Nemzetgyűlési napló, 1920. VII. kötet • 1920. november 13. - 1921. február 05.
Ülésnapok - 1920-133
A Nemzetgyűlés 133. ülése 1920. Friedrich István képviselő ur mentelmi jogának sérelmét kívánja bejelenteni. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Én is mentelmi jogom sérelmét óhajtom bejelenteni, de más Ugyből kifolyólag, mint Szilágyi Lajos t. képviselőtársam. De most, hogy hallottam, amit Szilágyi képviselő ur elmondott, kénytelen vagyok erre is kitérni, mert velem ez állandóan szokott megtörténni és soha ide ilyen panasszal nem jöttem. Most is állandóan figyelnek. Nekem ez ellen nincs semmi kifogásom, csak azt kérem a t. kormánytól, hogy ne méltóztassék azokat az igen t. urakat, akiket az én megfigyeltetésemre oda rendelnek, éjjelnappal a hideg utcán ácsorogni hagyni, hanem küldje el a lakásomra; van egy kis szenem és én majd meleg szobát fogok rendelkezésükre bocsátani. (Derültség.) • Megdöbbent az is, hogy a honvódelemUgyi minister ur megállapította, hogy Szilágyi képviselő úrhoz egy tiszti küldöttség ment. Nem vagyok tisztában azzal a fogalommal, hogy hol van az a demarkációs vonal, ahol a küldöttségek kezdődnek, mi az, ami még nem küldöttség és mi az, ami már küldöttség. Bevallom, hogy hozzám is járnak civilek, katonatisztek, katonatisztek civilben, (Egy hang a jobboldalon : Civilek katonaruhában!) — civilek uniformisban nem járnak hozzám — és az is előfordul, hogy ketten-hárman együtt jönnek. Ebből ne méltóztassanak azt gondolni, hogy küldöttségek járnak hozzám, de a legelemibb polgári joga valamennyiünknek, (Ugy van! Ugy van!) hogy azt fogadjuk a lakásunkon, akit akarunk és a lakásomon én azt beszélem,... Meskó Zoltán : Tisztnek nem szabad küldöttségben járni ! Friedrich István: Bocsánatot kérek államtitkár ur, a lakásomban mindenkivel azt beszélem, ami nekem tetszik, (Zaj. Elnök csenget.) és óva inteném az igen t. Nemzetgyűlést, hogy eltűrje, hogy ezek az erőszakos irányzatok most már otthonunkba is belenyúljanak. El fogom mondani röviden az én esetemet. (Halljuk! Halljuk!) Amikor hadUgyminister lettem, lakást kerestem. Mikor a hadUgyministerium épületében ki akarták részemre üríteni a ministeri lakást, én az illető osztályt arra kértem, hogy keressen nekem valahol a városban egy lakást, melyet mint hadUgyminister kibérelek, melyért mint magánember bért fogok fizetni, s amely semmi esetre sem tekinthető természetbeni lakásnak, nehogy ha majd megszűnők minister lenni, ki kelljen mennem abból a lakásból. Találtak is egy lakást, az egyik darabont testőrségi épületben. A lakást a zárlati bíróság, vagy a kormányzóság gazdasági hivatala — talán igy nevezhetném jobban — nekem bérbe adta és én mint hadUgyminister is rendesen fizettem a bíróság által megállapított lakbért. A lakást az én költségemen hozták rendbe, és abba behurcolkodtam. Amikor megszűntem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — VIL KÖTET, évi november hó 29-én, hétfőn, 113 minister lenni, később utódom a hadUgyministeri székben, kilakoltatási pert indított ellenem. A királyi bíróság ítélete szerint jogom volt a lakásban bennmaradni és a bíróság a hadUgyminister urat kérésével elutasította. A magyar királyi bíróság tehát ebben a kérdésben ítéletet hozott. Egy kis ideig békességem is volt a lakásban, de most a következő dolog történt. Megjelent egy kormányrendelet, mely megszünteti a zárlati bíróságot, visszaállítja az udvarnagyi bíróságot . . . Rassay Károly : Kivételes hatalommal való visszaélés ! Friedrich István : Ezt nem lehet személyes tekintetekből megítélni! Rassay Károly : Azt mondtam, hogy : kivételes hatalommal yaló visszaélés! Balla Aladár: Épen neked adott igazat! Friedrich István: Ezt nem gondolhattam. (Derültség.) Most az történt, hogy az udvarnagyi bíróság egy végzést kézbesített nekem, hogy ma délelőtt 11 órakor jelenjem meg az udvarnagyi bíróság előtt, mert ott Ítéletet fognak hozni lakásom Ugyében. Mellékelve van hozzá a kormányzói gazdasági hivatalnak az átirata, melyben Szegedy-Maszák ur azt irja az udvarnagyi bíróságnak, hogy a kormányzó ur O Főméltóságának egyenes kívánság cl BiZ. hogy az a lakás kiürüljön, hogy a testőrségi palota igy zavartalanul használható legyen. Bocsánatot kérek, én nem lakom testőrségi kaszárnyában ; ott egyetlen egy testőr sem lakik, hanem lakik egy nyugalmazott tábornok, egy alezredes, egy orvos, a házmester és én. Hát én nem tudom megérteni, hogy mennyiben zavarom ott az udvari testőrség zavartalan működését. Szilágyi Lajos: Minek a testőrség? Nincs pénzünk rá! Friedrich István : Nem akarom vitatni, hogy lovagias dolog-e az üldözésben és a bosszúállás terén oly messze elmenni, hogy valakit saját otthonában, saját lakásában igy zavarjanak. Ezt most vitatni nem akarom, de azt hiszem, ü °gy jogállamban élek és igy nem deferálok semmiféle óhaj /vagy kívánság előtt. (Helyeslés a jobboldalon.) Én csakis a bíróság ítélete előtt deferálok, annak feltétlenül alávetem magam. (Egy hang a jobboldalon : Hála Istennek !) Kérem ez Ugyben a Nemzetgyűlés védelmét és bejelentem mentelmi jogom sérelmét. Elnök: Ez a mentelmi Ugy a házszabályok 188. §-a értelmében jelentéstétel végett vita nélkül kiadatik a mentelmi bizottságnak. Ezzel elvégeztük a mai napirendet. Következnek a sürgős interpellációk. Soron van? Szabóky Jenő jegyző : Szmrecsányi György ! Szmrecsányi György: T. Nemzetgyűlés! Körülbelül két héttel ezelőtt az Ébredő Magyarok Országos Egyesülete ellen vizsgálat rendeltetett el és egyidejűleg a belUgyi kormány15
