Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-115

74 A Nemzetgyűlés 115. ülése 1920. Miután a földbirtokreformot a Nemzetgyűlés sürgősen óhajtja letárgyalni, s miután a földbirtokreformot négy bizottság tárgyalja s igy ha a Nemzetgyűlés ülésezik, a bizottságok tárgyalása megakad, javaslom, hogy a t. Nemzetgyűlés legközelebbi ülését október 20-án, szerdán délelőtt 10 órakor tartsa a következő napirenddel : 1. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése ; 2. az indítvány- és interpellációs-könyv felolvasása; 3. a Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő ur által a nyugatmagyarországi állatkivitel és cserekereskedelem ügyében előterjesztett interpelláció tárgyának megvizsgálására kiküldött parlamenti vizsgáló-bizottság jelentése. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most áttérünk a sürgős interpellációk előterjesztésére. Következik Zeőke Antal. (Halljuk! Halljuk !) Zeőke -Antal : Mélyen t. Nemzetgyűlés! Amióta a legújabb gabonarendelet megjelent, mi városiak azt hittük, — legalább is itt a fővárosban — hogy a gabonarendelet most olyan helyzetet teremtett, amely az egész országot megnyugtatta. Megnyugodott a főváros és a városok lakossága, megnyugodott a termelőosztály s a gazdatársadalom. Akik ebben a hitben éltek, azok igen nagyon csalódtak. (TJgy van! a jobboldalon.) Ha kimegyünk a vidékre a termelők közé, akár a kisgazdák, akár a nagygazdák közé, nem hallunk egyebet, mint szemrehányást, panaszt. (TJgy van! jobbfelől.) Őszintén megvallom, hogy ezt a szemrehányást, ezt a panaszt jogosnak tartom. Barla-Szabó József: De mennyire! Ausztriába vittük a lisztet ! Zeöke Antal : Akkor, amikor ez a rendelet megjelent, a rendelet azt célozta, hogy az elláttatlanok hozzájussanak ahhoz a gabona- vagy lisztmennyiséghez, amely szükséges az ő egész évi ellátásukhoz, de a kilencesbizottság és a Nemzetgyűlés nem adott felhatalmazást arra, — legalább kimondottan nem — hogy mindenki, kivétel nélkül, el legyen látva ebben az országban. Mi akkor azt hittük, hogy az előző gabonarendeletből legalább az a rész fog megvalósulni, amely azt célozta, hogy az ellátatlanok közül azok, akiknek a vagyoni helyzete megengedi, hogy akármilyen magas árat is fizessenek azért a lisztért, amelyre szükségük van, meg fogják venni azt a lisztet akár hatósági utón igen magas áron, akár saját maguk szerzik be olyan áron és ott, ahogyan és ahol tudják. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ezek nem szerzik be s természetesen nem is fogják sohasem beszerezni saját maguk a gabonájukat, a lisztjüket, ha meg fogják azt kapni maximális áron, mert akkor nincs is szükségük arra, hogy beszerezévi október hó 15-én, pénteken. zék. De azt is látjuk, hogy amióta ez a rendszer van életben, nem akarják a gazdag emberek, a tőkések, nagybirtokosok, gyárosok, bankárok és általában azok, akik igen könnyen szerzik a pénzt, a vagyont, még a nullás lisztet sem vásárolni, nemhogy magasabb árakat fizessenek. Barla-Szabó József: Olcsóbban kapja a szabad forgalomban ! Zeőke Antal: Azt hittük, hogy ezek a gazdag emberek nem fognak egyebet tenni, mint állandóan nullás lisztet fognak vásárolni még a cselédségüknek is s hogy hajlandók lesznek megfizetni a 45 koronás nullás lisztet. Most pedig azt látjuk, — személyes tapasztalatból is tudom — hogy ezek a leggazdagabb emberek mégkevésbé hajlandók finomabb lisztet venni, mint mások, hanem épen ők tülekednek legjobban, hogy az olcsó, 2 korona 50 filléres lisztet vegyék meg, és pedig nagyobb mennyiségben, mint a mennyi kijár nekik. (TJgy van! a jobboldalon.) Mi a választások alatt, a választások előtt s a választások után is mindig szent hittel, meggyőződéssel hirdettük azt, hogy Magyarországon álljon helyre a normális élet, a rend, — természetesen a gazdasági rend is — és ennek egyik feltétele a termelőkre nézve az, hogy legyen itt szabad kereskedelem ; (Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) szűnjenek meg végre Magyarországon a maximálások és rekvirálások. (Helyeslés a jobboldalon). En kikapcsolom azt, hogy amikor háború van, amikor rendkívüli viszonyok vannak és ezek a rendkívüli viszonyok az államot bizonyos helyzet elé állítják, akkor az államnak magasabb érdekeket kell néznie és akkor semmi különöset sem találok abban, lia tőlem vagy bárkitől elveszik azt, amire a nemzet életérdekeire tekintettel szükség van, de ha a háború, alatt elvették elrekvirálták — mondhatnám talán azt is, hogy elkommunizálták •— a gabonát, ugy most, ha azt akarjuk, hogy a rend helyreálljon, ha mi mindenféle rendszerrel szakítani akarunk és szakítani akarunk a kommunizmussal is : azt mondom, hogy most már a gabonát sem szabad elkommunizálni, s adjuk meg a gazdasági életnek azt, ami nélkül ezt nem nevezhetjük életnek. Mondom, mi szent hittel, meggyőződéssel hirdettük azt, hogy Magyarországon nem lesz többé maximálás és rekvirálás, és hogy most mégis megjelentek ezek a rendeletek, hogy mégis belementünk abba, hogy a termésnek egy részét zár alá vegyék, azt mi — talán elveink feladása mellett — azért tettük, hogy elősegítsük a konszolidációt, a rendet; hogy könnyítsük a kormánynak és azoknak helyzetét, akik hivatva vannak arra, hogy Magyarországon teljes jogrendet teremtsenek; ezért mentünk bele abba, hogy legalább a termésnek egy része zár alá vétessék. Amikor ezt tettük, azt hittük, hogy ezzel elérjük azt, hogy azok a szegény emberek, akik hajlandók a szélsőségek felé menni, igen olcsó,