Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-134

A Nemzetgyűlés 134. illése 1920. múltban történt, akkor valójában olyan hatalmas és erős intézménye lesz hiteléletünknek, amely tényleg igen nagy szerepkört lesz hivatva betölteni. A pénzUgyi bizottság a javaslat 1. §-a eredeti szövegének kiegészitésekép az intézmény tennivalóit az eredeti 10 ponttal szemben még egy ujabb ponttal bő vitette ki, amikor kimondotta, hogy közművelődési és más közérdekű egyesületek és intézetek (nyugdíj- és nyugdíj pótló egyesületek stb.) megkeresésére, vagy az illetékes minister felhívására elvállalhatja az ilyen egyesület, illetve intézet pénzUgyi Ugykezelésének, könyvvitelének és általában gazdálkodásának felülvizsgálását. Az 5. § ötödik bekezdésének második sorában az »5%-ot elérte« helyébe »6%-ot elérte« szavakat iktatta, és pedig azért, mert az eddigi törvény az A) sorozatú üzletrészek-részére 6%-os osztalékot biztosított és így kétely merült fel a tekintetben, hogy ennek leszámítása nem sértene-e már szerzett jogokat. A 10. § módosításával a bizottság kimondotta, hogy rendes felülvizsgálat alá esnek a 40 millió koronánál nagyobb saját tőkével biró tagoknak az intézet székhelyén kivül lévő fiókjai is. E módosítás indoka, hogy a bizottság meg akarta előzni azon anomáliát, hogy esetleg a vidéken működő Pénzintézetek felülvizsgálat alá esnek, ellenben a budapesti nagy intézetek fiókjai nem esnek az alá. Ugyancsak a 10. §-ban a negyedik bekezdés után a következő uj bekezdést iktatta be a pénzUgyi hizott&Ág((olvassa) : »Ha az illetékes törvényszék az 1875. évi XXXVII. te. 175. §-a alapján valamely pénzintézet üzletkezelésének megvizsgálását a részvényesek kívánságára rendeli el, a felülvizsgálatot tekintet nélkül a pénzintézet saját tőkéjének magasságára, a Pénzintézeti Központ teljesiti.« Enj|ek a rendelkezésnek indoka, hogy ily esetben a 40 millió koronánál nagyobb saját tőkeerővel rendelkező intézetek is a Pénzintézeti Központ revíziója alá essenek. A pénzUgyi bizottság a törvényjavaslat 17. §-át ugyancsak átdolgozta, amely szövegből kiemelendő az, hogy (olvassa) : »Pénzintézet székhelyén kivül fiókot vagy képviselőséget, vagy képviselőségének székhelyén kivül fiókot csak a Pénzintézeti Központ hozzájárulásával létesíthet.« Körülbelül ezek volnának azok, amiket a most szőnyegen lévő törvényjavaslatról mondanom kell. Engedtessék meg azonban nekem, hogy mielőtt befejezném beszédemet, rámutassak — nagy vonásokban legalább — arra a működésre, amelyet a Pénzintézeti Központ megalakitása óta kifejtett. (Halljuk ! Halljuk !) A Pénzintézeti Központ fennállásának eddigi négy esztendeje alatt jóllehet a háborús viszonyok következtében nem fejthette ki azt az intenzív munkásságot, amelyet különben kifejtenie kellett volna, a hozzáfűzött várakozásoknak minden tekintetben megfelelt. Tagjainak száma a magyar szent NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VII. KÖTET, évi november hó 30-án, kedden. 137 korona országainak területén 1334, amelyből az országnak meg nem szállott területére esik 526 pénzintézet, az ország megszállott területére 705 és Horvát-Sziavonországok területére 103 pénzintézet. A békeszerződés szerint megcsonkított Magyarországon a Pénzintézeti Központ tagjainak száma 526, mely számhoz hozzászámítandó még az a 35 olyan pénzintézet, amelynek felvételi kérelme most van tárgyalás alatt. A Pénzintézeti Központ tevékenységéből ki kell emelnem elsősorban azt, hogy eddig mintegy 400 esetben vetették magukat alá az egyes pénzintézetek a revíziónak. Ez a szám figyelemre méltó, különösen ha meggondoljuk, hogy eddig a revízió kötelező nem volt. Emellett a Pénzintézeti Központ fejlődése kiterjedt a háborús gazdasági központok ellenőrzésére is, különös figyelemmel az államkincstár anyagi érdekeire. A zavarba került pénzintézetek szanálása körül is eredményes munkásságot fejtett ki a Pénzintézeti Központ. Legyen szabad hivatkoznom pl. a tizennégy debreceni szövetkezet és részvénytársasági alapon működő pénzintézet szanálására, továbbá a hegyaljai borválságra, amely súlyos helyzetbe sodorta a sátoraljaújhelyi pénzintézeteket. A Pénzintézeti Központnak e téren kifejtett tevékenységéről némi képet nyújt az, hogy az általa felkarolt pénzintézeteknek hitelezői érdekeltsége mintegy 150 millió koronára rúgott. A Pénzintézeti Központnak alapszabályszel ü feladata az is, hogy a tagjainak sorába tartozó intézeteknek akkor, amikor hitelszükségletük a rendes hitelforrások utján nem volna biztositható, megfelelő hitelt nyújtson. Ez a korábbi években, a nagy pénzbőség idején, nem igen merült fel, de 1920-ban, mikor átmenetileg pénzszűke jelentkezett, már kezdett aktuálissá válni. A Pénzintézeti Központ e tekintetben is megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak. Tőkéit mindig liquid módon helyezte el, hogy ott segíthessen és akkor, ahol s amidőn arra szükség van s a folyó év első öt hónapjában 628 millió korona hitelt nyújtott tagjainak, kz egy-egy időpontban a pénzintézeteknek hitelezett összegek több izben megközelitették a 200 millió koronát. Igen üdvös tevékenységet fejtett ki a Pénzintézeti Központ a háború befejezését követő nehéz napokban, amikor a vidéki pénzintézeteket hasznos bankpolitikai tanácsokkal, utbaigazitásokkal látta el. A tanácskormány idején pedig, dacára a nagymérvű terrornak, igyekezett megóvni a magánvagyont és az elrendelt tömeges felszámolások megakadályozásával is igen eredményes és hasznos munkásságot fejtett ki. Amint már beszédem elején említettem, a Pénzintézeti Központ az 1917 : IX. te. 16. §-a alapján végzi azonkívül az osztálysorsjáték kezelését, az 1918 : XXII. te, alapján pedig az állami tisztviselők kölcsönUgyeinek rendezését. Azt hiszem, hogy a most előadottakból is látható, hogy a Pénzintézeti Központ rövid fenn18