkezésére, a maga teljes egészében felhasználatlanul fenmaradt és igy az a premissza, amelyből akkor kiindultunk, amely közgazdasági szanatóriumnak minősítette a létesítendő Pénzintézeti Központot, teljesen alaptalannak bizonyult. Amily örvendetes a kérdés politikai vonatkozása, époly örvendetes gazdasági része is és én ezt kötelességemnek tartom itt ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmából az ország szine előtt nyilvánosan is konstatálni. Amikor lojálisán eltégtételt szolgáltatok az akkori pénzUgyminister urnák, ugyanakkor ugyanazzal a kötelességgel elégtételt kell szolgáltatnom magának az intézetnek is, amelyet létrehozott : a Pénzintézeti Központnak.
