Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-115

1è A Nemzetgyűlés 115. illése 1920, A közélelmezési politikának, ugy amint én azt megkonstruáltam magamnak, két fő alapelve van. Az egyik az ország ellátatlanjai részére szükséges kenyér biztosítása, a másik pedig annak rendkívül szigorú és gondos ellenőrzése, hogy a nép kenyere, — mint ahogy a nép nevezi •— tényleg az igazi ellátatlanok kezébe kerül]ön. Ami az első kérdést illeti, igen nagy nehézségekkel kellett, kell most is

s és fog kelleni a jövőben is megküzdenünk. Nagyon jól méltóztatnak tudni azt, hogy a Nemzetgyűlés bölcsessége annakidején épen azért változtatta meg a közélelmezési politikának hivatali elődöm által lefektetett alapjait, mert a termés, sajnos, nem váltotta be azokat a meglehetősen virágos reményeket, melyeket májustól kezdve a terméshez fűztek és amely virágos remények alapján adatott ki hivatali elődöm által a Sedlmayer-féle rendszer szerint az adógabonára vonatkozó rendelet. Amint átvettem a ministeriumotj azonnal a legszorgosabb vizsgálat tárgyává, tettem az összes ténylegességeket, az összes lehetőségeket, valamint azokat a valószínűségeket is, melyeket feltétlenül ki kellett kerülnünk, ha nem akartuk a közélelmezés politikáját katasztrófához vinni. Mindenekelőtt sajnálattal kellett megállapítanom azt, hogy a Sedlmayer-féle kivetési rendszerrel az ország megközelítő számban megállapított ellátatlanjai részére a kenyeret legfeljebb 3—4 hónapra lehetett volna biztosítani. Es mivel a kilencesbizottság javaslata alapján az országgyűlés bölcsessége mondotta ki azt, hogy a kenyeret feltétlenül biztositani kell, ennek volt a közvetlen következménye az, hogy a szűkösen kiesett egész termést zár alá kellett venni. Ki kellett kapcsolni mindenféle valutajavitó reménységet a terméssel kapcsolatban és ki kellett mondani azt, hogy a gazdának vetőmagszükségletén, valamint a saját kenyérszükségletén felül lévő termésfeleslegét az ország ellátása szempontjából igénybe kell venni. Ezen az alapon kellett nekem elindulnom és mivel megállapítottam azt, hogy egyrészt a termés az országban megvan kielégítő mennyiségben, másrészt a termésbegyűjtést elrendelő, hivatali elődöm által megkezdett rendszer a kenyeret nem tudja biztositani az egész fogyasztói évre, kénytelen voltam ar^a az alapra helyezkedni, hogy az Országgyűlés utasítása alapján a kormány rendeletével kezembe adott hatalom alapjára állva, megpróbáljam kiegészíteni a megelőző rendszert a kontingentálási rendszerrel és megpróbáljam igénybe venni azt a mennyiséget és csakis azt a mennyiséget a termelőktői, amely mennyiség nélkül feltétlenül és nyitott szemmel katasztrófába rohan az ország közélelmezése. Hogy a számadatokat is nagyjában előadjam, t. Nemzetgyűlés, meg kell állapítani azt, hogy körülbelül 52.000 vaggon emberi élelemre alkalmas szemes terményre van szükség, hogy az ellátatlanokat a hadsereggel együtt az egész fogyasztó évben ellássuk. Vezető gondolatom az volt, hogy a fogyasztó év elején és a termő év évi október hó 15-én, pénteken. végén, amikor még a nyersterménykészletek megvannak, meg kell fogni egyszerre azt a mennyiséget, amely szükséges az egész fogyasztó év ellátására és amennyiben azon felül még volnának némi mennyiségek a termelőnél, kijelenthesse a kormány, hogy azokra többé igényt nem fog tartam. Vagyis az én közélelmezési politikámnak ennél az első pillérénél az a vezető gondolatom, hogy egyszer kérek és többször nem akarok kérni. Most egyszerre akarom begyűjteni az egész fogyasztó évre szükséges mennyiséget, nehogy előálljon megint az az eset, hogy nem lévén kenyér az országban, szükséges legyen januárban, februárban és a további hónapokban, szóval a fogyasztó év második felében, mint ahogy az megtörtént a múltban, négyszer-ötször egymásután rekvirálni és szuronyheggyel kipiszkálni azokat a nyomorult maradékokat a termelő hombárjából és kamrájából. (Egy hang jobb jelöl : Nem lesz az idén !) T. Nemzetg}áilés ! Hogy ezt az eredményt elérjem, amely gondolatban egyetért velem e Ház minden tagja, hogy t. i. a termelőt védjem a további molesztálásoktól és hogy neki magának biztosítsam esetleges feleslegének szabad értékesítését, el kellett rendelnem az u. n. kontin gentalast. Végre is, t. Nemzetgyűlés, az igazság ez : ha a megelőző rendszer nem ad elég kenyeret és ha a termés tényleg megvan, akkor nekünk be kell gyűjteni bárminő rendszerrel azt a kenyeret, amelyre okvetlenül szükség van. Én enélkül nem vállalhatom a felelősséget, mert a felelősség épen a közélelmezési politikában rendkívül nagy és csakugyan a történelmi lelkiismerethez tartozik. Azt nagyon jól méltóztatnak tudni és bölcsen tudja a Ház minden egyes tagja, hogy Magyarország jelen helyzetében — nem akarok sokat mondani, csak ann}dt mondok — ebben a törté nelmi várakozásokkal, vágyakozásokkal és könynyekkel teli esztendőben a közélelmezés zavartalan ellátása, szóval az ország rendje, csendje, robbanásmentes élete a gyomor kérdésén messze túlmenő faj súllyal és jelentőséggel rendelkezik. (Ugy van! Ugy van!) Ha itt rend van ebben az egész esztendőben, akkor nemcsak a rend az érték, nemcsak az az érték, hogy a gazdasági életünk mégis csak kezd majd lassan-lassan megint virágjába szökni, vagy legalább is csírázni kezd ez után a rendkívül súlyos deres tél után, hanem azon túlmenőleg a mi várakozásainkat is talán épen az a feltétel tudja valamiképen reálissá tenni, hogy itt bent az országban rend és csend, fegyelem és befelé koncentráló erő mutatkozzék. Dinich Vidor: Jogrend és törvénytisztelet! Vass József közélelmezésügyi minister: Ez a kenyértől elválaszthatatlan, gondolom, ebben nem mond nekem senki ellent. És hogy valami képen ne történjék megint az aktákkal való kormányzás, hogy ne a papiros zizegése, ne a kiadott akták zizegése legyen az egyedüli irányi tója minden, a vidéken lévő állami közegnek, elmentem magam minden egyes törvényhatóság központjába. Minden megyét, — kivéve hármat, amelyekre még