Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-133

A Nemzetgyűlés 133. illése 1920. évi november hó 29-én, hétfőn. 127 helyszínén tanulmányozzák abból a szempontból is, hogy melyik szérum a legalkalmasabb ellene. Szóval minden ilyen intézkedést megteszünk és igyekezünk a közönségünket tényleg helyesen informálni, ijesztés nélkül, de egyben meggyőzni arról, hogy ez a marhavész milyen veszedelmes. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Én megmondom, hogy miért tarton^ezt nagyfontosságunak. A nép nem hisz benne. Én ismerem a mi népünk hangulatát, az nem hisz az állatorvosok állításának, nem akarja elhinni, hogy tényleg baj van. B. Szterényi József : Nem hiszi, amit tanult emberek mondanak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésUgyi minister : Megvan annak is a lélektani magyarázata. 0 csak a valóságot nézi és nem a tudományos beállítást. Amikor a száj- és körömfájás már többszörösen, különösen a régebbi, a háború előtti időkben fellépett, a hatóságok minden elképzelhető rendelkezéssel meg akarták akadályozni — nagyon helyesen —, hogy egyik községből a másikba át ne menjen. A népet örökösen hajszolták, éjjel-nappal őriztették a községeket, mindenféle óvintézkedéseket tettek, a vásárokat is lezárták, — de a száj- és körömfájás természeténél fogva mégis átment, hiábavaló volt az óvintézkedés. Már most az a legegyszerűbb nép ebből a körülményből azt állapítja meg, hogy hiábavaló minden, az intézkedések csak bajjal, vesződséggel és kínlódással járnak reá nézve és hasznuk nincs, és ha kellően fel nem ismeri, saját maga meg nem állapítja a keleti marhavész súlyos voltát, akkor az intézkedéseket itt is olyan állatorvosi zsarolásnak minősiti és nem akarja belátni, hogy ez a baj tulajdonképen mire vezethet. Miután tehát ilyen előzmények vannak már az állategészségUgyi szabályoknak sokszor bürokratikus módon való végrehajtása tekintetében is, amelyek aztán célra nem vezettek, ezért tehát a népünk nem viseltetik bizalommal ilyen rendszabályok iránt, azt mondja, hogy ugy sem használnak; mint a száj- és körömfájás behurcolásánál sem használtak. Ennélfogva annyival inkább szükséges, hogy a hatóságok is és a nemzetgyűlési képviselő urak maguk is meggyőzzék a népünket e veszedelem súlyossága felől és meggyőzzék aziránt, hogy ez ellen tényleg lehet védekezni. Azt mondják a szakkörök, hogy a keleti marhavész terjedése lassú, nem megy olyan gyorsan, mint a száj- és körömfájás, tehát a védekezés sikeresebben keresztülvihető ellene. Hivatkoznak Hollandiára, ahová szintén behurcolták februárban a marhavészt, azonban ez a jól szervezett kis állam hamar el tudta fojtani ; azt a két kerületet, amelyben fellépett, teljesen elzárták, megközelíthetetlenné tették és igy el birták fojtani, úgyhogy nem terjedt tovább. Tehát a keleti marhavész ellen sikeresebben lehet védekezni, mint a száj- és körömfájás ellen, az nem terjed oly gyorsan és eredményesebben elzárhatók a területek a továbbterjedése elől. Erről kell népünket felvilágosítani és arról a veszedelemről, amely épen őt fenyegeti elsősorban, hiszen a vagyonát veszíti el, ha az állatját elveszti, mert az ma egyik legnagyobb érték Magyarországon. A földmivelésUgyi kormányzat tudatában van annak a súlyos felelősségnek, amely ebben a tekintetben rá háramlik, s azért minden lehetőt elkövet arra nézve, hogy ezt a marhavészt be ne eresszük és annak terjedését megakadályozzuk. (Általános helyeslés.) Ezt válaszolhatom az igen t. interpelláló képviselő urnák. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Schandl Károly: A földmivelésUgyi minister ur válaszát tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Méltóztatnak-e a földmivelésUgyi minister urnák Schandl Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor határozatkép kimondom, hogy a válasz tudomásul vétetett. Következik ? Bródy Ernő jegyző : Huszár Károly ! Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy egy nagyon fontos és életbevágó kérdésben vegyem igénybe a t. Háznak türelmét és itt a Házon keresztül az egész magyar társadalom segítségét. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni rá, hogy ennek az évnek februárjában olyan nagyfokú inség volt a bolsevizmus következtében az egyes városrészekben, hogy mindazok, akik velem együtt — külföldiek és hazaiak — végigjártuk ezeket a nyomortanyákat, megborzadtunk annak a láttától, ami itt a szemünk előtt lefolyt. Ruhátlanul, gondozók nélkül találtunk gyermekeket, olyan szobákban, amelyeknek vagy egyáltalában nem volt ablakuk, vagy ha volt is ablakuk, száz és száz olyan lakás volt, ahol az ablakokban nem volt üveg, s ki voltak fagynak, éhségnek, elhagyatottságnak téve ezerszámra gyermekek, felnőttek, aggok, munkaképtelenek, betegek, s attól kellett minden pillanatban tartani, hogy ennek a borzalmas égbekiáltó nyomornak az eredménye valami ujabb szerencsétlenség lesz. Akkor az egész magyar társadalomhoz és az egész művelt külföldhöz egy felszólítást intéztünk ennek a nyomornak pillanatnyi enyhítésére. Ebből a felhivasból keletkezett az u. n. ministerelnökségi népgondozó akció, amelyet addig, míg ministerelnök voltam, fent a hivatalomban vezettem ; később, amikor hivatalomat elhagytam, egy ministertanácsi határozat következtében rám lett bizva ennek az akciónak a vezetése. Szükségét érzem bizonyos hírlapi nyilatkozatokkal szemben itt a nagy nyilvánosság előtt el-