Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-115
82 A Nemzetgyűlés 115. ütése 1920, T. Nemzetgyűlés ! Ha azt méltóztatnak gondolni, liogy. nem lesz rá szükség, akkor én mély tisztelettel vagyok ezen kijelentés iránt, azonban méltóztassanak megengedni, bogy én, aki bent élek most már és látom pontosan, hogy mi az, ami szükséges, a saját állításomat ezzel szembeszegezhessem. Nemcsak hogy ez szükséges, hanem a legnagyobb takarékossággal kell élnem most, a fogyasztó év elején, hogy a fogyasztó év végén katasztrófába ne menjen bele az egész közélelmezés. Mert én most pazarul bánhatnék a készletekkel, hiszen az a körülbelül másfél millió métermázsa, amely nemes magból bejött, nem fogy el mindjárt. Lehetnék most jó ember, mint közélelmezési minister, mindenkinek a kívánságát teljesíthetném, mert megvan a készletem. Mi volna azonban ez ? Rablógazdálkodás. Jó ember lennék most és nagyon rossz ember kellemi, hogy legyek néhány hónap múlva, mikor még a szűkös fejkvótákat sem tudnám kiadni, nem tudná kiadni a rendszer a tavaszi hónapokban, amikor pedig a legnagyobb szükség van arra. hogy a munkába induló ember az ellátását, a kenyerét megkapja, (Ugy van!) Azt hiszem, hogy ezen fejtegetések alapján a választ megadhatom a konkrét kérdésre (olvassa) : »Mi az alapja annak az egész ország területén szájról-szájra járó hirnek, hogy a minister ur ujabb mennyiségű búza- és rozskontingenst vetett ki a községekre és hogy ezt katonai rekvirálással fogja behajtani?« Azt hiszem, erre a választ megadtam fejtegetéseimben. A további kérdés (olvassa): »Hajlandó-e a minister ur ezen ügyben az ország gazdatársadalmát megnyugtatni ?« T. Nemzetgyűlés ! Ha én azzal, hogy a lelkemet a két tényeiembe téve körülhordoznám, meg tudnám nyugtatni az ország gazdatársadalmát, akkor erre készséggel hajlandó volnék. Ne azt méltóztassék kérdezni, hogy hajlandó vagyok-e, hanem azt, hogy meg tudom-e nyugtatni ? Nem tudom megnyugtatni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zeőke Antal : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Először azzal kell foglalkoznom, hogy a minister ur azt mondta, hogy a Sedelmeyer-rendszer rossz. Ezt én elismerem, hogy ez a rendszer ugy, ahogy tervezve volt, nem volt kielégítő. Ezen rendszer szerint ugyebár holdanként ott, ahol három métermázsa volt a termés, be kellett volna szolgáltatni 80 —100 kilogrammot. Azonban ez a rendszer nem azért rendszer, hogy most mi az eredeti Sedelmeyer-rendszerhez ragaszkodjunk. Lehetett volna ezen rendszeren itt egy kis változtatást eszközölni, és pedig ugy, hogy a holdanként beszolgáltatandó mennyiséget felemeltük volna. Ha ezt csináltuk volna, . akkor olyan mennyiség jöhetett volna be, amely szükséges lett volna ahhoz, hogy ellássa a szigorúan vett ellátatlanokat. A 9-es bizottság tényévi október hó 15-én, pénteken. leg megváltoztatta az előző rendelettervezetet és ennek a rendeletnek a végrehajtását határozta el. azonban, ha megnézzük a 9-es bizottságnak és a Háznak határozatát, abban nemcsak ezt látjuk, hanem azt, hogy voltak abban még egyéb kikötések is. Például az is benne volt, hogy a falusi ellátatlanokat szemes gabonával kell kielégíteni. En nem reklamáltam ezt, mert ha reklamáltam volna, ugy, ahogy a rendelet kiadását a Ház elhatározta, akkor igazságtalan lettem volna, mert közben olyan dolgok adódtak elő, amelyeket akkor nem láttunk előre. Ha a tél tényleg erős lesz, akkor igen nagy bajok lehetnek a télen, azonban ne higyjük azt, hogy csak itt lehet baj a proletárok közt, baj lehet a vidéken is, és elsősorban a vidéket, az államfentartő elemeket kell megnyugtatnunk. Amikor el tudom látni az igazán rászorulókat, viszont ki tudom elégíteni azokat is, akiktől elveszem a gabonát, akkor ezt meg kell kísérelnem, meg kell tennem. A minister ur jószándékát elismerem, bízom benne, hogy mindez tényleg az ő legjobb indulatából és bölcs belátásából folyik, azonban azzal, hogy revízió alá vesszük a katasztert, még nem tettünk eleget mindennek. Ha a Ház azt határozta, hogy ezt a rendeletet adják ki, de azt látjuk, hogy a helyzet másként áll, mint akkor gondoltuk, akkor ezen is lehet változtatni. Ha a minister ur megengedi azt, hogy az ellátás biztosítva van, akkor az biztosítva van akkor is, ha én nem a hatóság utján kapom ezt az olcsó lisztet, hanem magam szerzem be. A minister ur megállapította azt, hogy a termés szűkösen elegendő lesz ahhoz, hogy az országot ellássa. Nekem szintén ennek tudatában az volt a szándékom, hogy a minister ur változtasson azon, hogy azok, akik be tudják szerezni akármilyen áron a gabonát, azok is maximális áron kapják és hogy azokat a hatóság ne lássa el, még pedig azért nem, mert ha a gabonának ára 500, illetőleg 400 korona, akkor tényleg méltányos az, hogy az iparcikkekért szintén ennek arányában maximálják. Amikor az iparcikkek árát nem maximálják, akkor nekem kötelességem azt kívánni, hogy az igazságot alkalmazzuk és ne maximáljuk a termeivények árát sem. Ezt csak akkor érjük el, ha azokat, akik el tudják magukat látni, az állam nem fogja ellátni. Nem kérek most határozott választ ebben az ügyben, mert ezek a kérdések előtanulmányt igényelnek. En a minister ur személye iránt bizalommal vagyok, azonban kérem, hogy ezt tegye alapos megfontolás tárgyává. Tudom, hogy a minister ur jószándéku, elhiszem, hogy elmenne az országban minden egyes emberhez, hogy megmagyarázza, hogy az ő helyzete ilyen kényszerhelyzet, talán azt is elhiszem, hogy ez tényleg legjobb akaratából következik, azonban kérem a minister
