Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-115
A Nemzetgyűlés 115. ülése 1920. évi október hó 15-én, pénteken. 79 nem futotta az idő — minden törvényhatósági jogú várost személyesen meglátogattam, összehívtam az illető törvényhatóság tisztviselőit, a gazdasági előadókat, a kis- és nagytermelők közül egynéhányat, akikben összpontosul a többiek bizalma és megkérdeztem őket hogy az illető törvényhatóság területének mennyi volt a termése, mennyi a bevetett te::ület, mennyi az ő becslésük sze.int a termésátlag az egész, járásban, megyében, törvényhatóságban. Felfedtem előttük az ország helyzetét, megmondottam, hogy mire van szükségünk és feltettem a kérdést : mennyivel tudnak effektive és nem Ígéretben hozzájárulni az ország kenyeréhez. Személyes megbeszélések alapján, hosszú alkudozásokkal, valóságos szatócskodás alapján megállapítottam a megyének, törvényhatóságnak kontingensét az ő bemondásaik alapján. Ezekkel a kontingensekkel, t. Nemzetgyűlés, sikerülni fog az ország ellátását az egész esztendőre biztosítani. (Éljenzés.) Ezeknek a kontingenseknek azonban be kell jönniök. Mivel megállapítottam személyesen, hogy a kontingensnek megfelelő termésmennyiség minden egyes törvényhatóság területén de facto megvan, begyüj thető, épen azért mondom regulaképen, hogy ennek a mennyiségnek be kell jönnie, mert kenyérnek ebben az országban kell lenni, ettől nem lehet eltérni. (Elénk helyeslés.) Ha tehát azt kérdezik tőlem, igen t. Nemzetgyűlés, hogy rekvirálok-e én, igen vagy nem, az én válaszom erre tulaj donképen bifurkáló. Mert mit nevezünk rekvirálásnak ? Rekvirálni latinul annyit jelent, mint a magam részére kívánni, megkeresni, követelni. Ha tehát igy veszem a rekvirálás szót az eredeti jelentőségében, akkor azt kell mondanom, hogy amint az adófizetés rekvirálás, épen ugy a Sedlmayer-féle, nagyatádi Szabó-féle rendszer rekvirálás és a Vass minister által kiadott kontingentáló rendszer is rekvirálás, mert hiszen az állam részére kénytelen vagyok igénybe venni bizonyos mennyiségeket. Ez rekvirálás. Ha tehát ilyen értelemben méltóztatnak kérdezni, hogy van-e rekvirálás, azt felelem rá candide és őszintén, hogy igenis van rekvirálás. Ha ellenben a rekvirálás szónak az a másik értelme vétetik, hogy kiküldök 24 vagy 48 katonát és azok szuronyheggyel piszkálják ki a hombárból a gabonát és az éléstárból a kenyeret, erre azt kell mondanom, hogy megint kétfelé választom a feleletet. Az ország községeinek legnagyobb részében, 3400—3500 község legnagyobb részében — a saját utánanézésem és a központokból szerzett információk alapján mondott szám ez, amit mondok — reményem szerint háromezer községen jóval felül nem kell igy rekvirálni. Ellenben, ahol renitencia fog mutatkozni, oda felelősségem teljes tudatában és mérsékléssel el fogom küldeni legmegbízhatóbb embereimet, nézzék meg, hogy az alispán, főszolgabíró, jegyző, hivatalos közegek által oda kivetett mennyiség tényleg megfelel-e az illető község, vagy gazda, nagyvagy kisbirtokos teherbiróképességének, és ha azt fogják mondani, hogy nem, akkor leszállítom a kivetett kontingenst ; ha pedig azt fogják mondani, hogy igen, akkor be fogom hajtani, és ahol renitencia van, ott erőt fogok alkalmaztatni. (Helyeslés.) Mert el kell jönnie végre annak az időnek, amikor indokolatlan renitenciával szemben az államhatalom megmutatja a saját tekintélyét és azt érvényesiti. (Helyeslés half elől.) A másik kérdés : az ellátatlanok kérdése. Én a legteljesebb elismeréssel vagyok a magyar termelőközönség iránt, mert láttam mindenhol a kis- és nagytermelők részéről az áldozatra való hajlandóságot, és azt is megállapíthatom, hogy indokolt panaszok eseteit kivéve, ahol a láznak, a nyugtalanságnak maga az indokolt panasz a természetes oka, a mi józan magyar népünknél sehol sincs semmiféle nyugtalanság, kivéve, ha a nyugtalanságnak nem természetes okai vannak. (Ugy van ! half elől.) Vannak esetek, amikor személyesen magam megjelentem künn a vidéken, a községben a nép között, összehívtam őket, beszéltem velük, hogjr különösen olyan helyeken, ahol szerencsétlen módra — bocsánatot kérek, az én szempontomból, aki nem politizálok, szerencsétlen módra — uj és uj választási izgalmaknak tétetett ki a közönség, olyan helyeken hiába csillapítottam, hiába győztem meg a közönséget, a választási agitátorok és politikai brávók felborították a helyzetet, fellázították a szerencsétlen népet . ; . (Ugy van ! Ugy van ! !) Bodor György : Azt mondják, hogy azért van, mert kisgazdát választottak. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Vass József közélelmezésügyi minister: ... és így hozzák egyik-másik helyen nehéz viszonyok közé a Nemzetgyűlés tekintélyét épen ugy, mint az országét. (Ugy van!) Az az alap, amelyet bírált volt Zeőke Antal t. képviselőtársam az ellátatlanok kataszterére vonatkozólag, meghaladott álláspont. T. i. az országgyűlés utasította a kormányt arra, hogy az úgynevezett pénzben kifejezhető létminimumtól ne tegye függővé az ellátottság kérdését, mert ez végrehajthatatlan feladat elé állította volna a kormányt, hanem megbízza a kormány a közélelmezésügyi ministert azzal a feladattal, hogy az igazi ellátatlanokat derítse fel, a katasztert készíttesse el, hogy mindenki, aki már valami módon ellátott, ellátottsága mértékéig kifésüitessék az ellátatlanok sorából. Nagy Pá! : Akik ezt készítik, azok között is van duplán ellátott. (Derültség half elől.) Vass József közélelmezésügyi minister: Sajnálattal kell nekem itt az ország szine előtt megállapítanom, hogy hat esztendő mulasztása — mondjuk igy — és a munkában való pontatlansága tornyosul elém mintegy óriási nagy feladat az ellátatlanok kataszterének összeállítása kőiül. Saját tanulmányaim alapján mondom : teljesen lehetetlen, hogy igaz legyen, hogy az ellátatlanok száma Magyarországon megközelíti, sőt — félek •— meghaladja a négymilliót. (Mozgás.)
