Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-133
A Nemzetgyűlés 133. ülése 1920. évi november hó 29-én, 'hétfőn. 115 T. Nemzetgyűlés ! Nem lehet letagadni, hogy a Nemzetgyűléssel szemben a forradalom előtti Magyarország intéző politikai körei, valamint a csodálatos módon ezzel egyszerre harmonizáló sajtó is bizonyos ellenszenvvel, sőt azt merem mondani, gyűlölséggel érez. Hogy mi ennek az oka, arra e pillanatban nem kívánok kitérni. Én ezt természetesnek találom. Ez a rendszer, amit mi inauguráltunk, a keresztény demokráciának gondolatában fogant meg. Nagyon természetes, hogy ez azoknak a köröknek semmi körülmények között nem lehet kedves. Nem is teszem kritika tárgyává, hogy kifogásokat hangoztatnak a rendszer ellen. A rendszernek a kifogásokat meg kell birni. Ámde tegyék a kifogásokat maga a rendszer ellen. Állítsák be az ő politikai küzdelmükbe azt az eszközt, hogy kritika tárgyává teszik a rendszer mulasztásait, a rendszer tehetetlenségét, amit sokszor mi is aláírunk, tegyék kritika tárgyává mulasztásainkat, de ne dolgozzanak a Nemzetgyűlés törvényességének és tekintélyének megtámadásán keresztül. T. Nemzetgyűlés ! Lehetetlen, hogy abban a percben, amikor ezt felhozom, egy pillanatra ki ne térjek a forradalmak előtti Magyarország politikai intézőköreinek a sajtóban minduntalan megjelenő arra a támadására, hogy a mai Nemzetgyűlés kizárja őket az alkotó munkából. Azt hiszem,, hogy nemcsak én, de ennek a Háznak minden egyes objektiven gondolkodó tagja csak örömmel látná azokat a kétségkívül értékes erőket bekapcsolódni a nemzeti épitő és alkotó munkába. Azonban ennek feltétele, hogy ezek az urak és ezek a körök helyezkedjenek arra a politikai alapra, amelyen mi állunk, helyezkedjenek a keresztény demokráciának alapjára és ha erre fognak helyezkedni, módjuk lesz . . , Ernst Sándor : Válasszák meg őket ! Ez a feltétel ! Meskó Zoltán : Mondják meg a programmjukat, hogy tisztán lássunk 1 Rassay Károly :... módjuk fog nyilni az ország sorsának intézésébe befolyni. Hiszen nemcsak itt a Nemzetgyűlésen van mód arra, hogy az ország sorsának intézésébe befolyhassanak, hanem adják az ő tudásukat más téren is, és én azt hiszem, a kormány sem fog soha elzárkózni az elől, hogy ezeket az értékes erőket bekapcsolja. De mindennek alfája és alaptétele az, hogy gondolkodásukban, működésükben erre a keresztény-demokratikus alapra helyezkedjenek. (Egy hang balfélől : Es nemzeti alapra !) Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a nemzeti és a demokratikus elv ma egyet kell hogy jelentsen itt az országban. T. Nemzetgyűlés ! Mi volt az oka, hogy ezek a politikai körök félrehúzódtak ? Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy nem akarták veszélyeztetni a régi liberális irányban megszerzett politikai tőkéjüket azzal, hogy elfogadják azt az alapot, amelyre mi ráállottunk, nem azért, mert kitaláltuk azt az alapot, hanem azért, mert a forradalmakban leszürődött tanulság alapján a nemzetet más alapon újjáépíteni nem lehetett volna. S én kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy hiába minden sajtótámadás, addig, amig a duzzogásnak ezt a politikáját folytatják . . . Avarffy Elek : Ki kell cenzúrázni ! Rassay Károly : .. . addig ez országban tényezőkké nem fognak lenni tudni, mert pártok megbukhatnak, a mai vezető emberek lekerülhetnek a szintérről . . . (Egy hang jobbfelől : Le is fognak !) de a keresztény demokratikus gondolat nem fog lekerülni. És akik a múltban vagy jelenben ezzel szembehelyezkednek, azok tényezők itt az országban nem lehetnek, (Ugy van ! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! Ez az ellenséges és gyűlölséges érzés nyilvánult meg azokban a laptámadásokban is, amelyek a Nemzetgyűlés szuverenitása és törvényessége ellen tudományos és kevésbé tudományos formában, azt mondhatnám, majdnem a Nemzetgyűlés megalapozása óta naprólnapra felmerülnek ... Avarffy Elek : Bég ki kellett volna irtani 1 Rassay Károly : ... de soha annyira nem, mint attól az időponttól kezdve, amióta felmerült — és pedig az élet kényszerítő ereje folytán felmerült — az a gondolat, hogy ennek a Nemzetgyűlésnek az előtte álló nagy alkotmányjogi reformokat meg kell oldani. Egy hihetetlen idegesség, egy hihetetlen félelem vett erőt és ennek következménye és visszahatása volt az, hogy immár nem a leendő reformokat tették kritika tárgyává, hanem újra visszatértek ahhoz a módhoz, hogy magát a Nemzetgyűlésnek a szuverenitását, az alkotásokra való jogosultságát tették bírálat és támadás trágyává. T. Nemzetgyűlés [ Én nem akarom a Nemzetgyűlés idejét igénybe venni azzal, hogy ezeket a cikkeket felolvassam. (Halljuk I Halljuk ! jobb* felől.) Már azért sem szeretném ezt tenni, mert hiszen ezek a cikkek többé-kevésbé tudományos formába vannak öntve — a régi időből ismerjük, mit lehet tudományos formában a nemzet közvéleményébe becsempészni — és egyegy rész kiszakitása talán nem volna egészen lojális. Vannak azonban olyan részletek, amelyek önmagukban is, hogy ugy mondjam, szépen szólnak. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Itt van a Budapesti Hírlapnak 1920. évi november 24-én »Alkotmányrevizió« cím alatt megirt cikke, amelyben egy volt munkapárti képviselő fejtegeti azt a kedvenc gondolatát, hogy vissza kell térnünk a régi országgyűlés, tehát a régi képviselőház és főrendiház fogalmára. (Zaj.) Balla Aladár : Tehát ez itt egy szovjet ? ! Avarffy Elek : Ott kezdeni, ahol ők elhagyták ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem, hogy a legjobban megvilágosítom ennek a cikknek a tendenciáját azzal, ha felolvasom belőle azt a részt, amely azt mondja, (Halljuk ! Hall15*
