Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-128

0, évi nov, hó 13-án, szombaton. G A Nemzetgyűlés 128, ülése 192 tett nemzet. Nem akarok erősebb kifejezést használni. Ebből a csalódásból azonban, azt hiszem, okult ez a nemzet megint ezer esztendőre. T. Nemzetgyűlés ! Délben harangoznak az egész világon, az egész emberiséget ájtatosságra hivja a harangszó. Ez a déli harangszó a magyar dicsőségről zeng, azt a dicsőséget zengi, hogy Hunyadi János 1456-ban Nándorfehérvárnál szétverte & török hadsereget. Minden délben zengenek a harangok az egész világon a magyar dicsőségről. Fognak ezek szólni ezentúl is, de ezentúl zengeni fognak arról, hogy él itt a Duna és a Tisza vidékén egy megcsalt, becsapott szegény magyar nemzet, amely ökölbe szorított kezekkel és vicsorgó fogakkal, ugrásra készen, bátran és reménykedve néz a jövőbe, mert szentül meg van győződve, hogy a végén az igazság győzni fog és ez a szegény nemzet meg fogja kapni az elégtételt, az ezeréves integritást. Ma nem békeszerződést iktatunk törvénybe, hanem élet-halálharcot végső leheletünkig, utolsó csepp f vérünkig. En tagadom, hogy ez a Nemzetgyűlés jogosult volna arra, hogy ezt a békeratifikációt keresztülvigye. Amikor a Simonyi-Semadamkormány aláirta a békét, akkor is bátor voltam hangsúlyozni, hogy az a kormány még a csonka Magyarországot sem képviselte, mert akkor még a Tiszán túl választások sem voltak, a SiinonyiSemadam-kormány aláírása a magyar nemzetre kötelezettséget nem jelenthet. Most pedig, amikor ratifikációról van szó, engedjék meg, hogy újból hangsúlyozzam : ennek a csonka Magyarországnak ez a Nemzetgyűlése nem lehet hivatott arra, hogy az ideiglenesen megszállt területeken élő testvéreink felett itt határozatot hozzon és döntsön. Figyelmükbe hozni óhajtom még azt is, hogy két alkotmányos tényezőnk, a főrendiház és a királyi hatalom, szünetel. Ezek megkérdezése nélkül ebben a sorsdöntő kérdésben dönteni nem lehet. Én ünnepélyesen tiltakozom itt a ratifikáció ellen a keresztény nemzeti párt nevében. Tiltakozom az ellen, hogy ez a Nemzetgyűlés, amely szerintünk nem jogosult ennek a kérdésnek eldöntésére, egyáltalában csak foglalkozzék is ezzel a kérdéssel, hangsúlyozom és világgá kiáltom, hogy hiába fogják önök itt esetleg ratifikálni ezt a békét, mi soha, de soha azt elismerni nem fogjuk. Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző: Windisch-Graetz Lajos herceg ! Hg. Windisch-Graetz Lajos: T. Nemzetgyűlés ! A béke ratifikálását törvénybe iktató javaslat tárgyalásánál úgyszólván abban a helyzetben vagyunk, hogy ezeréves alkotmányunk, függetlenségünk halálos Ítéletéről beszélünk. A javaslatot benyújtó kormány és az ezen kormányt ebben a kérdésben támogató képviselőtársaim és mi közöttünk csak az a különbség, hogy a t. kormány és ezen képviselőtársaink a békeszerződést, mint olyant talán nem mérlegelik olyan súlyosan, mint mi, (Nagy mozgás a jobbóldalon.) talán nem mérlegelik ennek a ratifikálásnak a következményeit olyan súlyosan, mint mi. Mi, barátaimmal nem tartozunk azokhoz, akik az országok és nemzetek irott szerződéseit Eethmann-Hollweg klasszikus mondása szerint csakis papirrongynak tekintjük. A nemzetközi élet alapjai a jövőben is a nemzetközi becsület és a nemzetközi tisztesség lesznek. Tisztában kell hogy legyünk azzal, hogy amennyiben ezen szerződést a Nemzetgyűlésnek a kormányt ebben a kérdésben támogató része ratifikálja, ezzel az európai államokkal szemben a békeszerződés keresztülvitelére vonatkozólag is felelősséget vállal. Tisztában vagyok azzal, hogy azok, akik a jelen pillanatban ezen rendkívül súlyos és nagy kihatással biró felelősséget vállalják, teszik ezt egyrészt hazafias kötelességük teljes tudatában, de teszik talán azért is, mert módjukban áll az elmúlt hónapok politikájából, az elmúlt hónapok kormányzatából azon bizalmat meríteni, amely lehetővé teszi részükre ezen oly rendkívül nehéz ratifikálást, ezen oly rendkívül nehéz állásfoglalást, amelynek nehézségére vonatkozólag közöttünk eltérés nem is lehet, mert hogy ma mindannyian egy szomorú és rettenetes aktusnál vagyunk jelen, ezzel tisztában vagyunk. Tisztelettel hajlom meg a t. kormány előtt és a kormányt támogató képviselőtársaim előtt, akik ezen ratifikálást támogatják. Annak megítélése, mennyiben imminens és szükséges a ratifikálásnak a mai pillanatban való elintézése, csak azok részéről lehetséges, akik az elmúlt hónapok folyamán a külpolitika minden egyes vonatkozásába betekinthettek. Mindenki más, aki a saját tapasztalatai révén ítéli meg a pillanatnyi helyzetet, legnagyobbrészt csak hipotézisekből indul ki és ezért nem is vállalhatja a felelősséget egy ily óriási kihatással biró lépésért, annál kevésbé, mert hiszen a jelen pillanatban a szerződés végrehajtására vonatkozólag sem vállalhat felelősséget. T. Nemzetgyűlés Î Azok, akik a szerződés ratifikálása mellett argumentálnak, azt mondják, hogy a ratifikálás lehetővé teszi az újjáépítést. Szerintünk ez a békeszerződés, amennyiben annak ismerjük el, egy félszázad tartamára béklyóba veri a nemzetnek legjobb erejét, gazdasági fejlődését és védőkarját. T. Nemzetgyűlés ! Tisztában vagyunk azzal, hogy e szomorú tény eredete nem a mai politika eredménye. A Károlyi-forradalom ütötte ki a magyar kérges tenyérből azt a kardot, amellyel több éven keresztül egy világgal szemben sikerült határainkat érintetlenül megvédeni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Leszögezni kívánom azt a tényt is, hogy 1918. év őszén az Andrássy-féle külön békejavaslat lehetővé tette