Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

4í>8 A Nemzetgyűlés 12fí. ölese 1920 biztos nyugdíj és teljesen nyugodt élet. Én ezt nem akarom a középbirtokosságnak bűnül felróni. de az helytelen felfogás volt, mert nem tartotta olyan nagy értéknek azt a földet, és ugy ok nem tudták ugy értékeim azt a földet, abogy a magyar föld megérdemelte volna. Nagyon sajnálatos — én őszintén megmondom, pedig nem voltam sohasem középbirtokos, nem is vagyok — hogy a középbirtokososztály annyira megfogyott Magyarországon, mert hiszen tulaj donképen ez volt a régi magyar vezetőosztály, ez volt az, amelyben a legkevesebb volt a bevándorolt, amely megmaradt magyar eredetiségében, amit a főúri rendről már nem lehet ilyen értelemben elmondani, mert igen sok be\ándorolt nagy ember lett magyar főúr és a nemzetközi érintkezés a fajkeveredést sokkal inkább lehetővé tette. A magyar középbirtokos volt az ősmagyarságnak megmaradt képviselője és nagyon sajnálatos, hogy ez a birtokososztály annyira tönkrement. De benne volt a magyar ember termeszeiének az a hátránya, az a Petőfi-féle pat opálos nemtörődömség... (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Gaal Gaszton : Lusta ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister:... az uri kényelem, sokszor a jövőről való nemgondoskodás . . . Dömötör Mihály : A többit elvégezték a hitelbörvényeink ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : ... és amit elismerek, hogy a közfunkciókat ingyen teljesítette saját jövedelméből és arra költötte el jövedelmének egy részét, hogy a közügyekben járt, vármegyei tiszti székeken és mindenütt. Csernus Mihály : És a politika ! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Elismerem ezt, de viszont láttam azt is, hogy bizony nagyon sokan olyanok mentek tönkre a középbirtokosság közül, akik utánozták és majmolták a nagybirtokost, az arisztokratát . . . Csernus Mihály : Ebben is sok igazsága van ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: ... ők is ugyanazt az uri életet akarták folytatni, ugyanúgy agarászni, lovagolni, monakó-áni akartak, mint a nagybirtokosok, az a középbirtok azonban nem állta ki azt a költekezést, lassanként lecsúszott. És egy sajátságos megállapítást tapasztaltam az életben. Egy nagyobb vagyonú ember, nagyobb birtokos, ha bármilyen körülmények között elvesztette birtokának egy részét, felét, vagy háromnegyed részét, úgyhogy még mindig marad neki annyi, amennyi a szegény ember szemüvegen nézve óriási nagy vagyon és soha az ő életében el nem érhető birtok, ami g az az alulról felfelé törekvő, a maga munkájával dolgozó kisember nagyon szerencsésnek és boldognak érzi magát és nagy jótéteménynek érzi, hogy az övé lehet az a birtok, addig az, aki a nagy vagyonból csúszott le arra, ami még szintén nagyon szép, tisztességes vagyon, azt már nem tudja megtartani. '. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. Nem tud belehelyezkedni abba, hogy szerényebb viszonyok között éljen, mint annakelőtte élt, nem tud belehelyezkedni abba, hogy a gazdatisztje helyett dolgozzék, — nem is a bérese helyett, hanem a gazdatisztje helyett — mondom, a gazdatisztje helyett nem birja ő maga vezetni gazdaságát, folytatni akarja régi életmódját, nem tudja megtartani azt a birtokot és középbirtokosaink igen nagy része ezen a módon ment annakidején tönkre. (Igaz! Ugy van

!- half elöl.) Rupert Rezső' : A kishitűség volt legnagyobb erényük ! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat gondoskodni kivan róla, hogj^ ahol megvan erre a lehetőség, ott uj középbirtokokat is létesítsen. Gondoskodni kivan arról, -— van ilyen intézkedés is —hogyha a kisajátitás vagy az elővételi jog révén, avagy bármi más utón is, olyan birtok keiül az állam tulajdonába, amelynek régi tulajdonosa a háború alatt vagy nem tudom milyen más viszonyok között, kénytelenségből megvált birtokától és most abban a helyzetben van, hogy visszaszerezhetné azt, bár csak állami támogatással is : a földbirtokrendező-biróság visszadhassa az ilyen birtokot azoknak, akik eredetileg abból a családból valók, "^agy akik annakidején kezelték azt a birtokot. Módot ád a törvényjavaslat arra is, hogy amennyibena kisajátítási vagy elővételi jog lévén annyi földhöz jut valahol az állam, amennyi a helybeli kisemberek, földigénylők kielégiíésére nem szükséges, a fenmaradó fölöslegből középbirtokok létesíttessenek s e középbirtokok tulajdonjogát legtöbb esetben csak olyanoknak kívánja biztosítani, akik mint ősmagyar régi családnak törzsei, régi középbirtokos-család maradékai, meg is tudnak felelni az ilyen birtokokkal járó kötelezettségeknek. (Zaj jobb felől.) De itt is az a bajunk, hogy nincsen pénzünk, állami erővel, pénzbeli segítséggel nem tudunk segítségükre menni, igyekezünk azonban minden lehetőt megtenni e tekintetben is. (Helyeslés baljelöl és a közéfen.) Nem tehetjük meg azt, amit a munkapárti kormány megkísérelt Erdélyben. Az erdélyi középbirtokosok megmentésére a munkapárti kormány évenként 20 milliót költött s ezt a pénzt körülbelül elveszettnek tekinthetjük, különösen most, a megszállás miatt, A munkapárti kormány — és ezt javára kell irnom, mert ismertem az akkori viszonyokat — igyekezett megmenteni az eladósodott erdélyi középbirtokosokat azáltal, hogy kifizette helyettük adósságukat és sokkal kedvezőbb fizetési feltételek mellett engedte az igy nyújtott kölcsön törlesztését. (Egy hang jobbfelől : Gentrytenyésztés !) Bocsánatot kérek, arra is szükség volt, (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a középen és ba-lfelől.) mert az erdélyi birtokmentés nemcsak azoknak a középbirtokosoknak, hanem-a magyarságnak megmentését is j elentette. (I gaz ! Ugy van ! Helyeslés balfelől és a középen.)