Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-116

92 A Nemzetgyűlés 116, ülése 1920, A bizottság azonban ennek az esetnek körülményeit megvizsgálta és megállapitbtta azt, bogy tény, igaz, hogy egy Patak Gyula nevű egyén kapott Rubinek Gyula földmivelésügyi ministertől 3000 vagon széna eladásának köz­vetítésére szóló engedélyt. A kihallgatott föld­mivelésügyi minister előadta, hogy nála meg­jelent Patak Gyula és produkálta Friedrich Istvánnak, a volt hadügyministernek egy ajánló­levelét, amelyben benne foglaltatott az, hogy Patak Gyula egyéb, az országra fontos beszer­zések céljából is megy ki Svájcba, tehát támo­gassa őt a földmivelésügyi minister és adja meg neki a felhatalmazást szónaügyletek közvetíté­sére. A földmivelésügyi minister ezen ajánlás folytán nem tartotta szükségesnek Patak Gyula egyéniségét vizsgálni, és megadta neki a fel­hatalmazást ennek a szénaügyletnek a közvetí­tésére, kikötötte azonban azt, hogy ez a Patak Gyula által közvetített esetleges szénaeladási üzlet csak akkor válik perfektté, ha azt a földmivelésügyi minister jóváhagyta. Patak Gyula ezzel a felhatalmazással ki is ment Svájcba, ott érintkezésbe lépett valami Bloch nevű céggel, és tőle kapott egy ajánla­tot, amelyet bemutatott a földmivelésügyi mi­nisternek, aki azonban ezt az ajanlatot feltéte­leinél fogva nem tartotta elfogadhatónak, mert kereskedelmi szempontból az országra nézve előnytelen volt, s ezért utasította Patak Gyulát, hogy menjen a Mezőgazdákhoz. A Mezőgazdák­nál azután Patak Gyula igényelte az ő eddigi fáradságának ellenértékét és 12.300 svájci fran­kot követelt, amit túlságos 'soknak találtak, és igy Rubinek nem utasitásképen, hanem mintegy tájékoztatásképen azt irta a Mezőgazdák Szövet­kezetének, hogy miután kétségtelen, hogy Patak valami ténykedést kifejtett, adjanak neki 100.000 koronát — ami csak 2—3.000 svájci franknak felelt meg — teljes kielégitésképen egész fára­dozásáért. A parlamenti bizottság Reischl Richárd és Lipták Pál képviselőket mint szakértőket küldte ki ennek az ügyletnek megvizsgálására, és ezek a szakértők megállapították, hogy ugy formaszerüleg, mint anyagilag is az országra nézve teljesen korrekt és előnyös volt az az ügylet, amelyet a Magyar Mezőgazdák kötöttek a svájci cégekkel, és hogy ezt teljesen nem bonyolították le, és igy ez nem eredményezte az országra nézve azt az előnyt, amelyet tőle vártak, ez nem az ügyletkötésnek, az abban szereplő egyéneknek és a szerződés feltételeinek tudható be, hanem annak, hogy az idő előre­haladottsága folytán a tavasszal beállott körül­mények, azonkívül az is, hogy időközben Romániá­ból, Olaszországból, Cseh-Szlovákiából és Jugo­szláviából nagyobb mennyiségű széna jött a svájci piacra, feleslegessé tették Svájcra nézve a nagyobb széna-importot, igy tehát ők kerestek alkalmat arra, hogy ebből az ügyletből ki­bújjanak. évi október hó 20-án, szerdán. Ezt egy per keretében találták meg, amely még most sincs befejezve s amelyben kifogásol­ták a szállított széna minőségét, azonban a bizottság megállapítása szerint már csak egy körülmény is, hogy ez az állítólag rossz­minőségü széna az akkori viszonyoknak meg­felelően magas áron kelt el a határállomáson hatósági árverés utján is, valószínűvé, sőt két­ségtelenné teszi azt, hogy a társaság részéről nagyobb hiba nem követtetett el. A bizottság azonban ezt csak tájékoztatásul jelöli meg, mert nem tartja helyesnek, hogy birói döntés előtt belemenjen ennek a kérdésnek a vizsgálatába. A negyedik csoportba osztályozott anyag lett volna az interpelláló képviselő ur által meg­jelölt egyes társaságok működésének külön-külön és azok összműködésének a megvizsgálása. Mi­után azonban a bizottság ugy találta, hogy az eddigi anyag figyelembevételével a kormány­hatóság és a politikailag felelős szervek részé­ről nem állapított meg olyan mulasztást, ame­lyért ezek felelősségre vonhatók lennének, vi­szont feltéve azt, hogy egyes társaságok részé­ről csakugyan követtettek el mulasztások, il­letve az egyes szereplő közegek részéről olyan visszaélések, amelyek megtorlásra várnának, ugy az interpelláló képviselő urnák, mint a Nemzet­gyűlés bármely tagjának módjában és jogában áll egy ilyen esetet a törvényes fórum előtt fel­jelentés tárgyává tenni, ezért a bizottság nem találta magát hivatottnak arra, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. T. Nemzetgyűlés ! Mindezek alapján meg­állapította a bizottság azt, hogy ha történtek is bizonyos helytelenségek és visszaélések, azok az akkori idők zavaros, rendetlen körülményeinek, nem pedig a parlamentnek felelős szervek helytelen vagy visszaélésszerű működésének tudhatók be ; és miután tényleg történtek visszaélések, a bizottság megállapította, hogy az interpelláló képviselő urat jóhiszeműség és a közérdek vezette és épen ezért, tekintettel a nemzet súlyos helyze­tére, tekintettel arra, hogy itt olyan sérelem nem követtetett el, amely országos kérdés tár­gyává volna teendő, javasolja az igen t. Nem­zetgyűlésnek, hogy a bizottságnak ezt a jelen­tését vegye tudomásul, a bizottságot eddigi el­járása után mentse fel a tiszte alól és e körül­mény felett a t. Nemzetgyűlés térjen napirendre. (Helyeslés.) Elnök : Kivan valaki szólni ? (Senki I) Ha senki sem kivan szólni, következik a határozat­hozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a kiküldött parlamenti vizs­gáló bizottság jelentését Lingauer Albin nemzet­gyűlési képviselő által a nyugatmagyarországi állatkivitel és cserekereskedelem, valamint a svájci szénakivitel és más közélelmezési vissza­élések kérdésében 1920. évi március 22-én a Nemzetgyűlés 15-ik ülésében előterjesztett inter­pelláció tárgyának megvizsgálása ügyében, igen vagy nem ? (Igen 0 A Nemzetgyűlés tudomásul

Next

/
Thumbnails
Contents