Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-128

A Nemzetgyűlés 128. ülése 1920. volna külön béke megkötését, amely a határaink intakt megliagyása mellett lehetővé tette volna a népek önrendelkezési joga alapján a béketárgyalások folytatását. Szükségesnek tartom ezt ma itt leszögezni, szembeállítva azzal a békével, amelyet a Nemzetgyűlés ma el fog fogadni. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Az elmúlt években három körülmény volt romboló hatással a magyar politikára, a magyar nemzet fejlődésére. Elsősorban a forradalmak, másodsorban a széthúzás és harmadsorban a zárt ajtók mögötti politika. Amikor a kommunizmus bukása után békeküldöttségünk gróf Apponyi Albert vezetésével Parisba érkezett, igenis, jobb idők küszöbén állottunk. Ezt is szükségesnek tartom saját tapasztalatom révén leszögezni; akkor gróf Apponyi Albert nagyszabású működésének és munkatársai kitűnő munkájának igenis sikerült oly légkört teremteni, amely később a békeszerződés kisérő jegyzékében jutott kifejezésre. Ha a további folyamatban kevésbé előnyös viszonyok a kisérő jegyzékbe fektetett reményeinket mindezideig nem valósították meg, ennek oka főleg abban keresendő, hogy nálunk a három veszedelmes körülmény egyike, a széthúzás jutott érvényre, az egyet nem értés és az erélytelen politika, amellyel egy év óta vezetik az országot. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mai kormányzat alapelvei a múlttal szemben megváltoztak. Csak a legszélesebb tömegek lelkesedésére támaszkodva, a legnagyobb erély kifejtésével vezethető ki az ország mostani szerencsétlen helyzetéből. Csak áldozatkészséggel, az önmegtagadásnak és szeretetnek a tömegek lelkébe való oltásával lesz lehetséges azt az óriási munkát végezni, amely szükséges, hogy hazánkat újjáépítsük. Igenis, hajlandók vagyunk a vagyonúnknak utolsó garasát, saját és gyermekeink vérének utolsó cseppjét feláldozni azért, hogy határainkat visszaszerezzük. Kétségbeeshetnénk ma ezen a helyen, ha nem volna mindannyiunkban az a meggyőződés, hogy ebben a tekintetben nines közöttünk eltérés, nincs közöttünk széthúzás, és hogy abban, amit én itt ma kifejtek, mindannyian egyetértünk, mert lehet talán személyes gyűlölködés közöttünk, lehetnek pártellentétek, lehetnek nézeteltérések a politika minden terén, de ebben a tekintetben nem lehet többé különbség magyar és magyar között ; nem szabad és nem lehet, hogy ebben a kérdésben bármilyen nézeteltérés, bármilyen politikai állásfoglalás megakadályozza az egységes állásfoglalást. Ebben a tekintetben nem teszek különbséget az erdélyi havasok között, a tót Felföld között; nem ismerek különbséget a Bánát, Bácska, Nyugat-Magyarország között. Addig, amíg egy négyszögméter föld, mely ősi magyar határainkon belül fekszik, nem lesz a kezünkben, addig Európában rend és csend nem lesz, addig kell, hogy a magyar magyarral kezet fogévi nov. hó 13-án, szombaton. 7 jon és addig minden egyéb érdeket alá kell rendelnünk ennek az egy, legszentebb érdeknek. A törvényjavaslatot nem fogadom él. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Dvorcsák Győző! Dvorcsák Győző : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Arról van szó, hogy a megtépázott, elalélt, ezeresztendős Magyarországnak önmagunk adjuk meg a kegyelemdöfést, önmagunk kezével szegezzük rá a koporsófödelet, magunk temessük el. A tótság ennél a temetésnél nem asszisztál, mert amióta a tót nép történelmét ismerjük, az teljesen egy a magyar nemzet tör ténelmével. (Éljenzés.) Elnök (csenget): Most kaptam jelentést arról, hogy a karzatról éljenzés hangzott el. Figyelmeztetem a karzat közönségét, hogy minden hangos nyilatkozattól tartózkodjék, mert különben kénytelen leszek a karzatokat kiüríttetni. Dvorcsák Győző: A külföldi krónikások szerint a magyarok külföldi kalandozásaiban már a tótok résztvettek; a tót nép szívben, lélekben, érzéseiben, szokásaiban teljesen egy a magyar néppel. Valahányszor a magyar szabadság ege beborult, a tót kurucok, a tót vörössapkások harci riadójától oszlottak el a nehéz fellegek a magyar nép felett és újra kiderült a szabadság napja. Thököly, Eákóczi kurucainak ivadékait, Branyiszkó hőseinek fiait szakitja el ez a törvényjavaslat az ezeresztendős hazától. Ennek a népnek nevében, mint annak reprezentánsa, tiltakozom a trianoni békeszerződés ratifikálása ellen. Mi tótok annak megtartását magunkra nézve kötelezőnek soha nem fogjuk elismerni. Béke helyett harcot hirdetünk azok ellen, akik őseink földjére lépve ármánnyal osontak be és e helyütt szent esküvést teszünk, hogy nem lesz ellenségeinknek addig nyugovásuk, mig földünk felett újra szabadon nem röpködhet a turulmadár. Magyarország sirbatételénél nem imára kulcsolódik a mi kezünk, hanem ökölbe szorul, hogy lesújtson földünk bitorlóira, mint egykor lesújtott Griskra rablóhadaira. Nem akarunk résztvenni M agyarország temetésén, majd csak a feltámadásán, amely rettenetes lészen mindazoknak, akik Magyarország sirját megásták. Az entente-hatalmaktól hiába kérjük immár két esztendeje, nem adták meg a tót nép részére az önrendelkezés jogát. A Felvidék, amely de jure e pillanatban még Magyarország integráns része, nem küldhette ide követeit, de még népszavazás utján sem nyilatkozhatott meg. A csonka Magyarországnak itélő Nemzetgyűlését a tót nép nem tarthatja illetékesnek arra, hogy a tótlakta föld sorsáról döntsön, és a tótság sorsára vonatkozó itt hozott határozatot illetékesség okaitól kifogásolom. így a törvényjavaslatot nem fogadom el, Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Lingauer Albin !