Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-116
«x, A Nemzetgyűlés 116. ülése 1920. évi október hó 20-án, szerdán. Mikovínyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés! Ez évi március 22-én Lingauer Albin képviselőtársunk interpellációt intézett a földmivelésügyi, közélelmezésügyi és pénzügyminister urakhoz a nyugatmagyarországi állatkivitei és cserekereskedelem és más, a közélelmezés terén előforduló visszásságok tárgyában. Az interpelláció következtében Rubinek Gyula földmivelésügyi minister parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldését kérte ezeknek a felhozott tényeknek és panaszoknak megvizsgálására. Ez a bizottság annak idején meg is választatott, ki is küldetett, működését megkezdte és jelentését több nehézség leküzdése után, amely nehézségek különösen az iratok beszerzésében nyilvánultak meg, 1920 július 8-án be is terjesztette a Nemzetgyűlésnek. Ez a jelentés annak idején szétosztatott, és ma az idők rohanásában és az események fontossága mellett tulajdonképen nem is volna talán hivatásom az, hogy ezt a jelentést szövegében és tartalmában megismételjem, mert hiszen ezt t. képviselőtársaim mindnyájan olvasták, a Nemzetgyűlés minden tagja foglalkozott vele. Mégis tekintve azt, hogy lehetnek olyanok, akik elfoglaltságuk mellett nem foglalkozhattak a kellő részletességgel ezzel a jelentéssel, röviden néhány szóval vázolni fogom a parlamenti vizsgálóbizottság működését, annak eredményét és a bizottság javaslatát. A parlamenti vizsgálóbizottság a vizsgálat anyagának megállapítása után azt négy főcsoportra osztotta. Nevezetesen a nyugatmagyarországi állatkivitel és cserekereskedelem az első csoportban foglalt helyet ; azután az interpellációban foglalt bizonyos sóbehozatali visszásságok a második csoportba helyeztettek el; a harmadik csoport anyagaként foglalkozott a bizottság a svájci szénakivitel kérdésével s mint a negyedik csoport anyagát vizsgálat tárgyává tette a bizottság az interpellációban megjelölt egyes részvénytársaságok és egyesülések működését és azoknak eredményét. Ennek a beosztásnak a fonalát követve, elsősorban a nyugatmagyarországi állatkivitel és cserekereskedelem kérdésével foglalkozott a bizottság s ezen a téren megállapította a következőket : 1919-ben a kommunizmus megszűnése után természetszerűleg bizonyos fejetlenség állott be az országban, amely fejetlenség káros következményeivel szemben a helyi szervek, figyelemmel a helyi szükségletekre és azokra a parancsoló szempontokra, amelyek az egyes vidékek megnyugtatását irányították, önmaguk iparkodtak olyan intézkedéseket tenni, amelyek nem mindenkor feleltek meg a rendeletnek és a törvényszerűségeknek. így pl. Nyugat-Magyarország kormánybiztossága és törvényhatóságai azon felismert körülmény hatása alatt, hogy Nyugat-Magyarországnak bizonyos ipari cikkekre volt szüksége, viszont Ausztria élelmiszer hiányában állatokat kivánt a közeli szomszédságból, a ministerium engedélyének bevárása nélkül lebonyolítottak bizonyos állatkereskedelmet, állatkivitelt. Ezek a törvény által nem szankcionált intézkedések a szükségszerűségben, annak parancsoló voltában találták meg magyarázatukat, úgyhogy mikor később a román megszállás megszűnése után a magyar kormány erről tudomást szerzett, — miután egyes helyi szervek, és pedig nemcsak hatóságok, hanem inkább olyan kereskedők, akik saját érdekeiket sértve érezték a kormánybiztosságnak a ministerium által jóvá nem hagyott intézkedései által, panaszt tettek — nem zárkózhatott el ez elől a kormány, beavatkozott ebbe és intézkedett, hogy ezek az engedélyek tovább az ő hozzájárulása nélkül ne legyenek kiadhatók, betiltotta ezeknek a kiadását, s csak annyiban ismerte el azokat, amennyiben a nyugatmagyarországi kormánybiztosság akkor már átvett Ausztriától bizonyos olyan iparcikkeket, amelyeknek rekompenzációját még nem szállította le ; ennek erejéig utólagosan megengedte a kormányhatóság a kivitelt, egyebekben pedig mindig feltételként kötötte ki a hozzájárulását. Igen természetes, hogy az érintkezés nehézségei éreztették a hatásukat annyiban, hogy ez a cserekereskedelem akkor, amikor nem a kormánybiztosság és a törvényhatóság közvetlenül intézték el az engedélykiadásokat, bizonyos nehézségeket szenvedett, ezek a csereüzletek lassabban történtek és redukálódtak. De ennek oka nemcsak a kormány intézkedésében, hanem abban is található, hogy a konjunkturális viszonyok változtak, s épen azért az, hogy kevesebb állat került kivitelre és kevesebb valuta jött be érte az országba, nem tudható be kizárólag a kormány közbevető intézkedéseinek. Igen természetes az, hogy az idők rendkívülisége és tagadhatatlanul zavaros volta alkalmat adott egyes lelkiismeretlen embereknek arra, hogy a zavarosban halásszanak s igy ezzel a kereskedelemmel kapcsolatban kifejlődött egy illegitim kivitel is, egy marhacsempészet. Ez adta tulajdonképen az okot és az alapot arra, hogy az interpelláló képviselő ur a kormányhoz fordult. Megállapította azonban a bizottság azt, hogy ennek a csempészetnek az ellenőrzésére és a megszüntetésére mindent elkövetett a kormány s mindent elkövettek a helyi szervek, különösen a katonaság, azok az alakulatok, amelyek Nyugat-Magyarország határait őrizték s különösen ezeknek tudható be az, hogy ennek a csempészetnek a mérve azután hamarosan csökkent. Az adatoknak, különösen a beérkezett ira'. toknak a megvizsgálásából és a tanuk kihallgatásából megállapította végeredményként a bizottság azt, hogy fordultak ugyan elő olyan sajná| latos körülmények, amelyek feltétlenül egyesekí nek illegitim hasznát és a nemzet hátrányát | idézték elő, ezekért azonban a kormány hatóság | felelőssé nem tehető 3 mert amint tudomására [ jutottak azok a visszásságok, amelyek az idők
