Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-134
136 A Nemzetgyűlés 134. ülése 1920. Az előadó urat illeti a szó. Iklódy-Szabó János előadó : T. Nemzetgyűlés ! A Pénzintézeti Központ intézményét az 1916. évi XIV. te. rendszeresítette. Azok az igen t. képviselő urak, akik annak idején tagjai voltak a t. Háznak, bizonyára visszaemlékeznek arra, hogy annak idején ennek a javaslatnak az előterjesztése meglehetős nagy ellenérzést váltott ki bizonyos körökben, így az akkori igen t. ellenzék tagjai különösen attól féltek, hegy ez az intézmény a maga nagy tőkeerejével esetleg a kormány politikai befolyását fogja erősíteni és politikai célokra is fel fog használtatni, viszont a nagybankok részéről is bizonyos aggodalmak merültek fel ezzel az intézménnyel szemben, úgyhogy annak idején végeredményben kompromisszum jött létre, amelynek alapja az volt, hogy az intézmén}^ átmenetileg, ötévi időtartamra rendszeresítetik. Hála a Pénzintézeti Központ vezetőségének, azok az aggodalmak, amelyek vele szemben annak idején megnyilvánultak, alaptalanoknak bizonyultak, úgyhogy ez volt az oka részben annak is, hogy az 1918. évi XV. te. — tehát két év múlva — az : intézményt végi ege sitette. Az 1917. évi IX. te. 16. §-a ráruházta az osztálysorsjáték kezelését és i az 1918. évi XXIII. tcikk rábizta az állami tisztviselők kölcsönUgyeinek rendezését is. A Pénzintézeti Központ megalapitása óta lefolyt évek tapasztalatai azonban bizonyos változtatásokat tesznek szükségessé az intézményen. Ezeket célozza a most előttünk fekvő törvényjavaslat, amely egyúttal átveszi a korábbi törvényes intézkedések közül azokat, amelyeket ezentúl is fentartani kivan, ugyhogy a jövőben a Pénzintézeti Központra vonatkozólag csupán csak egy törvény fogja a törvényes rendelkezést tartalmazni, ami törvényszerkesztési szempontból mindenesetre előnyös dolognak mondható. A pénzUgyi bizottság a törvényjavaslatot alapos tárgyalás alá vette és azokat az alapelveket, amelyeken az felépült, a maga részéről teljes helyesléssel honorálta. A tövényjavaslatnak különösen két olyan intézkedése van, amely elsősorban kiemelendő. Az egyik a kötelező revizió, a 'másik pedig az, hogy csak olyan intézetek foglalkozhatnak a jövőben betéti üzlettel, amelyek a Pénzintézeti Központ tagjai. Ennek az utóbbi intézkedésnek előreláthatólag az lesz a következménye, hogy úgyszólván az összes pénzintézetek be fognak lépni a Pénzintézeti Központ tagjai sorába, aminek viszont az lesz a hatása, hogy kénytelenek lesznek magukat alávetni a kötelező revizió intézményének is. A törvényjavaslat egyébként csupán a 40 milliónál nagyobb alaptőkéjű pénzintézetekre nézve kívánja a kötelező reviziót ezidőszerint behozni, aminek oka az, hogy ma még nem áll rendelkezésünkre olyan hatalmas revizori kar, hogy az összes nagy pénzintézetek szövevényes üzletkezelésének felülvizsgálásáért a felelősséget a Pénzintézeti Központ vállalhatná. Ez az oka részben annak is, hogy a törvényjavaslat ötévi évi november hó 30-án, kedden, spáciumot állapit meg s ez időn belül akarja keresztülvinni általában is a kötelező reviziót. Megjegyzem, hogy t ez az intézkedés nem jelent még végleges dolgot, mert a helyzet az, hogy a törvény világosan kimondja, hogy a pénzUgyministert felhatalmazza, hogy általános rendelkezéssel, tehát nemcsak egyes intézetekre nézve külön, ezt a bizonyos határt leszállíthassa, sőt esetleg egészen meg is szüntethesse, ugyhogy idővel meglesz a lehetősége annak is, hogy az összes pénzintézetek kötelező revizió alá essenek. A pénzUgyi bizottság, figyelemmel azokra a nagy megrázkódtatásokra, amelyeken közgazdasági életünk a legutóbb lefolyt évek szomorú eseményei következtében keresztülment, a kötelező revizió intézményét a maga részéről teljes helyesléssel honorálta, mert hiszen ez a rendelkezés arra van hivatva, hogy a pénzintézeteknél, amelyek a közönség tőkeerejének gyűjtőhelyei, a tőkeerő mikénti felhasználását közszempontból ellenőrizze, a tőkeelhelyező közönség érdekeit megóvja és a pénzintézetek Ugyvitelében törekedjék arra, hogy ott a kellő gondosság és szaktudás érvényesüljön. Ez az intézkedés szükséges volt már korábban is ; hiszen tudjuk azt, hogy nálunk speciell úgyszólván gombamódra nőttek a különböző pénzintézetek, amelyek minden ellenőrzés nélkül működtek, de kétszeresen szükséges ez most, a mostani nehéz közgazdasági problémák megoldása idején. A törvényjavaslat a Pénzintézeti Központ alaptőkéjét az eddigi százmilliós állami hozzájáiulással szemben további százmilliónyi B. sorozatú üzletrész átvételével kivánja megerősiteni. Ezt az összeget azokból a követelésekből reméli behajtani, amelyek a Pénzintézeti Központ követeléseiként az u. n. tanácsköztársaság idején kikényszeritett hitelezésekből erednek. A pénzUgyi bizottság tárgyalásain felmerült az az aggodalom, hogy ezek a tartozások esetleg nem lesznek elégségesek a 100 millió fedezésére, ezzel szemben azonban a pénzUgyminister ur azt a megnyugtató kijelentést tette, biztosan remélhető az, hogy ezekből a hitelekből ez az összeg befolyik ; hiszen eddig körülbelül 50 millió már ténjdeg befolyt és körülbelül 100 millió az az összeg, amelyet ezen a címen a Pénzintézeti Központ rövidesen behajthatni remél. A törvényjavaslat 1. §-a részletesen körvon alozza azt a hatáskört, amelyet a Pénzintézeti Központ a hazai hitelélet terén betölteni hivatva van. Különösen kiemelendő itt, hogy a pénzUgyminister megbízásából résztvehet az állami hitelszükséglet kielégítésében, ellátja az államadóssággal kapcsolatosan azokat a tennivalókat, amelyekkel a pénzUgyminister megbízza" résztvehet közhasznú és közérdekű vállalkozásokban és közreműködhetik közgazdasági célú intézmények pénzUgyi adminisztratív Ugyeinek intézésében ; úgyszintén ilyen intézmények Ugyeinek lebonyolitásában. Látjuk ebből, hogy a Pénzintézeti Központ igen széles, nagy hatáskörrel lesz megbízva s ha ugyanolyan irányban halad és fejlődik, ahogy a
