Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-116

A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920. rendkívülisége folytán előfordultak, azonnal mindent megtett azoknak megszüntetésére. Ellenben, igenis, megállapította a bizottság azt, hogy bizonyos alacsonyabb rangú helyi szervek jártak el kisebb lelkiismeretességgel s ennek tudható be az, hogy az illegitim állatkivitel megkönynyittetett. De megállapította egyúttal a bizottság azt is, hogy a kormányhatóság ezek ellen a helyi szervek ellen az eljárást azonnal megindította és az ügyek kivizsgálásához a legszigorúbban hozzáfogott. Ezek az ügyek ma még ugyan befejezve nincsenekEzzel a marhakivitellel kapcsolatosan az interpellációban felemlittetett bizonyos Eulf Géza nevű egyén szereplése. Erre vonatkozólag gróf Sigray Antal volt kormánybiztosnak, Karner Gusztáv helyettes kormánybiztosnak és magának Eulf Gézának a kihallgatásával megállapította a bizottság tényként azt, hogy Eulf Géza a magyar királyi földmivelésügyi ministeriumba beosztott állategészségügyi főfelügyelő, aki tulajdonképen nem a kormány által küldetett ki ezen cserekereskedelmek lebonyolításának elősegítésére, hanem ő a földmivelésügyi kormány által hosszabb idő óta. körülbelül két év óta illetmény nélkül tartósan szabadságolva van, s ezen idő alatt mint az Állat- és Takarmányforgalmi Rész venvtarsasag igazgatója szerepelt ezen részvénytársaság felszámolásáig, mikor pedig ezt a felszámolást kimondották, akkor a Magyar Mezőgazdák Allatértékesitő Részvénytársaságának a vezérigazgatója lett s ebben a minőségében delegáltatott a részvénytársaság által a nyugatmagyarországi állatkereskedelem lebonyolításához szakközegül, s ehhez a kiküldetéshez gróf Sigray Antal kormánybiztos hozzájárult, ez az ő tudtával és beleegyezésével történt. Hogy az ő működése milyen eredményeket tüntetett fel, ezt is vizsgálat tárgyává tette a bizottság s megállapította azt, hogy előnyös eredményeket az ő működéséből nem lehetett származtatni és pedig azért nem, mert a gráci országos kormánnyal a nyugatmagyarországi szervek által megindított csereforgalmi tárgyalásokba —• mivel szerinte a cserearányok kedvezőtlenebbek voltak annál az aránynál, amely alapon ő a magyar kormány érdekében a wieni kormánnyal hasonló természetű tárgyalásokban megállapodott — csak annyiban bocsátkozott bele, amennyiben azok már a nyugatmagyarországi kormánybiztosságot kötelezték. A kormánybiztosságnái való szerepét pedig a bizottság nem bírálhatta kellőleg felül, mert ezen ügyekben Rulf Géza ellen "fegyelmi eljárás folyik még ma is és viszont ő a vele szemben emelt vádak miatt a bűnvádi eljárás útjára fordult elégtételért. Ezen ügyek nincsenek befejezve, igy tehát ma még Rulf Géza szerepe kellőleg nem állitható be a nyilvánosság elé. A második osztályba sorozta a bizottság a sóbehozatal kérdését. Ezen a téren az interévi október hó 20-án, szerdán. 9.1 pelláló képviselő ur által megjelölt iratokat a bizottság a pénzügyministeriumból beszerezte, megvizsgálta azokat, meghallgatta Korányi pénzügyminister urat és azokat a felelős szerveket, akik az egyes osztályokat vezetik s a behozatali engedélyek körül intézkedtek, és megállapította a bizottság azt, hogy a pénzügyministerium mindig csak a közhatóságoknak és közérdekű vállalatoknak, illetve cégeknek adott sóbehozatali engedélyt. Hogy mégis nem kívánatos egyének kerültek be szereplőként ezekbe a sóbehozatali ügyletekbe, ez tulaj donképen nem a pénzügyi kormány hibája vagy mulasztása volt, mert azok a hatóságok, amelyek megkapták a behozatali engedélyt, maguk jelölték meg közbenjárókként az illető egyéneket, igy tehát ez a kiválasztás az ő saját felelősségükre történt. Ezeknek az egyéneknek megbízatását nem vizsgálhatta felül a pénzügyi kormány és nagyon jóhiszeműen járt el akkor, amikor ezeknek a hatóságoknak megadta a behozatali engedélyt és tovább nem nézte azt, hogy ezek a hatóságok kivel bonyolítják le ezt az ügyletet. Ha valakit egyáltalában mulasztás terhel, ugy természetesen azok a hatóságok felelősek érte, hogy bizalmukat kire pazarolták, vagy kiket ajándékoztak meg azzal. A pénzügyi kormány azonban már az interpelláció elhangzása előtt azt az álláspontot foglalta el, hogy az ezután kiadandó behozatali engedélyeken a lebonyolító nevét sohase teszi ki, hanem kizárólag csak azokat a felhatalmazott hatóságokat nevezi meg, amelyek a behozatali engedélyt kapták. Ami a svájci szénaki vitelt illeti, ezzel, mint a harmadik csoport anyagával foglalkozott a bizottság és megállapította azt, hogy miután abban az időben Magyarországon bizonyos szénatermés-felesleg mutatkozott, viszont az ország áliatállománya elsilányult és pótlásra, frissítésre várt, tehát érdekében volt a kormánynak, hogy ezt az állatállományt pótolja és nemesitse, amit pedig csak idegen valuta ellenében tehetett meg. Épen ezért vállalkozott arra a kormány, hogy Svájcba szénakivitelre engedélyt ad, aminek ellenében azután idegen valutát kap s az idegen- valuta egy része erejéig állatállományunkat felfrissítő anyag jöhet be az országba. Hogy ez a lebonyolítás egységes legyen és visszaélések, zavarok ne származhassanak, a kivitel jogát a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének adta meg a kormány és pedig azért, mert a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a kormány által adott megbízások alapján már évtizedek óta foglalkozott ügyletek lebonyolításával. Az interpelláló képviselő ur által felhozott az a körülmény, hogy Rubinek Gyula földmivelésügyi minister most evvel az elvvel szakítva, egy Patak Gyula nevű egyénnek is adott 3000 vagon széna kivitelére engedélyt, illetve annak eladására felhatalmazást, ellentmondani látszik annak az elvnek, amely a kormányt a szénakivitel kérdésében vezette.