Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.
Ülésnapok - 1920-126
-H>2 A Nemzetgyűlés- 126. illése 1920 népnek, nemzetnek, országnak érdeke és szükségletei szerint intézték s az ujabb korban sem lehet ez elől elzárkózni. Amikor pedig azt mondjuk, hogy teljes kárpótlást adunk a föld ellenében és senkit nem akarunk fokltelenné tenni, akinek földje van, akkor a törvényjavaslatot nem lehet ugy minősíteni, hogy az a magántulajdon összetörését idézné elő. Rupert Rezső : A legteljesebb tiszteletbentartása a magántulajdonnak. Csak transformatio. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A t. képviselő urnák azt a felhívását, hogy hozzuk mielőbb tető alá a javaslatot és ebben a tekintetben kössünk egyezséget, teljesen magamévá teszem, de ugy látszik, hogy a Nemzetgyűlés is teljesen magáévá teszi, mert hiszen maga a javaslat is ilyen megegyezés eredménye. Tisztelt elődömnek, aki sokat dolgozott ezen a javaslaton, és nekem is különböző javaslataink voltak, a javaslat egyik-másik intézkedését ő is, én' is másképen terveztük, de az ügy érdekében kötelességünknek tartottuk, hogy összeegyeztessük a javaslatot, (Mérik helyeslés.) hogy ne az ellentétek élesedjenek ki, hanem megértéssel megegyezést létesitsünk. Apponyi Albert gróf ur is ezt az ő gyönyörű beszédében igen szépen jellemezte. Teljesen egyetértek vele. A termelőszövetkezetről is említést tett gróf Apponyi Albert ur. Beszéltek róla a többi képviselőtársaim is, Sehandi Károly képviselőtársam is hosszabban foglalkozott vele. A termelőszövetkezetekről az életből merített tapasztalatok után nekem az a véleményem, hogy kisgazdaságokban szövetkezeteket létesíteni csak a beszerzésre és értékesítésre lehet, magának a munkának végzésére ez nem sikerül, (Ugy van ! jobbfelöl.) nem pedig azért, mert egy sok apró birtokból összehozott nagyobb birtoktesten a munkának igen sok különféle válfaja van, könynyebb munka, nehéz munka, egészen könnyű munka, túlságos nehéz munka, egyiket télen kell teljesíteni, a másikat nyáron, az egyiket korán, a nmsikat későn és az a sok tulajdonos ennek a sokféle munkának végzésén nem tud osztozkodni, mivel az emberi önzésből fakad, hogy ha valami közös, akkor mindegyik a munka könnj r ebb végét akarja megfogni, a nehezebbet a másikkal akarja végeztetni. Ebből súrlódások támadnak, egyik azt mondja a másiknak, te nem parancsolsz nekem, én is olyan gazda vagyok, mint te, szakadjunk tehát szét és végezze mindenki külön a maga dolgát. Az életből tudom, hogy ez igy van. Szövetkezeti gazdaságokat csak ugy lehet létesíteni, ha nem a tulajdonosok művelik a földet, hanem csak műveltetik cselédekkei, mert a művelés mikéntjére, a gazdaság mikénti vezetésére nézve meg tud egyezni több tulajdonos is és végrehajtatja a munkát azokkal, akik a földet művelik, azonban a gazdasági munkák végzésére szövetkezetet alapítani nem lehet. évi nov. hó 11-én, csütörtökön. Ezeket a szövetkezeteket eléggé kezdték lejáratni a kommün alatt. Igaz, hogy ezek nem voltak szövetkezetek és épen a legszegényebb népünk, amelyet lehetne szövetkezetekbe tömöriteni, ábrándult ki a szövetkezetbői a kommün alatt. Amikor elfoglalták a birtokot, azt mondták, most pedig kergessétek el a birtokost ; tietek a föld, együtt műveljük azt meg, és ami haszon lesz a földből, azt elosztjuk egymás között. Ezzel bolondították őket, de amikor elfoglalták a földet, akkor odaültették a biztos urat, egy gazdatiszt helyett 2—3, 5 termelőbiztost ültettek a nyakukra, parancsoló volt elég és ezek parancsoltak mindenféle zöldeket, amiket lemosolygott a béres. Ott nem hangoztatták a 5" órai munkaidőt a termelőbiztosok, amint Budapesten szeretik hangoztatni. Gaal Gaszton : Csak amig a tulajdonosoké volt ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Igen, amig a tulajdonosoké volt a föld, hangoztatták a 8 órai munkaidőt, de amikor ők állottak oda intézőnek, nem beszéltek a 8 óráról és a szegény cseléd észrevette, hogy dolgoznia kell, még dörmöghet is, gyűléseket is tarthat, azonban az osztásra nem kerül a sor. Azonban azt látták, hogy a gazdaságból elviszik ezt az állatot, azt az állatot is és ha kérdezte, hogy hova viszik, azt mondták, semmi közöd hozzá, mi tudjuk hova viszik. Ekkor azután ráeszmélt arra, hogy ime, ez az a szövetkezeti gazdálkodás, hogy én csak ugy dolgozom, mint azelőtt dolgoztam, ami jövedelem van azt pedig elviszik, ahová akarják és cselédkonvenciónak azt akarják odaadni, amelyik a rosszabbik föld. Ezért következett be azután az, amit egyik képviselőtársam már megemlített, hogy a szocialista szakszervezetekbői való kihtpósek, már a kommün alatt kezdődtek. Magam tapasztaltam — ott voltam négy hónapig — a községemben, hogy a cselédség az első pillanatban mind beiratkozott a szakszervezetbe, megkapta a könyvecskéjét, első hónapi rátáját le is fizette, de a második hónapi rátát már nem tudták rajta behajtani. Azt mondta, nem fizetek, mert ezek eluraskodják a pénzemet, és amikor a második meg a harmadik hónap közeledett, akkor már bejelentette, hogy kilép a szakszervezetből, és hiába hívták, nem ment többet a gyűlésre. Meglehetősen jó lecke volt ebben a tekintetben a kommün gazdálkodása az uradalmi cselédségnek is, mert meggyőződött róla, hogy a régebbi rendszerben, amikor nagyobbrészt humánusan bántak vele, sokkal jobb és sokkal biztosabb volt a helyzete, mint a kommüngazdálkodásban. A szövetkezeti eszmét tehát a kommün is meglehetősen lejáratta, de amint azt előbb voltam bátor jelezni én magam, aki hive vagyok a szövetkezeteknek és azokat minden téren elősegíteni kívánom, mégis ugy ismerem az
