Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-115

76 A Nemzetgyűlés 115. ülése 192Ô. a három-négyszáz millió koronát, mert nem volt hajlandó, hogy ezt az összeget a nagytőkére rója ki. (Igaz! "Ugy van! Zaj) Ha ez megtörtént volna, ha ezt a rendeletet igy végrehajtottuk volna, akkor nem jutott volna idáig a dolog, akkor a nyugalom a vidéken, amely most lázban és a legnagyobb izgatottságban ól, helyreállt volna. Vass József közélelmezésügyi minister : Dehogy él lázban! Zeőke Antal : Ezen az izgatottságon nem lehet csodálkozni. Az első rendelet azt mondja a községnek, hogy be kell szolgáltatni kilenc vagon gabonát. Utána jön egy másik rendelet, amely ezt a mennyiséget felemeli harminc vaggonra. Mikor a község ezt is beszolgáltatja és a gazdák azt hiszik, hogy megtették kötelességüket, hogy áldozatot hoztak a hazáért, akkor pár hónap múlva ismét jön egy ujabb rendelet, amely azt mondja, hogy mindez csak pár hónapra volt elégséges, úgyhogy ujabb mennyiséget kell kivetni. Nem szabad igy bánni a néppel. Eddig én nem tapasztaltam választókerületemben azt, hogy valaki azt mondta volna, hogy »nem fogok termelni, ha elvesznek egy szemet is tőlünk«, de most már, sajnos, azt mondják, hogy csak annyi gabonát akarnak termelni, amennyi saját maguknak szükséges. (Igaz ! Ugy van !) Kellemetlen ezt nekem igy megállapítanom, mert mint nadrágos ember, nem tartozom a termelők osztályához. Engem senki sem vádolhat azzal, hogy olyan szempontból nézem ezt a kérdést, amely szempont rám nézve előnyös vagy hátrányos. Epen azért sokkal kényesebb a helyzetem, mikor ezt igy meg kell állapitanom. Kerületemben is látom, — de igy van mindenütt az országban — hogy igen nagy izgalom vett erőt a termelőkön, mert azt hallják hivatalos helyről, hogy ujabb és még hozzá igen erős, szigorú katonai rekvirálás előtt állunk. (Mozgás.) Megkérdeztem a közélelmezésügyi minister urat, hogy mi igaz ebből, és ő sajnálatomra azt a kijelentést tette tegnap, hogy az a mennyiség, amelyet az előző közélelmezésügyi minister ur vetett ki a községekre, nem elég, és igy az ellátatlanok részére ujabb mennyiséget kell kérnie. Taszler Béla : Szóval, az egész kormány iránt bizalmatlan ! Kerekes Mihály: Van benne valami! Orbók Attila : De tapintatosan adja be, finom ember ! Zeőke Antal : Azt elhiszem, hogy a mai rendszer mellett, amikor az ellátatlanok katasztere ilyen óriási nagy, ez a mennyiség nem elég. De ahogy az előző gabonarendeletben tervezve volt... Csernus Mihály: Az volt a hibás! Zeőke Antal : ... ha az főbb vonalaiban meg lett volna valósítva, akkor biztosra veszem, évi október hó 15-én, pénteken. hogy az a gabona, amely bejött volna, nagyjában fedezte volna az igazán arra szorulóknak, a szegényeknek szükségletét. Ezzel szemben valaki azt mondhatná, hogy akkor sem lett volna elég, mert akkor, amikor kivetették az egyes községekre ezeket a kontingenseket, az ország 3200 községéből jött legalább is 1800 község, amely azt kérte, hogy azt a holdanként kivetett mennyiséget, azt a 3—6 métermázsát, amelyet a hivatalos megállapítás kimondott, nem tudják beszállítani. Akkor én közel álltam a közélelmezésügyi ministeriumhoz és tudom, hogy tényleg igy volt. 1800 ilyen kérelem jött. A bizottságok ki is szálltak és ahol szükséges volt, segítettek. Azonban még emellett is lehetett volna módot találni arra, hogy az a mennyiség, amely végösszegben kontemplálva volt, bejöjjön az ellátatlanok részére, de természetesen nem kellett volna ezt az ujabb rendeletet kiadni, legalább nem igy. Ez az, amit én főképen kifogásolok. Csernus Mihály: Nem kellett volna megengedni, hogy a zsidók augusztusban megvegyék a búzát ! Meskó Zoltán : A kalocsai káptalannak nem kellett volna eladnia. (Zaj és nyugtalanság a Ház mindhét oldalán. Felkiáltások: Hát ez is zsidókérdés ?) Zeőke Antal : Vannak zsidók is, vannak keresztények is, akik megfizették volna a gabonát bármilyen magas áron, nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is. Van ott nagyon sok szabad keresetből élő úriember, akiknek nem kellene közellátást adniok, mert nincsenek hatósági ellátásra szorulva. Ezen az abnormis állapoton ugy lehet segíteni, hogy szigorú revizio alá vesszük az ellátatlanokat, (Helyeslés.) azonban nem bizottságok utján, amint azt egyik közbeszóló t. képviselőtársam mondotta, hanem olyan hivatalos hatósági közegek utján, akiket nem az odavaló vezető egyének közül, hanem a most fölös számban lévő tisztviselők közül az egyes ministeriumok megbíznak, akik pártatlanul vizsgálják meg az egyes eseteket és Ítélkeznek azokban. Csernus Mihály : Vegyen az állam gabonát Jugoszláviában is az ellátatlanok részére. (Zaj.) Zeőke Antal: Azt mondotta a közélelmezésügyi minister ur tegnap, hogy az ellátatlanok száma Magyarországon majdnem négy milliót tesz ki. Azonban, ha revízió alá vesszük, ha alaposan megvizsgáljuk az ellátatlanok kataszterét, ez körülbelül 500.000-rel tudja apasztani az ellátatlanok számát. Még ha ez megtörtének is, ezt a számot még akkor is igen nagynak, abnormálisnak tekintem. Magyarországon 3,500.000 ellátatlan akkor, amikor Magyarország lakossága hét millió, nem lehet. Vass József közélelmezésiigyi minister : Nyolcmillióháromszázezer ! Zeőke Antal : Még akkor sem lehet. Ha igazságosan fogják ezt a katasztert csinálni ; ha nem azok fogják csinálni,, akik abban maguk