Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-133

128 A Nemzetgyűlés 133. ülése 1930, számolni s ugy a kormánynak, mint a Nemzetgyűlésnek, valamint mindazoknak, akik ehhez az akcióhoz adományokkal hozzájárultak, Magyarországról vagy külföldről, teljesen nyíltan, világosan, számszerű adatokkal feltárni a helyzetet. (Halljuk ! Halljuk !) Előre kívánom bocsátani, hogy a nyomor ebben a pillanatban semmivel sem kisebb, sőt sokkal nagyobb bizonyos relációban. (Igaz! Ugy van !) Ahogy akkor a bolsevizmus volt az első és főoka annak, hogy a munkásság, amikor azt hitte, hogy már minden az övé, akkor épen olyan nagy nyomorúságba jutott, amilyenben még sohatem volt, épugy most itt a nagy nyilvánosság előtt ki kell jelentenem, hogy az a szerencsétlen béke, annak minden intézkedése és az ebből előálló egész szerencsétlen helyzet azt a nyomort, amely tavaly oly nagy volt a fővárosban, még magasabbra fokozta. (Ugy van!) Minden okunk megvan tehát arra, hogy azt az emberbaráti munkát, amelyet megkezdettünk, könnyel ír üen ne kockáztassuk, abba ne hagyjuk, hanem, folytassuk ugy, ahogy azt a mi keresztény szeretetünk nekünk diktálja. (Általános helyeslés.) Akik Magyarországon ismerik a jótékonysági akcióknak történetét, azoknak pszichológiáját, rendszerét és az azokkal követett metódusokat, azok mindig, valahányszor egy ujabb kérőlevelet vagy felszólítást hallanak, gondolkozóba esnek, hogy megint mi lehet itt, hogy itt talán megint egyesek keresnek egy titulust és cégért ahhoz, hogy adminisztrálhassanak a jótékonyságra befolyó pénzekkel. (Ugy van !) Én szociálpolitikai alapon állok és perhorreszkáltam a múltban mindenféle olyan dolgot, amely tisztán karitativ alapon próbálta megoldani azokat a feladatokat, amelyeket az államnak a szociálpolitikai törvényhozás utján kell megoldania. (Helyeslés.) Most is ezen az állásponton állok, s nem hitetem el sem önmagammal, sem a közvéleménnyel, hogy ha egyes urak félmilliókat vagy százezreket, vagy a szegényebb emberek öt vagy egy koronát adnak jótékony célra, hogy ezzel már a lelkiismeretük meg van nyugtatva, hogy ezzel a bajokat meg fogják szüntetni. Nem arról van szó, hanem arról, hogy a törvényhozásnak és a kormánynak törvényes intézményes formában kell gondoskodnia a magyar szegényUgynek rendezéséről, (Helyeslés.) mert a magyar szegényUgy rendezése egy törvény segítségével, törvényes utón kell hogy történjék. (Helyeslés.) Amennyiben az adófizetőket erre a célra igénybe kell venni, akkor azt hiszem, hogy ha fogja tudni az az adózó közönség, hogy egy szegényUgyi törvény által igényelt anyagi eszközöknek előteremtésére valami pótlékot, szegényUgyi pótlékot, vagy bármely ehhez hasonló kalkulust állítunk be, ebbe bele fog nyugodni, mert amit a szegényUgy törvényes rendezésére fordit az állam, az, egy biztosítási összeg. Kell tudnia annak a társadalomnak, hogy minden összeg, amelyet a szegényUgy törvényes intézményes rendezésére fordit, '. évi november hó 29-én, hétfőn. egy biztosítási összeg, amelyet a társadalom nyugalmáért fizet. (Ugy van!) Én tehát itt ebben a pillanatban a népjóléti ministex úrtól reklamálom azt a szegényUgyi törvényt és azokat az intézkedéseket, amelyek ebből aztán fakadnak. De mikor ezt relkamálom, egyáltalában nem akarom a jövő zenéjének feláldozni a mának szomorú kötelességét és helyzetét, (Helyeslés.) mert nem akarom elhitetni a magyar társadalommal, különösen annak tehetősebb vagyonosabb részével, hogy meg kell várnia azt, amig méltóztatik egy kormánynak szegényUgyi törvényt előterjeszteni és végre is hajtani, hanem mindenkinek, akinek van többje, mint amennyi a megélhetéshez ma feltétlenül szükséges, akinek tehát feleslege és luxusra való pénze van, erkölcsi kötelessége és saját maga iránt jól felfogott kötelessége, hogy járuljon hozzá azok terheinek a viseléséhez, akik saját maguk önmagukról már egyáltalába nem tudnak gondoskodni. Mert minden jótékonysági intézménynek elsősorban és főképen azt kell szem előtt tartania, hogy nem mindenkit segit válogatás nélkül, hanem csak azokat, akik saját maguk akár egészségi okokból, akár más okokból, képtelenek arra, hogy önmagukat, gyermekeiket, elaggott öreg szülőiket vagy másokat el tudjanak tartani. Hogy én ebben a Házban egyszer megmutassam, Budapest főváros népének anyagi helyzetét, hogy ebből az egész világ lássa, hogy ez a béke, a bolsevizmus és a háború hová juttatott bennünket, - mert mind a három tényező egyformán hozzájárult a dolgokhoz ( Ugy van !) — ebben a pillanatban arról számolhatok be, hogy a népgondozó akció révén mi Budapesten 94.000 családot, 350.000 embert részesítettünk segítségben. Voltak olyanok, akik csak pénzsegélyt kaptak, voltak olyanok, akik csak ruhát kaptak, voltak olyanok, akik élelmet kaptak, voltak olyanok, akik ennek a különböző kombinációit kapták. Voltak olyan családok, ahol egy hadi özvegy 8—9 gyermekkel megáldva betegen feküdt és nem volt senki, aki gondoskodott volna a gyerekeiről. Mi természetesen felruháztuk ebben a családban az összes gyerekeket, elláttuk cipőkkel, élelmiszerekkel. Méltóztassék elképzelni, hogy ha 94.000 családról beszélek, mekkora az az összeg, amelyek részint a magyar társadalom jószivü tagjainak adományaiból, részint a külföldi emberbaráti intézményeknek és egyesületeknek igen hatalmas nagy adományaiból erre a célra forditottunk. T. Nemzetgyűlés ! Kell ezeket a dolgokat egy kicsit közelebbről megnéznünk. (Halljuk! Halljuk !) Befolyt a pénztárba pénzben magában több mint 20 millió. Ehhez a magyar kormány a maga részéről 10 millióval járult hozzá, amiből ebben a pillanatban még rendelkezésemre áll 2 millió. A többit magánosok adták össze, a pénz legnagyobb részét a magyar társadalom tagjai, osztály- és felekezeti különbség nélkül adták, ugy, amiként