Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

A Nemzetgyűlés 126. ülése 1920. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. 461 meléséről. Erről is már sok szó esett itt a Nemzetgyűlésen és épen ezért nem kívánok hoszszasan foglalkozni ezzel a kérdéssel. Áz azonban bizonyos, hogy egy kisgazdaság, amely kellőleg fel van szerelve gazdasági eszközökkel, állatállománynyal s amelynek szorgalmas gazdája van, a többtermelés tekintetében nem áll a nagybirtok mögött. (Igás ! Ugy van ! a jobboldalon.) Lehet látni rosszul kezelt kisbirtokot is, sőt egész községeket, ahol első pillantásra meglátja az ember, hogy itt rosszul kezelik a földeket, és már a határnál lehet látni, hogy a nagybirtoknak sokkal jobb a, termése, mint a kisbirtoké. De megfordítva is áll ez. liehet látni elhanyagolt nagybirtokot, amely sokkal rosszabb terméseredményt ért el, mint a kisbirtok. Általánosítani tehát nem lehet ; a legtöbb esetbea azon fordul meg a dolog, hogy a birtoknak milyen szorgalmas a gazdája és hogyan gazdálkodik. T. Nemzetgyűlés ! Tudnék felsorolni adatokat, hogy már a háború előtti rekvirálásoknál a saját pátriámban a kisgazdák — nem mondom, hogy épen a 10 vagy 5 holdasok, hanem a 30—40 holdas kisgazdák — évről-évre több búzát adtak be holdankint, mint az ugyancsak helyben lévő nagybirtokos az ő szántóföldjének holdja után. Sokszor 30—40 holdas kisgazda többet tud beadni, ha jól kezeli a gazdaságot, már pedig tudjuk, hogy a 30—40 holdas kisgazda, különösen ha nagy családja van, már nemcsak maga műveli a földet, hanem munkásokat is alkalmaz, néha konvenciós cselédet is, vagy napszámosokat, sőt ugy mint a nagy gazdálkodásnál, munkásainak egy részét pénzzel vagy mással kell fizetnie. Az ilyen gazdaságok mégis bebizonyították, hogy kellő felszereléssel, kellő szorgalom mellett a többtermelés tekintetében nem állnak hátrább a nagy gazdaságoknál. A mai rekvirálások pedig igazán megdöbbentő adatokat mutatnak a nagybirtok hátrányára. Nem is akarom hinni, hogy ez az arány mindig így maradjon. Ha ez az arány így maradna, ez a nagybirtok halálát jelentené Magyarországon, mert ha a nagybirtok csak így tud az ország számára többet termelni, mint ahogy most tudott, akkor nem volna meg a létjogosultsága. Ezt ki kell mondanom. Én azonban meglehetősen tudom ' ennek az okát és épen azért mondom, hogy nem tartom véglegesnek ezt a helyzetet. Az oka ennek abban van, hogy a háború alatt a nagybirtok elvesztette azt a műtrágyát, amelyet alkalmazni szokott s a háború alatt nem kapván műtrágyát, a földjei megsoványodtak. Azután jött a forradalom és a kommün, amikor elhanyagolták a művelést, és jött a mostani művelés, amikor a gőzüzemű vagy motorüzemü gépekre berendezett nagybirtok nem kapta meg a benzint vagy a szenet és így nem tudta a földet felszántani ; ökör, ló, vagy megfelelő igaerő nem volt, tehát nem tudta a földet ugy megművelni, mint ahogy kellett volna. Hozzájárultak ehhez a magasabb cseléd ás munkabérek, amelyeket fizetni kell és így a felesleg elmaradt. Nem rosszindulatból mondom, — sohasem vezetett rosszindulat — de a tények megállapítása folytán, hogy ha azt a helyzetet vesszük, hogy mit ad ma a nagy földbirtok a feleslegéből közfogyasztásra, ez nagyon csekély és közel sem éri el a kisbirtok képességét ebben a tekintetben. Kernelem azonban, hogy ezek a viszonyok a normális időkben meg fognak változni és a megmaradó nagybirtok képes lesz a többtermelés terén versenyezni és vezetni. Amit azonban a tisztelt képviselő ur és mások is hangoztattak ebben a tekintetben, azok a mai időben teljesen igazak. Ma tényleg helyzet, hogy a nagybirtok termelési képessége, és pedig a gabonanemüek tekintetében annyira megcsökkent, hogy ezt sohasem hittük volna, és ez így nem maradhat. Nem akarok sokat beszélni azokról a számadatokról, amelyeket tisztelt képviselőtársaink felhoztak, hogy a háboruelőtti statisztika szerint az állatok 80%-a kisbirtokon él és pedig azzal a különbséggel, hogy a nagybirtokon lévő állatok jórészt igaállatok, nem pedig tenyészállatok, a kisbirtok állatállományának pedig — mondhatni — legnagyobb része tenyészállat, tehát nemcsak kvantum tekintetében van óriási előnyben a kisbirtok, de nevelés tekintetében is. Ami a baromfiakat és termesztvényeket illeti, a nagybirtok nem is jöhet számításba a kisbirtokkal szemben. Es itt talán megjegyezhetem egész röviden azt, hogy ma, amikor a városokban azon panaszkodnak, hogy a falvak nem adnak elég tojást és baromfit a városnak s azt mondják, hogy azért nem adnak, mert megeszik maguk, — a helyzet nem igy van. Uriási veszedelem van Magyarországon a baromfitenyésztés terén. Én mint földmivelésügyi minister nemcsak a saját vidékemen látom, de mindenhonnan érkeznek hozzám jelentések, hogy két-három év óta egész vármegyék, egész járások baromfiállománya kipusztul. Az országban baromfikolera van, ami olyan csapás, hogy ha nem tudjuk megállítani, kiszámíthatatlan károkat okozhat, ugy hogy nemcsak kivitelünk nem lesz, de a belföldi szükségletet sem tudjuk ellátni. Az a csökkenés, amely a városok ellátásában beállott, nem onnan ered, hogy kevesebbet akarnának termelni, vagy többet fogyasztanak el belőle, hanem a vész okozza, mert a tenyészanyag elpusztul. T. Nemzetgyűlés ! Apponyi Albert gróf ur t. képviselőtársam gyönyörűen fejtegette a magántulajdon kérdését. Örömmel hallottam és teljesen egyetértek vele abban, hogy a föld elosztása nem a magántulajdonnak megsértése, mert a föld elosztását mindig, az ókorban is a