Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-133
116 A' Nemzetgyűlés 133. fliese 1920. évi november hó 29-én, hétfőn. juh ! Olvassa.) »Ma a helyzet az, hogy vagy vissza kell nyúlni az elejtett fonálhoz, vagyis a Nemzetgyűlés feloszlatásával összehívni a törvényes kétkamarás országgyűlést, hogy ez átvizsgálván az 1918 október óta történteket, állítsa véglegesen helyre az alkotmányos rendet ; (Derültség half elől.) vagy a Nemzetgyűlés utján kell uj alkotmányt adni a nemzetnek.« Hogy uj alkotmányt a nemzetnek a Nemzetgyűlés utján miképen kell adni, azt is megmondja akkor, amikor utal arra, hogy országgyűlés alatt egy uj országgyűlést ért és ez csakis az 1918. évi választójog alapján és az 1913-iki kerületi beosztás alapján — amit mi is elfogadtunk — történhetik meg. Meg is mondja, hogy a törvényes álláspontról nem lehet vitatkozni és az ország, ha a törvényes álláspontra helyezkedik, nem tehet mást. Kegyesen engedélyezi, hogy a vitán kivül hagyható az a kérdés, hogy »van-e a Nemzetgyűlésnek joga, vagy mondjuk másként : a Nemzetgyűlés által alkotandó és a kormány által szentesített, tehát az 1920: 1. te. szerint meghozott ilyen alkotmányozó törvények érvényességét kétségen kivül állónak el fogja-e ismerni az utókor . . .« T. Nemzetgyűlés ! Kezemben van a »8 órai újság« egyik lappéldánya, amelyben báró Kürthy Lajos szintén ezeknek a régi politikai köröknek egyik értékes tagja — mert ennyire objektíveknek kell lenni, ezt el kell ismerni — a mai Nemzetgyűlésről szólva a következőket irja (olvassa) : »Csodálkozással, — sőt egyenesen meg fogom mondani — megdöbbenéssel olvastam, hogy az ország mai súlyos helyzetében ilyen rendkívüli kiterjedésű és a messze jövőbe kalandozó programúi tervezésével foglalkoznak azok a tényezők, amelyeknek a legsürgősebb és legközvetlenebb bajok azonnali orvoslásán kellene gondolkozniuk. Ilyen munkatervet, aminőt a közzétett nyilatkozat felölel, egy békés és boldog konszolidált és gazdag országban.« És erre kérem most a figyelmet ! (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) »... egy teljesen törvényes és hosszabb időtartamra berendezkedő országgyűlés és egy feladata magaslatán álló kormány talán előírhatna magának, de ma Magyarország Nemzetgyűlése és kormánya, ha valóban komolyan veszi kötelességét, nem próbálkozhatik efféle hangzatos tervekkel.« (Zaj.) Dömötör Mihály : Ilyet szabad irni ? Ezt nem cenzúrázzák ! Ez jellemző ! (Folytonos zaj.) Rassay Károly (tovább olvas) : »Egyébként is meggyőződésem, hogy a Nemzetgyűlés, bárha szuverénnek nevezi is magát.« — teljesen szabadon hagyja a kérdést, tehát vitatni lehet, hogy nem szuverén — »nem mehet túl az 1920 : 1. te. korlátain és csak abban láthatja feladatait, amiket ez a törvény számára kijelöl. Már pedig ez, a Nemzetgyülésre nézve mindenesetre alaptörvény, csak a legsürgősebb törvényhozási teendők elvégzésére jogosítja a Nemzetgyűlést«. Dömötör Mihály: Ez téves! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Én nem kívánok erről a helyről közjogi vitába bonyolódni ezekkel a cikkekkel ; véleményem szerint itt nem vitának, hanem megtorlásnak és intézkedésnek van helye, (Ugy van ! Ugy van !) Kezemben van a »Magyar Helikon« című társadalomtudományi szemle két példánya. Ebben a lapban egy aktív Ítélőtáblai biró, tehát a magyar államnak egy közalkalmazottja, az alkotmányossági kibontakozási elméletekről ir folytatólagos cikksorozatot, amit így kezd (olvassa) : »Oda jutottunk, hogy ma már csak nagynehezen szólalhat meg az igazság szava. (Mozgás. Derültség jobbfelől.) Csak nagynehezen hallathatja szavát az igazi magyar gondolat, amelyet a nemzet minden értékes eleme ma is remél és kész érte küzdeni, várva az in integrum restituciót«. Avarffy Elek : Ebben van valami igazság ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a cikknek és ennek a cikksorozatnak alapgondolata a következő (olvassa) : »A jelen állapot, minden alkotmányossági kijelentések ellenére, csak de facto helyzet, nem törvényes, csak a forradalomból áthajló törvényességi törekvésekben megszakadt rendszer«. Balla Aladár : De nem sópénzen választották meg ! Rassay Károly : És most méltóztassék látni, hogy milyen termékeny az emberi elme. Ugyanebben a cikkben mindjárt egy megoldási módozat is van lefektetve. Ez a mód tudniillik a restitucio integrum, a következőképen szól (olvassa) : »Ez a mód abban állana, hogy a főrendiház ugyanazon a jogalapon, amint az 1918 november 18-ik napján és ezt megelőzően tette, minden alkotmány jogi kútfőn nem alapuló kormány közreműködésének a mellőzésével — összeülvén, berekesztett tanácskozásait saját iniciativájából folytatná és ennek során az országgyűlés képviselőházának . . .<< Hencz Károly : Ez törvényes ? Rassay Károly : . . . »a Házfeloszlatást kimondó 1915. évi n. n. törvénycikk n. n. szakaszában foglalt rendelkezésre tekintettel érdemeleges elbírálás alá vonván, azt semmisnek találná, a maga egészében visszautasítaná«. Ez tudniillik az a határozat, amellyel a képviselőház feloszlathatott. Aztán ugy folytatja, hogy a főrendiház a visszautasító határozatot a szokásos üzenetváltás utján a képviselőházzal közölvén, ha ez azutrn is fenntartana feloszlatás! határozatit, akkor ez a határozat külsőleg és jogilag is semmissé, néni létezővé vált és a képviselőház akár az elnök, akár a tagok megfelelő száma részéről bármely, uralmat gyakorló tényezőtől függetlenül összehivatván, újra azonnal folytatná működését. (Felkiáltások jobbfelől : Hallatlan !) Hencz Károly : Érdekes volna tudni, hogy vájjon ez a jogász nem itélt-e a magyar köztársaság nevében. (Zaj. Felkiáltások a jobbközépen : Elég már ebből !)
