Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.

Ülésnapok - 1920-133

A Nemzetgyűlés 133. ülése 1920. mintha a Habsburgoknak a legitimitás alapján való visszahívásának alapján állana. Külpolitikai bajainknak, gazdasági életünk korlátoltságának egyik alapokát én épen ebben látom és épen azért ennek megszüntetését az ország érdekében kívánom. T. Nemzetgyűlés, mi valamennyien, akik itt vagyunk, belekerültünk a történelem fókuszába. Akármilyen kicsiny, jelentéktelen egyének vagyunk is, azzal a ténnyel, hogy a sors által elhivattunk, hogy itt törvényhozói működést töltsünk be, olyan megvilágításban állunk itt, amely emlékünket századok emlékezetére el fogja vetíteni. Akármilyen kis egyéniségek vagyunk is, ha azt akarjuk, hogy emlékünk késő századokban azokkal legyen összekötve, akik a nemzet szabadságáért, függetlenségéért, nemzeti ideáljaiért harcoltak; (Ugy van! jobb felöl.) s ha nem akarjuk, hogy azokkal legyen összekötve, akik megalkuvásból, gyávaságból, opportunitásböl elalkudták és elárulták a nemzetre nézve négy század után először lehetővé vált függetlenséget : (Mozgás és zaj bel felöl. ) akkor vissza kell szereznünk a nemzet önrendelkezési jogát a legfőbb kérdésben, az uralkodói kérdésben. Én kérem a t. kormányt, hogy érezze át ugyanezt a nagy felelősséget, amelyet kell hogy mindnyájan átérezzünk. Ne adja oda magát eszközül akár öntudatlanul is annak, — tudatosságot nem tételezem fel — hogy óvatosságból, kényelemszeretetből, a kérdések kikerülésének álláspontjából tűrje, hogy itt egy olyan irányzat érvényesüljön, amely csak kevés kiváltságosak álláspontjának felel meg, de amely a nemzet nagy egyetemétől távol van. (Ugy van! jobb felöl. Zaj és ellenmondás balfelöl. Felkiáltások a baloldalon: Hogy lehet igy beszélni?) Szmrecsányi György : Honnan tudja ezt? Wirter László : Kérdezzük meg a nemzetet ! (Helyeslés balfelöl,) Rassay Károly : Én egyáltalában nem zárkózom el attól, hogy kérdezzük meg a nemzetet, csak azt kérem, hogy különösen olyan egyének ne hivatkozzanak arra, akik, ha volna bennük jó izlés, nem jönnének ide a Nemzetgyűlésre ezt a kérdést tárgyalni. Mert ha t. képviselőtársam azt hiszi, hogy ő már jogosítva van itt a Nemzetgyűlésben erről igy beszélni, akkor kénytelen vagyok vele szemben felvetni azt a kérdést : Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra? (Zaj balfelöl. Félkiáltások : Kiről beszél ?) aki eljössz ide ebbe a Házba, hogy tisztességes embereket arra tanits meg, hogy mikép vélekedjenek a közélet nagy kérdéseiről ? Beszennyezett tógával nincs joga vádakkal előállani a képviselő urnák. (Nagy zaj és félkiáltások balfelöl: Kiről beszél?) Friedrich István : Kinek szól ez ? Rassay Károly : A képviselő urnák. Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — VII. KÖTET. évi november hó 29-én, hétfőn. 121 Rassay Károly: Ugy érezzük, hogy nekünk jogunk és kötelességünk... Tasnádi Kovács József: Ön nem tett s sohasem fog tenni annyit a nemzetnek, mint Friedrich ! Friedrich István : Az ón támogatásom jó volt ahhoz, hogy felkapaszkodjék arra a fára, amelyről most beszél! Ez volt a legnagyobb hiba, amelyet csináltam. Most tudjátok belém döfni a rozsdás tőreiteket; akkor jó voltam! Akkor jó volt Friedrich ! Most átsétál a másik oldalra! (Igaz! Ugy van! balfelöl. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! A képviselő urnák nincs joga most szólni. Rassay Károly: Nekünk jogunk és kötelességünk ebben a kérdésben dönteni és én tisztelettel kérem a kormányt, hogy hozzon minket abba a helyzetbe, hogy a nemzet akaratát képviselve, ebben a kérdésben dönthessünk. Ennek alapján előterjesztem a következő interpellációt (olvassa) : »]. Van-e tudomása a ministerelnök és igazságügyminister uraknak arról, hogy a sajtóban állandó támadások érik a Nemzetgyűlés szuverenitását és törvényességét. 2. Hajlandó-e a támadásokkal szemben a megtorló intézkedéseket folyamatba tenni és a cenzúra utján megakadályozni, hogy ily támadások a jövőben megjelenhessenek? 3. Hajlandók-e a belső konszolidáció és a helyes külpolitika érdekében a Nemzetgyűlést abba a helyzetbe hozni, hogy a trón megüresedésének kérdését — a nemzet önrendelkezési joga alapján — alkotmányos utón elvileg rendezhesse?« (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák és az igazságügyminister urnák. Friedrich István : Személyes megtámadás visszautasítása címén kérek szót. Elnök : Friedrich István képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján szót kér. A.szó őt megilleti. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Én érzem azt, hogy az, ami onnan felém irányittatott, honnan jön. Ugyanonnan, ahonnan az utóbbi időben a Margit-körúti tárgyalástól kezdve annyi mindenféle jó jött felém. Engem senki nem fog leteperni, mert én érzem magamban nemcsak ártatlanságom, hanem teljes igazságom érzetét is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én ezt büszke öntudattal^ visszautasítom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En ennek a nemzetnek, igenis, tettem kis szolgálatokat, és ön, aki az én támogatásommal, az én segítségemmel . . . (Zaj a jobboldalon.) Hiába int ugy. Ha én nem vagyok, akkor ön ma nem ül itt. Ezt szemébe mondom önnek. (Ugy van! a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Rassay Károly: Ugyan! Nagyzási mánia! Friedrich István : Ha ön szükségesnek és jónak látja, itt, ebben a Házban, azt mondani, 16