Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-133

évi november hó 29-én, hétfőn. 122 A Nemzetgyűlés 133. ülése 1920, hogy Friedrich István hazaáruló, mert lényegében ön ezt mondta, . . . Rassay Károly: Nem ezt mondtam! Friedrich István ; ... akkor tessék itt a padok között csak egy embert is keresni, aki ön mellé áll és önnel egy nézetet fog vallani abban, hogy én hazaáruló vagyok. Tessék egy embert is keresni. Nem fog találni senkit. Visszautasítom a vádat és nem is tartom érdemesnek, hogy a jövőben foglalkozzam evvel a váddal. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : »Személyes kérdésben kérek szót. Elnök; A házszabályok 215. §-a alapján a szó megilleti a képviselő urat. Rassay Károly : Végtelenül sajnálom, t. Nemzetgyűlés, hogy engem elragadott az indulatom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sajnálhatja is!) Friedrich István: Most már hazaáruló is vagyok ! Rassay Károly: De aki végignézte azt, hogy én itt háromnegyed órán keresztül mint igyekeztem a legobjektivebb hangon, minden személyes támadástól, személyes invektivától tartózkodva tárgyalni ezt a nagyhorderejű kérdést, az végre is megértheti az én kitörésemet akkor. .. (Zaj a szélsőbaloldalon. ) Szmrecsányi György: Ezt nem lehet megérteni ! így nem lehet kitörni ! Tasnádi Kovács József: Egész szereplését nem lehet megérteni ! Rassay Károly : Méltóztassék megengedni, hogy talán én fejezzem ki és nem Szmrecsányi képviselő ur, amit mondani akarok. Az megértheti azt, hogy elragadott az indulatom. Én nem mondottam Friedrich képviselő úrról, hogy hazaáruló, csak azt mondottam a jóizlés nevében, hogyha valaki olyan súlyos váddal terhelten áll a nemzet előtt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) akkor nincs joga személyes támadásokkal illetni itt a Házban másokat, akik objektiven akarnak ilyen kérdéseket megvilágítani. Ezt mondottam. És ha én a Nemzetgyűlést megsértettem, ezért őszintén bocsánatot kérek, azonban ezt a kijelentésemet, legnagyobb sajnálatomra, kénytelen vagyok fenntartani. (Mozgás a baloldalon.) Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Újból kénytelen vagyok a t. Nemzetgyűlés türelmét személyes kérdésben egy percre igénybe venni. Sohasem szoktam tenni. Elnök: A házszabályok 215. §-a alapján a szó megilleti a képviselő urat. Friedrich István : Azt mondja a t. képviselő ur, hogy én valami súlyos váddal terhelve állok a nemzet előtt. Ez hazugság. Nincs ellenem vád. Hol van az az ember, aki engem vádol? Álljon elő. Nem láttam még vádlót. Addig, amig ön vádlót nem állit, ön a vádoló, még pedig hamis vádoló, (Ugy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Az Ugyészség vádolja! Bodor György : Miért függesztették fel akkor a mentelmi jogát? Friedrich István : Mit ért maga a mentelmi joghoz? (Elénk derültség.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Teleki Pál ministerelnök : T. Nemzetgyűlés! Tekintettel arra, hogy a képviselő ur interpelláló szándékáról csak a mai ülés folyamán értesültem tőle és tekintettel arra, hogy vannak olyan részei is az interpellációnak, amelyeket a kormány tagjaival — legalább formai tekintetben — előbb meg kell hogy beszéljek, én most végleges választ nem kívánok adni, csak előzetesen kívánok pár szót szólni. (Halljuk! Halljuk !) Az interpelláció első részére és részben a második pontra, amelyek arra vonatkoznak, hogy vájjon az igazságUgy minister ur tett-e megtorló intézkedéseket ezeknek az inkriminált sajtócikkeknek tekintetében, igen vagy nem, azt hiszem, az igazságügyminister ur maga fog válaszolni. Ami a cenzúrát magát illeti, méltóztatnak tudni, hogy a cenzúra erősen leegyszerüsittetett, még pedig személyi tekintetben is, ugy hogy sokkal kevesebben vannak most ott és hogy tulajdonképen tanácsadó bizottság, sajtótanácsadó szerv lett belőle, amely nem töröl eo ipso minden cikket. Tény az, hogy azok a cikkek, amelyek nem napilapokban, hanem hetilapokban és tudományos folyóiratokban jelennek meg, a cenzúra figyelmét sokszor elkerülik, mert a cenzúra tagjai nem tudják az egész anyagot mind átolvasni. A cenzúra tulajdonképen a napilapokkal foglalkozik és bizony ezekkel a cikkekkel nem tud mindig a kellő alapossággal foglalkozni. Mindenesetre gondoskodni fogok azonban arról is, hogy ez is erősebb mértékben megtörténjék. A cenzúra tekintetében mindig két érdek, két törekvés között kell lavíroznunk, amelyek itt a Nemzetgyűlésben is megjelennek és érvényre jutnak. Az egyik a sajtószabadság felé való törekvés, a másik pedig az erősebb cenzúra, az erősebb megkötés. Nem szükséges, hogy elmondjam: mindnyájan méltóztatnak tudni, hogy hol az egyik, hol a másik irányban kivannak tőlünk a jelenlegi állásponttól való eltérést. Tény az, hogy hibák történnek. Ezeknek a hibáknak utána fogok járni. Én magam, miután nem sok szabad időm van, ezeknek a hetilapokban megjelenő cikkeknek egyikét sem olvastam. Az interpelláció többi részére, mondom, az igazságügyminister ur fog majd válaszolni. Ami az interpelláció harmadik pontját illeti, hogy t. i. hajlandó-e a kormány a belső konszolidáció és a helyes külpolitika érdekében a Nemzetgyűlést abba a helyzetbe hozni, hogy a trón niegüresedésének kérdését a i nemzet