Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-115

A Nemzetgyűlés 115. ülése 1920. évi október hó 15-én, pénteken. 85 Azt mondta a jegyző : semmi közöm hozzá, kisgazdapárti képviselő kellett, azok csinálták, menjenek hozzá. (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Taszler Béla : Borzasztó ! (Nagy zaj.) Forgács Miklós: Ez igy van, minden képviselőtársam meggyőződhet erről. Balla Aladár: Megbukik ez a kormány, ha ilyent tür. (Folytonos zaj.) Szabóky Jenő (a baloldal felé): A ti pártotok ezzel korteskedik. (Nagy zaj balfelöl) Balla Aladár: Majd le fogjuk leplezni ezt! Hegedüs György : Nemzeti ajándékot adunk a munkásoknak ! Balla Aladár : Kaszinó nem parancsol többet ebben az országban. (Folytonos zaj.) Huszár Károly : Miért izgultok igy, mikor mi ezt helyeseljük? Balla Aladár: Nincsenek itt, akiknek szólok ! Szabóky Jenő : Az izgatókat internálni kell épugy, mint a kommunistákat. (Folytonos zaj.) Balla Aladár: Ez azért történik, mert azok a kisgazdák függetlenségiek, azoknak nem kell a császár. (Nagy zaj.) Huszár Károly: Ez műharag, hiszen egyetértünk ! Elnök: Tessék folytatni! Forgács Miklós : Amikor arról van szó, hogy Magyarországon a rendet, az egyetértést, a kereszténységet, a magyar nemzeti egységet ápoljuk, mindig lesznek olyanok, akik keresik azt, hogy a mai kormányzati rendet hogyan borithatják fel. Az anélkül is izgékony és meg nem elégedett néppel tehát a jegyzőnek nem igy kell beszélnie, hanem azt kell mondania : Kézzé barátom, ez a kormány rendelete, szükség van erre, szükség van arra, igyekezzék megcsinálni a kérvényt és járjon el ugy, ahogy kell. (Ugy van! jobbfelöl.) Van egy másik momentum is, amely nagyon káros kihatással van. Mi magunkévá tettük — hiszen nem is kellett magunkévá tenni — a kereszténységet, mert a mienk is volt, de amikor a két párt egyesült, keresztény egyesült kisgazda-földmives'párt lettünk. Amint tehát nekem kötelességem az első jelszót, hogy kereszténység, megvédeni, épugy kötelessége azoknak az embereknek is megvédeni a kisgazda- és földmivesosztályt. Hegyeshalmy Lajos : Hát ki nem teszi azt ? Forgács Miklós : Mindjárt megmondom. Az a szegény ember a falun, mert, sajnos, ott is vannak ilyenek, hallja, hogy vannak jótékonysági akciók a külföldön, hogy mit gyűjtöttek számunkra külföldön, de a falu még nem kapott egy szál cérnát, vagy egy tűt se belőle. (Zaj.) Huszár Károly : Ez nem igaz, mert én menynyit adtam a falura is. Neked nem adtam, mert nem volt rá szükséged. Forgács Miklós : Nem is azt rovom fel, hogy nem adtak, de én ugy gondolom, hogy nemcsak ezt az egy várost ismeri el a külföld magyarnak, hanem az ország többi részét is. Kerekes Mihály : Azt mondták, hogy a falun nem adnak a szegénynek, csak a tisztviselőnek. Forgács Miklós: A szegény ember, ha foltozni akart, elment az üzletbe, vett a hóna alá 4—5 cső kukoricát, hogy adjon neki Náci bácsi egy tüt, vagy cérnát. Ez azt válaszolja : miért adjak én tüt a maga kukoricájáért, hogy aztán tőlem azt elrekvirálják; lássák, ez a keresztény kurzus. O is beledobta tehát, hogy ez a rendszer nem kell, hogy bosszantsa azt az embert és szitsa az elégedetlenséget. Ahelyett tehát, hogy igazán a keresztény kurzus alapján állnánk, hogy a szegény ember is meg tudjon élni, mindig az ellenkezője történik. Jó pár héttel ezelőtt Graal Gaszton t. képviselőtársunk, — én ugyan nem voltam jelen azon az ülésen, de hallottam és tapasztalom is ugy kifelé — lehet, hogy a tisztviselők szerint tűlszigoru kritikát gyakorolt velük szemben, megengedem, de a falu a tisztviselőben nem lát mást, csak aki a falujában van, a papját, ^ a jegyzőjét, a tanítóját. Most mi történt? Ok mint tisztviselők szerepelnek a tisztviselői ellátásban. Ha a jegyzőnek 100, a tanítónak 30, a papnak megint 100 hold földje van, azért mérik az ő részükre a fejkvóta szerint járó lisztet, megkapják a cukrot és a szegény falusi ember, akinek semmije sincs, látja, hogy az itteni tisztviselőnek mérnek mindent, annak is, akinek 100 hold földje van. Nem azt mondom, hogy ne adjanak a tisztviselőnek, adjanak annak, aki rá van szorulva, de töröljék az ilyen ellátásból azokat, akiknek olyan vagyonuk van, hogy három kisgazdának sincs olyan vagyona. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Az rossz vért szül az ellátatlanok előtt, hogy az ilyen tisztviselők is ellátásban részesülnek. Ezt is orvosolni kell. Sok ilyenről lehetne nagy általánosságban beszélni. Nem értem, hogy épen a falu népe miért érdemli meg azt, hogy minden ilyen rendelet csak őt sújtsa. Hiszen nem követett el semmiféle bűnt, vagy hibát sem a múltban, sem a jelenben, miért nem fordítanak figyelmet őrá is. Mondok egy példát. Két hónapja annak, hogy a falu ellátatlanjai nem kaptak semmi lisztet, csak várják, hogy kapjanak. Nem mondom, hogy ez mindenütt igy van, de sok helyen, és ha egy község már meg is kapott 3 métermázsát, de 27 kilométerre kellett érte fuvart küldeni, holott a malom a falu végén van. Az árát épugy megfizeti mint más, de a fuvart még külön meg keli fizetnie. Azonfelül beígértünk 10 kilós fejkvótát és jól mondja a közélelmezési minister ur, hogy nem muszáj a nullás lisztet átvenni, de nem kap helyette mást. Ha tehát levonjuk a nullás lisztet, marad négy és fél, vagy öt kiló lisztje. Tessék ebből egy hónapban megélni, ha megkapta, de sok helyen még ezt sem kapták meg. Ugye ez mind elégedetlenséget szül ott, és erre azután azok, akik