Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

496 A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920, Elnök: Szólásra következik? ! Gerencsér István jegyző : ScMachta Margit ! ! Schlachta Margit: T. Nemzetgyűlés! A 2. §-nak második és harmadik pontjához szeretnék módosító indítványt tenni. A második pont igy hangzik: »Mezőgazdasággal foglalkozó, földnélküli, önállóan kereső, önjogu férfimunkásoknak családonként legfeljebb az első fokban emiitett nagyságú törpebirtok«. A harmadik pont pedig azt mondja : »Mezőgazdasággal foglalkozó, önállóan kereső, önjogu törpebirtokos férfiaknak gazdaságaik kiegészítése véget...« stb. Ezt a két pontot akarnám módosíttatni. A második pontot igy: »Mezőgazdasággal foglalkozó földnélküli, önállóan kereső, önjogu munkásoknak...« stb.; a harmadik pontot pedig igy : »Mezőgazdasággal foglalkozó, önállóan kereső, önjogu törpebirtokosok gazdaságaik kiegészítése végett...« stb., vagyis a »férfi« szónak kihagyásával. Módosító indítványomat időkímélés szempontjából a következő kivonatban foglalom össze. A gazdasági összeomlásunk mindenkire sokszoros terheket ró és nagyon sok esetben a nőkre is, akik nagyon sokszor csaknem egyedüli családfen tartóvá lettek. Ha teljes igazsággal akarnók őket támogatni, akkor gyengeségük mértékében — amennyiben a nőt mindig gyengének minősítjük — nagyobb támogatást kellene adni nekik a boldogulásukhoz, mint az erősebbnek. Erről azonban nincs szó, csak arról, hogy kétszeres igazságtalanság a gyengének még megnehezíteni a boldogulás lehetőségét az erősebbel szemben. (Ugy van! a baloldalon.) Bizonyos esetekben azonban a férfiak jogainak csorbítása is az, ha ezt a pontot igy hagyjuk, és pedig a következő esetekben. Ha pl. az asszony családfentartó, a férjét is tartja, ha az teljesen munkaképtelen beteg, de mert nem hadirokkant, vagy — mondjuk — nem közszolgálati alkalmazott, vagy nyugdíjas, tehát a saját címén nem kaphatna földet, vagy pedig, mivel ez a szakasz csak az önjogu férfimunkásoknak biztosit törpebirtokot, elesnek a 18—20—22 éves fiúgyermekek, akik pedig haszonnal dolgozhatnak ott, két év múlva pedig már kifogyott az a föld, amelyből a faluban kaphatnának. De a még hadifogságban lévő férfiak jogát is sérti, mert biztos, hogy mire hazaérkeznek, kifogy a föld. Az pedig, ha elvben meg is áll, hogy más községben kaphassanak földet, a gyakorlatban ennek jelentősége nincs, mert tudjuk, hogy a költözködés most úgyszólván lehetetlen. Azt sem mondhatjuk, hogy majd megvédjük a távollévő jogát, mert jól tudjuk, hogy a távollévőnek nincs igaza. De ez a módosítás megegyezik a 4. ponttal is, amelynek szövegezése a földnélküli közszolgálati alkalmazottaknak és nem a földnélküli közszolgálati alkalmazott férfiaknak biztosit földet, tehát épen a 4. ponttal egybehangzó évi nov. hó 11-én, csütörtökön. volna az, ha a második ós harmadik pontnak szövegezése is ugyanígy szólna. Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy amúgy is kevés a föld és sok a jogigény, miért terjesszük ki a jogigénylők körét még jobban, de ugy gondolom, hogy olyan sokat szenvedtünk együtt, hogy most az, hogy kevés a föld, nem lehet jogalap arra, hogy egy kategória ilyen indokolással, hogy : azért mert nő, — kiessék. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Különben is ezen kis jogkiterjesztés folytán aránylag kevés többletet jelent az uj jogigénylőknek száma, ugy gondolom, inkább csak az elvi jelentőség miatt és a közös szenvedésben, a közös teherviselésben a szolidaritás kifejezéseképen szükséges ennek a két pontnak ilyen módosítása. Épen ezért tisztelettel kérem a Házat, hogy a második és harmadik pontot ilyen értelemben megváltoztatni szíveskedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Kerekes Mihály! Kerekes Mihály : T. Nemzetgyűlés ! En már az általános vitánál is hangoztattam, hogy egy társadalmi réteg kimaradt a felvettek közül. A 7. pontban mindenkit felsorolunk ugyan, akiknek földet juttathatunk, de innen kimaradt az ipari munkásság. Én az ipari munkásságnak biztosítani kívánnék bizonyos mennyiségű házhelyet ; földet nem, csak házhelyet. (Felkiáltások a jobboldalon : Benne van !) Hol ? Később megemlékezik a javaslat erről, de az ipari munkásságot nem emliti meg. Ha már egyszer adunk házhelyet és mindent, miért nem soroljuk fel a többi között az ipari munkásságot is, és miért mondjuk azt, hogy : akinek tisztességes keresete van, az házhelyet vehet. (Felkiáltások a jobboldalon : Pénzért !) Hiszen nem is ingyen akarjuk nekik adni. En azt hiszem, ezen túl vagyunk, mert már regi törvényeknek kellett volna az ipari munkásság részére garantálni, hogy gyárakat a városokban csak olyan engedéllyel építsenek, hogy a gyáros az . ipari munkásság részére házakat is ópit a gyár körül. Ezen a kérdésen azonban túl vagyunk. Magyarországon van igen sok tisztességes munkás, aki várja a földreformot, hogy egy kis házacskát építhessen. Ajánlom tehát éja pontul, hogy az ipari munkásoknak magánházak, családi házak építésére legalább 300 négyszögöl földet adjunk. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Van még egy javaslatom a 2. §-hoz. Nézetem szerint ugyanis, ott, ahol erdők vannak, legeltetés céljára a közbirtokossági alakulatoknak és községeknek erdőt kellene adni, ha erre mód van. (Helyeslés a jobboldalon.) Anélkül, hogy ezt részletesebben indokolnám, utalok arra, hogy pl. nálunk, Borsodban, sok olyan község van, amely csak azért van kizárva, mert állami erdők vannak, és ezért nem tud terjeszkedni, nem tud legelőt venni. Ott állami erdők vannak, nem is lábas erdők, hanem inkább