Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-133
A Nemzetgyűlés 133. ülése 1920. évi november hó 29-én, hétfőn. 117 Balla Aladár : Halljuk i Hadd legyen megörökitve ! (Felkiáltások a középen : Ki volt az illető ?) Rassay Károly : Nem nevezem meg, de ha az igazságügyminister ur azt találja, hogy itt intézkedésre van szükség és hozzámfordul, akkor neki meg fogom mondani a nevét, amit meg lehet különben találni az újságban. T, Nemzetgyűlés ! Elég sokáig folytathatnám e szemelvénvek felolv asa sa t, de azt hiszem, hogy ez teljesen felesleges. Még csak rámutatok arra, hogy a főrendiház egyes tagjai, amikor olyan helyzetbe kerülnek, hogy eziránt nyilatkozhatnak, egész egyszerűen hivatkoznak az ő fennálló mentelmi jogukra. Kezemben van egy beadvány, amelyet a birósághoz intézett a főrendiháznak volt háznagya és ebben a beadványban többek között azt vitatja, hogy mentelmi jogának megsértését látja abban, hogy megidézték, s azt mondja, hogy (ol'óassa) : »Mentelmi jogom megsértése miatt ezúttal megtorló lépéseket nem teszek, mert hiszem, hogy ezt a bíróság talán csak félreértésből követte el, s annál inkább kell várnom, hogy félrevezetőkkel szemben a törvény teljes szigorát alkalmazni fogja«. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Mit szól hozzá Friedrich ? Most háborogjon !) Friedrich István : Nem tudok akkor háborogni, amikor előirják nekem ! Rassay Károly : Azt hiszem, hogy ezekkel a jelenségekkel két szempontból kellene a nemzetgyűlésnek foglalkoznia. Az egyik a jogrendnek a szempontja. T. Nemzetgyűlés ! Mi jogrendet nemcsak az utcán való atrocitások megszüntetésében követelünk, mi a jogrendet nemcsak azzal követeljük, hogy egyik vagy másik képviselő ur lakására nyomozó közeg ne menjen el, (Ugy van!) hanem követeljük a jogrendet az állami élet minden vonatkozásában. (Ugy van!) Ernst Sándor : A birákkal szemben ! Rassay Károly : Követeljük elsősorban, hogy ez a Nemzetgyűlés, amely a lehető legerősebb jogalapon, alkotmányunkból kifolyólag a nép millióinak akaratából összeült, minden támadás ellen megvédessék. Berki Gyula : A Nemzetgyűlést a. nép választotta, nem a pálinka ! Rassay Károly : Követeljük, hogy a kormány éljen törvényadta jogával és az ilyen támadások megtorlása iránt intézkedjék. (Helyeslés.) Az 1920. évi I. te. 2. §-ában a Nemzetgyűlést szuverénnek nyilvánította. Ugyanakkor előreláttuk azt a veszélyt, amely egyes politikai körök részéről meg fog indulni abban a törekvésben, hogy a Nemzetgyűlésnek ezt a szuverenitását támadják. Ezért kiterjesztettük a Nemzetgyűlésre mindazokat a büntetőjogi védelmeket tartalmazó szabályokat, amelyek a régi országgyűlésre nézve fennállottak. Az indokolása ennek a törvényjavaslatnak expressis verbis is megmondja, hogy alkalmazandó az 1878. évi V. te.-nek, a büntetőtörvénykönyvünknek 173. §-a. Ez a 173. § pedig büntetni rendeli mindazokat, akik az alkotmányt, az alkotmányos államformát, vagy a törvény kötelező erejét megtámadják, vagy akik az országgyűlésnek, az országgyűlés bármely bizottságának törvényes joga ellen lázítanak. Hogy mit kelí ez alatt érteni, erre a kérdésre nem az 1920: 1. te., hanem maga a büntetőtörvénykönyv felel meg akkor, amikor arra a feltett kérdésre, vájjon mi értetik a törvények kötelező erejének megtámadása alatt, az indo-. kolásban a következőket mondja (olvassa) : »Ez nem felhívás egy határozott bűntettre, nem felhívás csupán a törvény iránti engedelmesség megtagadására, hanem megtámadása a törvényhozás törvényhozói jogának oly elv alapján, amely az állitónak nézete szerint a törvényhozói hatalmat vagy egyáltalában, vagy egy bizonyos létező törvény meghozatalára jogositatlannak állítja. Az ily támadás — mondja az 1878 : V. te. indokolása — támadás az állam szuverenitása ellen.« Itt világos, törvényes rendelkezések vannak. S ezek után azt kell kérdeznem az igen tisztelt igazságUgyminiscer.úrtól, hogy mivel ezek a támadások a sajtóban láttak napvilágot . . . Balla Aladár : A cenzúra hozzájárulásával ! Rassay Károly : . . . és nem elszórt jelenségek, hanem tényleg egy rendszeres támadás megnyilatkozásai, vájjon van-e már intézkedés aziránt, hogy ezek miatt a cikkek miatt a megtorló eljárás megindíttassék ? (Helyeslés.) Van-e olyan bűnvádi pör, amely az itt felolvasott törvényes rendelkezések alapján az Ugyészség által megindittatott, hogy ezek a lázitások végre is megszűnjenek és a lázítók elvegyék bűnhödéstiket ? (Helyeslés.) A t. igazságügyminister ur az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál azt a szemrehányást tette nekünk, hogy mi, akik jogrendet követelünk, nem akarunk eszközöket adni. hogy a kormány a jogrendet fentarthassa. Azt mondom, hogy ime,itt van az eszköz, s ha a tisztelt igazságügyminister ur . . . Balla Aladár: Nem kell ujabb törvény, elég, ha a régit megtartják ! Rassay Károly:... komolyan veszi a jogrend fentaxtását, megvédését, legyen szíves, nyugtassa meg a Nemzetgyűlést aziránt, hogy minden ujabb eszköz nélkül is, azzal, amit a törvény eddig adott, élt és a megtorlás iránt intézkedett. (Helyeslés.) Ezzel kapcsolatban ugyancsak kérdeznem kell az igen tisztelt ministerelnök urat, mint aki a sajtó működéséért végeredményben felelős, hogy hogyan és miképen lehetséges az, hogy ilyen cikkek megjelenhetnek, s ezeket a kérdéseket, per longum et latum, igy lehet tárgyalni ? Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a cenzúra bizonyos vonatkozásokban rendkívül érzékeny, (Ugy van !) nagyon jól tudjuk, hogy például olyan cikket, amely azt akarta tárgyalni, hogy a főrendiházat reformálni kell, a cenzúra egy tudományos szak* lapból kitörölt és nem engedte megjelenni,
