Nemzetgyűlési napló, 1920. VI. kötet • 1920. szeptember 25. - 1920. november 12.

Ülésnapok - 1920-126

458 A Nemzetgyűlés. 126. ülése 1920. szerint könnyebb a szaporodásnak útját egyengetni akkor, ha egy kézben marad a birtok, mert akkor az apa gondoskodik a gyermekeinek más elhelyezéséről és biztos abban, hogy az a birtok megmarad egy tagban együtt és nem aprózódik el. De, t, Nemzetgyűlés, nagyon vitatható az a másik érvelés is, hogy nem épen ezzel mozdítjuk elő az egyke-rendszer és a szaporodás akadályait, mert ott áll az a másik okoskodás is, hogy »ha nem adhatok a többi gyermekeimnek birtokot, akkor hová teszem őket és miből élnek meg?« Kölcsönös ez az aggodalom jobbról is, balról is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Szíjj Bálint: Nem szabad megkötni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Miután ez még tényleg nincs eldöntve és még nagyon sok vita tárgya lesz, a javaslat arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt nem teszi kötelezővé, hanem lehetővé teszi azoknak, akik ezt kívánják, hogy birtokukra nézve ezt kimondja a földbirtokrendező bíróság és majd az élet megmutatja, hogyan válik ez be, ugy hogy a törvényhozásnak annak idején módjában lesz ahhoz alkalmazkodni ós esetleg általánosan kiterjesztem. A tagosításról is érdekes megjegyzéseket tett a képviselő ur. Ami a tagosítást illeti, ez olyan szükségesség, amelyet minél előbb meg kell oldani. A tagosításnak igen sok nehézsége van. En, aki ismerem ezeket a falusi szétszórt . birtokokat — magam is ilyennek tulajdonosa vagyok, mert ami kicsi birtokom van, az ugy van szétszórva sok-sok darabban — tudom a hátrányait, tudom azt a némi kis előnyét is, amit némelyek hangoztatnak. A szétszórt birtokoknak a hátránya sokkal nagyobb mint az előnye, gazdaságilag pedig egyenesen káros ez a rendszer, mert a földnek a megművelése szétszórt birtokoknál nem történhetik meg ugy, mintha az a föld egy tagban volna. A tagosítás iránt azonban olyan ellenállás mutatkozik egyes községek lakosságánál, hogy azt csak nagyon erős közbelépéssel lehet leküzdeni. Az a görcsös ragaszkodás ahhoz a kis földhöz, ami az övé, amelyről előbb volt szerencsém megemlékezni, a népnél gyakran annyira megy, hogy nem hajlandó beleegyezni abba, hogy ne az a föld legyen az övé, hanem másnak adják. B. Szterényi József : Bizalmatlanság ! Szabó ístván (nagyatádi) föídmivelésügyi minister: Igen, bizalmatlanság. Az egyik jól kezeli a földjét, a másik rosszul kezeli és nem hajlandó beleegyezni, hogy a mostani földje helyett mást kapjon. Az is igaz, hogy amikor tagosítások történtek, azok nem mindenütt sikerültek jól ós meglehetős ellenszenv van a tagosítás iránt, azonban az én álláspontom mégis az, hogy a tagosítást mégis keresztül kell vinni. (Helyeslés.) > évi nov. hó 11-én, csütörtökön. * Énelőttem a jövő birtoktipusa, ha odafejlődhetünk, az az 50—60 holdas kisbirtok, amelyet talán nem olyan sok idő múlva motoros gépekkel lehet majd megművelni, mert a motoros szántógépeket akkor majd nemcsak nagyerőre és nagybirtokok céljára fogják előállíthatni, hanem meglesznek azok a kismotorosgépek, amelyek révén a kisgazda kétvasu ekéjével is igy szánthatja földjét, és amelyeket kisbirtokon is lehet használni, úgyhogy a mezőgazdasági gépek használatában sem marad el a kisbirtokos a nagybirtokos mögött. Én hiszem, hogy ez hamarosan be fog következni, ekkor azonban a birtokot csak egy tagban lehet valóságosan használni. Ez a gazdára nézve olyan óriási előny, amelyet nem akarok itt minden részletében felsorolni, mert hiszen óriási különbség az, hogy a birtokán van valami hajlékja, hova a nap elől vagy a zivatar elől behuzódhatik, vagy hogy — ami most a helyzet — tagositatlan a birtoka, ugy hogy a községtől egy óra járásra keletre is van egy-két-három holdja és nyugatra is van egykét darabka földje. Ha zöld takarmányozást akar nyáron, ami az állattenyésztésnél majdnem nélkülözhetetlen és az ő zöld takarmánya a falutól keletre levő birtokdarabkáján van, de ő a falutól nyugatra dolgozik, ha oda elmegy érte, ezzel félnapot elveszít. Ez olyan veszteség a gazdaságra, amely a mai időben, amikor az időnek, a munkaerőnek olyan nagy értéke van, megfizethetetlen és azt nem bírja ki a gazdaság. Amikor elindul reggel szántani, egy órát ballag az az igásállat a mezőre, délben egy órát vissza, délután ismét kimegy s este visszajön, szóval munkaidőben négy órát vészit naponkint az a kisgazda, akinek a földje igy van szétszórva. A tagosítást tehát meg kell csinálni és én már előre foglalkozom ezekkel a kérdésekkel, s ha ennek a Nemzetgyűlésnek módja és ideje lesz rá, lehetséges, hogy a Nemzetgyűlés még foglalkozhatik a tagositási törvényjavaslattal. (Helyeslés). A tagosításnak azonban nemcsak a kisbirtokra kell kiterjednie, hanem a nagybirtokra is. 1848 után, a 60-as években, mikor végrehajtották az elkülönítést a jobbágybirtok és az uradalmi birtok között, igen sok helyen elkövették azt a hibát, hogy a községhez közel fekvő földet megtartotta a nagy földbirtokos, a községtől messze eső földet pedig odaadták a kisbirtokosnak. Nem mindenütt történt igy, de sok helyen. Már most, ha tagositunk, ezt is tagositani kell, mert a gazdasági életben megdönthetetlen igazság az, hogy minél több földje van valakinek, annál inkább lehet az a falutól messzebb is, mert módjában van tanyát építeni és onnét művelheti a földjét, ha ott lakása van, míg akinek kisebb gazdasága van, az sokat vészit, ha messze kell mennie a falutól, tehát az ő gazdaságát inkább a faluhoz közelebb kell hozni. Ha módunkban lesz a ta-