Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-115

A Nemzetgyűlés 115. ülése 1920. évi október hó 15-én, pénteken. 79 nem futotta az idő — minden törvényhatósági jogú várost személyesen meglátogattam, össze­hívtam az illető törvényhatóság tisztviselőit, a gazdasági előadókat, a kis- és nagytermelők közül egynéhányat, akikben összpontosul a többiek bizalma és megkérdeztem őket hogy az illető tör­vényhatóság területének mennyi volt a termése, mennyi a bevetett te::ület, mennyi az ő becslésük sze.int a termésátlag az egész, járásban, megyében, törvényhatóságban. Felfedtem előttük az ország helyzetét, megmondottam, hogy mire van szük­ségünk és feltettem a kérdést : mennyivel tudnak effektive és nem Ígéretben hozzájárulni az ország kenyeréhez. Személyes megbeszélések alapján, hosszú alkudozásokkal, valóságos szatócskodás alapján megállapítottam a megyének, törvényható­ságnak kontingensét az ő bemondásaik alapján. Ezekkel a kontingensekkel, t. Nemzetgyűlés, sikerülni fog az ország ellátását az egész esztendőre biztosítani. (Éljenzés.) Ezeknek a kontingensek­nek azonban be kell jönniök. Mivel megállapítot­tam személyesen, hogy a kontingensnek meg­felelő termésmennyiség minden egyes törvényható­ság területén de facto megvan, begyüj thető, épen azért mondom regulaképen, hogy ennek a mennyiségnek be kell jönnie, mert kenyérnek ebben az országban kell lenni, ettől nem lehet eltérni. (Elénk helyeslés.) Ha tehát azt kérdezik tőlem, igen t. Nemzet­gyűlés, hogy rekvirálok-e én, igen vagy nem, az én válaszom erre tulaj donképen bifurkáló. Mert mit nevezünk rekvirálásnak ? Rekvirálni latinul annyit jelent, mint a magam részére kívánni, megkeresni, követelni. Ha tehát igy veszem a rekvi­rálás szót az eredeti jelentőségében, akkor azt kell mondanom, hogy amint az adófizetés rekvirálás, épen ugy a Sedlmayer-féle, nagyatádi Szabó-féle rendszer rekvirálás és a Vass minister által kiadott kontingentáló rendszer is rekvirálás, mert hiszen az állam részére kénytelen vagyok igénybe venni bizonyos mennyiségeket. Ez rekvirálás. Ha tehát ilyen értelemben méltóztatnak kérdezni, hogy van-e rekvirálás, azt felelem rá candide és őszintén, hogy igenis van rekvirálás. Ha ellenben a rekvirálás szónak az a másik értelme vétetik, hogy kiküldök 24 vagy 48 kato­nát és azok szuronyheggyel piszkálják ki a hom­bárból a gabonát és az éléstárból a kenyeret, erre azt kell mondanom, hogy megint kétfelé választom a feleletet. Az ország községeinek leg­nagyobb részében, 3400—3500 község legnagyobb részében — a saját utánanézésem és a központokból szerzett információk alapján mondott szám ez, amit mondok — reményem szerint háromezer községen jóval felül nem kell igy rekvirálni. Ellen­ben, ahol renitencia fog mutatkozni, oda felelős­ségem teljes tudatában és mérsékléssel el fogom küldeni legmegbízhatóbb embereimet, nézzék meg, hogy az alispán, főszolgabíró, jegyző, hiva­talos közegek által oda kivetett mennyiség tény­leg megfelel-e az illető község, vagy gazda, nagy­vagy kisbirtokos teherbiróképességének, és ha azt fogják mondani, hogy nem, akkor leszállítom a kivetett kontingenst ; ha pedig azt fogják mon­dani, hogy igen, akkor be fogom hajtani, és ahol renitencia van, ott erőt fogok alkalmaztatni. (Helyeslés.) Mert el kell jönnie végre annak az idő­nek, amikor indokolatlan renitenciával szemben az államhatalom megmutatja a saját tekintélyét és azt érvényesiti. (Helyeslés half elől.) A másik kérdés : az ellátatlanok kérdése. Én a legteljesebb elismeréssel vagyok a magyar termelőközönség iránt, mert láttam mindenhol a kis- és nagytermelők részéről az áldozatra való hajlandóságot, és azt is megállapíthatom, hogy indokolt panaszok eseteit kivéve, ahol a láznak, a nyugtalanságnak maga az indokolt panasz a természetes oka, a mi józan magyar népünknél sehol sincs semmiféle nyugtalanság, kivéve, ha a nyugtalanságnak nem természetes okai vannak. (Ugy van ! half elől.) Vannak esetek, amikor sze­mélyesen magam megjelentem künn a vidéken, a községben a nép között, összehívtam őket, beszél­tem velük, hogjr különösen olyan helyeken, ahol szerencsétlen módra — bocsánatot kérek, az én szempontomból, aki nem politizálok, szerencsét­len módra — uj és uj választási izgalmaknak téte­tett ki a közönség, olyan helyeken hiába csillapí­tottam, hiába győztem meg a közönséget, a válasz­tási agitátorok és politikai brávók felborították a helyzetet, fellázították a szerencsétlen népet . ; . (Ugy van ! Ugy van ! !) Bodor György : Azt mondják, hogy azért van, mert kisgazdát választottak. (Zaj. Halljuk ! Hall­juk !) Vass József közélelmezésügyi minister: ... és így hozzák egyik-másik helyen nehéz viszonyok közé a Nemzetgyűlés tekintélyét épen ugy, mint az országét. (Ugy van!) Az az alap, amelyet bírált volt Zeőke Antal t. képviselőtársam az ellátatlanok kataszterére vonatkozólag, meghaladott álláspont. T. i. az or­szággyűlés utasította a kormányt arra, hogy az úgynevezett pénzben kifejezhető létminimumtól ne tegye függővé az ellátottság kérdését, mert ez végrehajthatatlan feladat elé állította volna a kor­mányt, hanem megbízza a kormány a közélelme­zésügyi ministert azzal a feladattal, hogy az igazi ellátatlanokat derítse fel, a katasztert készíttesse el, hogy mindenki, aki már valami módon ellátott, ellátottsága mértékéig kifésüitessék az ellátat­lanok sorából. Nagy Pá! : Akik ezt készítik, azok között is van duplán ellátott. (Derültség half elől.) Vass József közélelmezésügyi minister: Saj­nálattal kell nekem itt az ország szine előtt meg­állapítanom, hogy hat esztendő mulasztása — mondjuk igy — és a munkában való pontatlansága tornyosul elém mintegy óriási nagy feladat az ellátatlanok kataszterének összeállítása kőiül. Saját tanulmányaim alapján mondom : teljesen lehetetlen, hogy igaz legyen, hogy az ellátatlanok száma Magyarországon megközelíti, sőt — félek •— meghaladja a négymilliót. (Mozgás.)

Next

/
Thumbnails
Contents