Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-115

A Nemzetgyűlés 115. ülése 1920, minimális áron kapjanak búzát, rozsot. Én most sem tartom szégyenleni valónak, hogy azt mondtam a kerületemben, hogy igenis, a mai rendkívüli viszonyok mellett, amikor nem tudunk munkaalkalmat adni ezeknek a szegény munkanélkülieknek, legalább az életfentartásukhoz legszükségesebb gabonát adjuk meg nekik 150— 180, maximálisan 200 koronáért. Akkor azt hittem, hogy ha ilyen áron fogjuk adni a gabonát, akkor azok az emberek, akik nagy vagyonokat szereztek, a tőkések, a vállalkozók, a gyárosok — amint ez a közhangulatban is benne volt — áldozatot fognak hozni azért, hogy még nagyobb tőkét szerezhessenek azáltal, hogy itt rend van, s azt hittem, hogy a pénziigyminister ur igy hajlandó lesz majd annak idején azt a 300—400 millió koronát, amely ezeknek az ellátatlanoknak olcsó áron gabonához való juttatásához szükséges, rendelkezésre bocsátani. Ebben igen nagyon csalódtam. Már ezért is a lehető legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem a jelenlegi pénzügyminister ur iránt. (Mozgás balfelöl.) Barla-Szabó József: Én is! Zeőke Antal : Valaki azt a közbeszólást teszi, hogyan tehetek ilyen kijelentést akkor, mikor kormánypárti ember vagyok. Én az összkormány iránt jelenleg még bizalommal viseltetem, (Zaj.) azonban a pénzügyminister úrral szemben nem viseltetem bizalommal. (Derültség balfelöl.) Somogyi István : Parcellázzuk a kormányt ! Dinich Vidor : Ki kell lépni a kormányból ! Zeőke Antal : Már kezdettől fogva nem viseltettem iránta bizalommal. Hogy egyebet ne mondjak, lehetek-e bizalommal iránta akkor, mikor először elveszik a szegény embertől pár száz vagy pár ezer korona fehérpénze 75%-át, adnak helyébe kékpénzt ; ő hozzászerez pár száz korona ujabb kékpénzt, és mikor ez megvan, akkor a kékpénzből elvesznek ujabb 50%-ot? Drozdy Győző : De csak a faluét, a városé itt marad ! Zeőke Antal: Elvették mindenkiét! Akkor, mikor itt tulajdonképen 125%-t elvesznek, (Derültség.) én ezt nem találom valami finánczsenialitásnak. Griger Miklós : Pedig finánckapacitás, aki 100-ból 125-öt tud elvenni! Zeőke Antal : Hogy még tovább foglalkozzam a pénzügyminister úrral, ha megengedik, hogy foglalkozzam vele, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) én nem vagyok finánczseni és épen azért azt találtam volna természetesnek, hogy amikor az állam elveszi a pénz 50°/

0-át, csak akkor segit az állam a pénzügyi helyzeten, a gazdasági helyzeten, csak akkor szünteti meg az abnormális drágaságot, ha ezt az 50°/o-ot ugy használja fel, illetőleg nem használja fel, ahogy az a köznek használ. Én azt hittem laikus ember létemre, hogy ez az 50% egyszerűen kijön a forgalomból és akkor természetesnek találtam évi október hó 15-én, pénteken. 75 volna azt is, hogy ha ez kijön a forgalomból és nem viszik újból vissza, 50°/o-kal a drágaság alábbszáll. Ezzel szemben a pénzügyminister ur ezt a pénzt pár hónap múlva újból kidobta : akár ilyen, akár olyan címen kifizette az állampénztárból; az a pénz, amelyet ő beszedett, megvan az országban a nép között ; egy ujabb pénzügyi művelet előtt állunk, legalább is a kényszerhelyzet előtt állunk, és amikor azt hittük, hogy ha már igy történt a kényszerhelyzet folytán, hogy fizetéseket eszközöltek, akkor legalább nem fog más ujabb pénzt forgalomba hozni, mégis azt látjuk, hogy a kékpénzen kivül állandóan nyomják most is a postapénzt. Ilyen helyzetben ne várjuk azt, hogy a drágaság leszálljon, hogy olcsóbbodás álljon be, hanem előkészülhetünk ujabb drágulásra. Amikor a pénzügyminister maga mondja, hogy rossz a valutánk, hogy keveset ér a pénzünk, akkor ne várjunk javulást. Én érdeklődtem más országok helyzete iránt és azt láttam, hogy ha pl. Amerikában egy privát ember azt mondja, hogy a pénzünk csak ennyit ér, a pénzünk ilyen rossz, ott azt az embert megbotozzák, viszont nálunk hivatalos helyről állandóan olyan nyilatkozatokat tesznek, hogy a pénzünk nem ér semmit. Ez sem járul hozzá a pénzügyi és a gazdasági helyzet javulásához. Viszont, ha megnézzük a többi államokat, Franciaországban szintén csinálnak pénzlebélyegzést, de mindenki tudja, hogy ott nem ugy csinálják, mint itt a mi zsenink csinálta, hogy újból forgalomba dobja azt a pénzt, hanem közterekre akarják vinni azt a három milliárd koronát ^és ott a nyilvánosság előtt akarják elégetni. Én biztosra veszem, hogy ennek a három milliárd koronának elégetésével alábbszállnak majd az árak. Ha nézzük a termésrendeleteket, vissza kell hogy pillantsunk akármilyen röviden a közelmúltra. Mert az utóbbi időben két termésrendelet jelent meg. Az egyik az előző közélelmezési minister urnák, nagyatádi Szabó Istvánnak egy rendelete, mely minket részben kielégített. Az előbb is emiitettem, hogy nekünk az sem nagyon tetszett, hogy most újból elkommunizálják a termés egy részét, de ebbe mégis beletörődtünk volna és hoztunk volna ujabb áldozatot abban a hitben, hogy jól van, egy részét átadjuk közfogyasztásra minimális áron ugy, hogy azt aztán szintén minimális áron adják át a szegényeknek, de a másik részét viszont a termelő szabadon értékesíthesse és ebből pótolhassa azt a két-háromszáz koronás árat, azt a veszteségét, amely érte őt azon a mennyiségen, amelyet a szegényeknek adott át. Hogy ez a rendelet nem ment igy keresztül, hogy egy ujabb rendelet kiadása vált szükségessé, azt én nem e rendelet hiányosságának vagy rosszaságának tudom be, hanem annak, hogy a pénzügyminister ur nem adta oda azt